A Bizsu ház szakmai és önkéntes közössége olyan családokat támogat a Pest megyei Pilisen, akiknek számára az iskolával, a lakhatással, az egészségügyi ellátással vagy akár a hivatali ügyek intézésével kapcsolatos dolgok szinte megoldhatatlan nehézséget jelentenek. Ezeken a területeken igyekeznek melléjük állni a segítők. A programkínálat szempontjából azonban elsősorban a gyerekeken van a hangsúly. Számukra az év fénypontja a Nagy Panka vezetésével és önkéntesek – budapesti gimnazisták, volt nevelőotthonos fiatalok, pszichológus- és teológushallgatók – közreműködésével zajló hagyományos nyári tábor. A táborvezető (és egyben szakács) Nagy Panka mellett Sípos Réka önkéntes, Deák téri gimnazista, valamint a táborozók személyes hangvételű beszámolói következnek.
Julianus barát Bakonykoppányban
„Idén úgy alakult, hogy huszonhét gyereket vittünk magunkkal Bakonykoppányba. A nagy létszám miatt örültem is, hiszen megtisztelőnek éreztem, hogy ennyi gyereket ránk bíznak a szüleik. Azonban kicsit aggódva is készültem az egyhetes táborra, bár tudtam, hogy a segítőink is tizenheten lesznek. Nehezen mondok nemet gyereknek, volt, akinek már június közepén össze volt pakolva a motyója a táborra. Így végül csak azokat a gyermekeket nem vittük magunkkal, akik a legtöbbet hiányoztak az iskolából. Reméljük, jövőre ők is velünk lesznek.
Minden évben választunk egy témát, egy kultúrát, amivel foglalkozunk a tábor ideje alatt. Idén Kína körül jártak a gondolataink. Izgalmasnak tűnt, hogy beszélgessünk a gyerekekkel arról, milyen belső hajtóerő kellett ahhoz Julianus barátnak, hogy 1235-ben eljusson a magyarok eredetét kutatva Kínáig. Vajon ma mi ilyen fontos, mitől lelkesedünk úgy, hogy erőfeszítéseket tegyünk a kitűzött céljaink elérése érdekében? A lányokkal a régi Kínában élő nők helyzetéről beszélgettünk, előadást hallgattunk a császárok világáról.
Egyik táborozónk, Dávid egy este azt mondta nekem, hogy idén azért is fog dolgozni, pénzt keresni, hogy jövőre két hétre tudjunk elutazni. Szeretne beleadni a tábor költségvetésébe, miután látta, hogyan számolgattunk, spóroltunk. És akkor nagyon megnyugodtam: igaz, hogy sok mindent nem úgy sikerült megvalósítani, ahogyan szerettem volna, de ha egy »gyerekünk« dolgozni szeretne értünk, a közösségünkért, akkor ez egy jó közösség. Egy jó közösség pedig erőt ad – táborozónak és önkéntesnek egyaránt” – számolt be Nagy Panka szakmai vezető (és szakács).
Hálás ölelések
„A szobába, amiért én, a húgom és Lili, egy másik önkéntes voltunk felelősek, tízéves kislányok költöztek be, öten voltak. Velük kellett kialakítani az együttlétet úgy, hogy mindenkinek jó legyen. Megtanultunk figyelni egymásra, a nap végi hosszadalmas altatások alatt is közelebb kerültünk egymáshoz. A kisebb gyerekekhez nekem sokkal könnyebb volt kapcsolódni, főleg sok szeretetre és odafigyelésre volt szükségük, és ha ezt megkapták, rögtön legjobb barátaik lettünk, hálásan ölelgettek. Egyik legmeghatóbb pillanatom a táborban az volt, amikor az egyik kislány elmondta nekem, hogy nem akar elmenni a táborból, és hogy nagyon hiányozni fogunk neki. A nagyobbakkal, a tizennégy évesnél idősebbekkel már kicsit nehezebb volt, már nem tudtam úgy hatni rájuk, nem néztek fel akárkire. Velük inkább barátibb kapcsolatom alakult ki. A tábort egyértelműen a közösség miatt élveztem a legjobban, az általában lelkes segítőcsapattal és az általában jókedvű gyerekekkel egy különleges hetet tölthettem el. Csodálom Panka lelkesedését, és hálás vagyok, hogy részt vehettem a táborban!” – mondta el egy fiatal önkéntes.
Táborozók mesélték
„Ez volt a harmadik bizsus táborom, nagyon vártam már, hogy menjünk! A strand tetszett a legjobban, meg hogy közösen főztünk, röpiztünk, fociztunk, túráztunk. Furcsa volt, hogy nem volt wifi. Szeretnék jövőre is a csapattal lenni.” (Baranyi Dávid)
„Sokat játszottunk, a túra is tetszett. Hiányzott a csapat, amikor hazajöttünk. Jó volt hülyéskedni. Misi, Hanga, Réka, Lili meg Bálint lettek az új barátaim [ők önkéntesek – a szerk.]. Jó lenne többet találkozni év közben velük!” (Baranyi Mirella)
„Még nem voltam soha táborban, ez volt az első. Tetszett, hogy jókat beszélgettünk. A közös főzéseket élveztem, esténként a tábortűz volt hangulatos. Röpizni is most tanultam meg.” (Kis Laci)
„Szeretem ezt a tábort, jó fejek az emberek, kikapcsolódtunk. Ebben a táborban az a jó, hogy el lehet hülyéskedni a dolgokat, nincs idegeskedés, kedvesek egymással az emberek. Nem tudom, hogy mi tart össze bennünket, talán a barátság.” (Orsós Márk)
