Tombol a nyár, s bár a kánikula sokakat akár le is gyűrhetne, jócskán vannak, akik még a szünidő második felében is azon fáradoznak, hogy a vakációt töltő gyerekeknek és fiataloknak lelki útravalót, megerősítést, felfrissülést kínáljanak, és élményeket ajándékozzanak. Összeállításunkban újabb gyülekezeti vagy más szervezésű táborokról számolunk be.
„Odaszeretni” és hitvallásra biztatni
Az ember szíve örömre derül, amikor százhuszonöt gyermeket hall harsányan, önfeledten énekelni. A Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség mandabokori gyülekezetének napközis táborában közel negyven vezető és segítő tapasztalhatta meg ezt.
A tanítások során a hálaadó, magasztaló, kérő, bűnbánó imádságokat hoztuk közel a gyermekekhez. Feldolgoztuk Jézus templomi bemutatásának történetét, a farizeus és a vámszedő imádságát, Anna könyörgését, a tíz leprás meggyógyítását, valamint azt, miként tanít minket imádkozni Jézus a Miatyánkkal. Emellett aranymondásokat is tanultunk a gyermekekkel.
Kézműveskedés, sportvetélkedő, szabad játék, ebéd után csendes pihenő, „tanyasi Exatlon”-pálya, a tűzoltóság habpartija, délutáni uzsonna – csak néhány példa arra, mivel próbáltunk a lelki benyomások mellett fizikai élményt is nyújtani. Reméljük, feledhetetlen napokat töltöttek velünk a táborozók. Célunk ezúttal is az volt, hogy ezeket a drága gyermekeket odaszerethessük Jézushoz…
Bízunk benne, amikor eljön az ideje, ők is megvallják hitüket. 2020-ban a járványügyi helyzet miatt elmaradt a konfirmáció a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség V. körzetében, ezért idén a tavalyi év konfirmandusai együtt készülhettek, s tehettek vizsgát az idei év konfirmandusaival. A vizsgát megelőző és arra felkészítő (ottalvós) tábort ezúttal – rendhagyó módon – a mandabokori imaházban tartottuk. Így segítettünk a diákoknak abban, hogy ne csak elméleti szinten, hanem lelki értelemben is elsajátítsák a káté tanait.
A hét folyamán igyekeztünk nagy hangsúlyt fektetni a hitbeli nevelésre. Az áhítatokat és az igei előadásokat a Szélrózsa találkozó által kiadott tematika alapján tartottuk meg. Élményekben is gazdagodhattak fiataljaink, például a fáklyás felvonuláson, az „egy perc, és nyersz” vetélkedőn és a tábort záró közös szalonnasütésen is. Az utolsó napon minden résztvevőt érmével jutalmaztunk meg, többeket pedig győzelmi kupával értékeltünk a táborban nyújtott kiemelkedő ügyességi és elméleti teljesítményükért. Mindemellett nagy meglepetésként érte a táborozókat a Magyarországi Evangélikus Egyház ajándéka, a „Szélrózsa” felirattal, igével ellátott póló és táska.
Imádkozva kérjük, hogy konfirmandusaink vágyakozzanak az élő Isten után, és őszintén reméljük, hogy a gyülekezeti közösségbe tagolódva növekednek Jézus Krisztus ismeretében és kegyelmében.
Fosztó Tímea – Zsarnai Krisztián
Jövőképek
Ismét gyerekek és fiatalok hangjával telt meg a pestszentlőrinci evangélikus templom július utolsó hetében. A járványidőben sokkal csendesebbé vált gyülekezeti életben alig volt lehetőség a személyes találkozásra, de most újra gondtalan táborozásra jöttek össze a hittanos és ifis korosztály tagjai a templom és a szomszédos Sztehlo-gimnázium erre a hétre egybenyílt zugaiban. Ige és énekek, finn és angol szavak és mondatok, pingponglabdák kopogása és focilabdák csattanása hallatszott reggeltől késő délutánig…
A lelkészváltásra készülő gyülekezetben megújuló, fiatalos szolgáló csapat kezdte meg a közös munkát, amely a jövőben is folytatódik majd gyülekezetben és iskolákban egyaránt. Éppen ezért állt a középpontban a tanítványok élete és elhívása az Ó- és Újszövetségből: Ábrahám, Mózes, Sámuel, Dávid, Jeremiás, Péter, Pál, János és az emmausi tanítványok… A mi bibliai aranyérmes csapatunk tagjai, akik éppúgy lelkesítő példaképekké lehetnek, mint a mai olimpiai bajnokok! Tanítvánnyá válni ugyanis ma éppolyan egyszerűen lehet, mint a bibliai időkben, ha vállaljuk a mindennapok természetes menetében az Isten jelenlétéből és igéjéből nekünk szóló edzési tervet a hervadhatatlan koszorúig.
Mivel ezekben a hónapokban amúgy is sok szó esik a pestszentlőrinci evangélikusok további terveiről, a gyülekezeti jövőképben a most feltűnt harminc táborozó fiatal arcán és hangjában a következő évek ificsoportjának, istentiszteleteinek, presbitériumának az életét, megújulását látjuk-halljuk. A táboraink mögött álló közös gyülekezeti, szülői és kormányzati erőfeszítések nem mást fejeznek ki, mint a reménységnek egy Istentől megáldott jövő felé kirajzolódó útját – amit kívánunk a következő evangélikus nemzedéknek is az ideológiák fűtötte és szaggatta lázálmok helyett.
Mai tanítványaink a hittanon, konfirmáción, templomi találkozásokon és a Sztehlo-iskolából a jövő reményét és ígéretét erősítik meg nekünk: „…veletek vagyok minden napon, a világ végezetéig.”
Korányi András
Légy erős és bátor!
Dávid és Góliát történetének tanulságaival ismerkedtek nyári napközis táborunkban csanádapácai és medgyesegyházi gyermekek, összesen harminchárman. A gyülekezeti teremben ott állt maga Góliát, és emlékeztetett minket, hogy mennyi feladat, nehézség, kihívás magasodik elénk. Dávid történetéből azonban megtanultuk, hogy választhatjuk a saját eszközeinket, a saját utunkat, Isten áldásával és segítségével legyőzhetünk minden óriást. Dávid ereje nem a karjában és még csak nem is a parittyájában volt, hanem maga az élő Isten segítette győzelemre.
Aki bízik Istenben, aki őrá hagyatkozik, aki tőle kér támogatást a feladatokhoz, annak az Úr ad erőt és bátorságot. A gyerekek őszintén beszéltek arról, hogy milyen „Góliátok” vannak az életükben. Akadt olyan, akinek már az is egy bátorságpróba volt, hogy eljött a táborba. Az utolsó előadásban lebontottuk a báb-Góliátot, hogy szemléltessük, minden nagy feladat, kihívás, akadály, nehézség legyőzhető Isten segítségével.
A kézművesfoglalkozásokon bárányt, pajzsot, karkötőt, tarisznyát és kopogtatót készítettünk. Az akadályverseny során öt állomáson kellett feladatokat teljesíteniük a gyerekeknek. Minden csapat ügyesen kiállta az erő, a hang, az ész, az ügyesség és az ötletesség próbáját. Dávid pásztorlegény volt, ügyesen vigyázott a bárányokra. A mi kis táborozóink is gyűjthettek bárányokat, amelyekért aztán kis ajándékokat vásárolhattak a „Bari boltban”.
Egyik délután ellátogattunk a medgyesegyházi szlovák házba, ahol belelapoztunk a Tranoscius-énekeskönyvbe is. A négy tartalmas és aktív nap után vasárnap a csanádapácai templomban tartottuk a táborzáró istentiszteletet. Régen látott ennyi embert a kis templom. A gyermekeket elkísérő szülők és a gyülekezet tagjai nagy örömmel vették, hogy ők is kaphattak egy „szeletet” a táborból. A szeretetvendégségen pedig mindenki részesült a tortából, ami szintén hagyomány a táboraink végén.
A gyerekek sok mindent hazavihettek a hét során. Reménységünk szerint leginkább azt az üzenetet, amelyet a betűs karkötőre fűztünk: „Isten szeret.”
Szigethyné Szenteczki Katalin
Hivatás – hétköznap – hit
Egy év kihagyás után rendezték meg újra a Partitúra sport- és zenei tábort augusztus első hét napján Szolnokon, ötvenhárom gyermekkel és a segítőkkel. Amikor januárban–februárban elkezdődött a tábor előkészítése, a szervezők fejében még ott motoszkált a gondolat, hogy 2021-ben is elmarad a találkozó. Június közepére azonban, amikor az utolsó nagy egyeztető megbeszélésre került sor, fejben már megkezdődött a tábor levezetése.
Elmondható, hogy miközben 2020-ban az egész világon a koronavírusra terelődött a figyelem, a szolnoki evangélikus gyülekezet figyelmét az Adapterház néven futó új gyülekezeti ház építése és a templom átalakítása kötötte le. Az építkezés a tábor idejére olyan szintre jutott, aminek következtében már helyet kaphatott a mozgalmas esemény, amely ráadásul ily módon működés közben műszakilag is letesztelte az épületeket.
A találkozó témáját Győri Péter Benjámin esperes, a szolnoki gyülekezet lelkésze állította össze, mely most a hivatás, a hétköznapi élet és a hit összekapcsolására épült. A vezérfonalat a teremtéstörténetben elhangzó „parancs” és az Efezusi levél egy egy-szakasza alakította: Műveld és őrizd! (1Mózes 2,15); Fedezd fel! (Ef 1,3–6); Állítsd helyre! (Ef 1,7–14); Álmodd meg! (Ef 4,1–7); Éld át! (Ef 4,11–16); Terjeszd ki! (Ef 6,10–19)
A témát Kiss Szabolcs Máté mérnök, Szemenyei Gabriella orvos, Sárközi Géza mentős, Szabó Zoltán óvodapedagógus mint felkért előadók tették életszerűvé. A reggeli igehirdetés szolgálatát Blatniczky János Dániel, Kustra Csaba és Végh Miklós lelkészek erősítették.
A táborozók az egyes napokon elhangzott igehirdetéseket és előadásokat kiscsoportos beszélgetéseken, játékokon, vetélkedőkön keresztül mélyíthették el magukban. A tábor zárása után nemcsak különböző élményeket, hanem az egyéni felelősséget erősítő gyakorlatias gondolatokat vittek magukkal a gyermekek.
Kustra Csaba
Öt nap – öt érzék
„Szemfüles érzékeink” mottóval rendezte meg a 25. KÖSZI Napvető mesetábort a Keresztény Önkéntesek Szövetsége az Ifjúságért és Gyermekekért Egyesület Budapesten, a Varga Márton Kertészeti és Földmérési Technikum és Kollégiumban. A tábor önkéntes csapata áhítatokon és kiscsoportos foglalkozásokon, az úgynevezett Kupaktanácsok keretein belül ismertette meg a gyerekekkel, hogy az adott érzékszervek milyen funkciót töltenek be az életben, valamint hogy a Jóisten milyen egyéb feladatokkal látta el egyes érzékeinket.
A hallás napján szó volt arról, hogyan legyen a fülünk süket a veszekedésre. A látás napján hangsúlyt kapott, hogy merjük meglátni azt is, amikor segítségre szorul a másik. A tapintás napján nemcsak a fizikai, materiális tapintásról beszélgettek a résztvevők, hanem Isten láthatatlan kezéről, amelyről a Szentírás így szól: „Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.” (Zsolt 139,5)
A „kirándulós” napon figyelték az őket körülvevő illatokat, az áhítaton pedig arra jutottak, hogy egyik testrész sem nélkülözhető. De keresték a választ arra is, milyen lenne az élet só, azaz ízletesség nélkül, és hogy mennyire fontos a minőségi idő.
A mesetáborral párhuzamosan zajlott a Szívvel-Lélekkel Alapítvány 10. SZIVI ifjúságivezető-képző tábora. A 9–12. osztályos vezetőjelöltekből álló csapat tagjai is KÖSZI-táborozók voltak, akik korukat meghazudtoló módon vették az akadályokat, és aktívan közreműködtek a programok megvalósításában.
A tábort a 91. KÖSZI Megálló istentisztelet zárta, amelyen Endreffy Kornélia, a tábor lelki vezetője hirdetett igét. Prédikációjában a szeretet láthatatlan, minket Istennel és egymással összekötő fonalát állította a középpontba, és a közösségben rejlő erőt járta körbe. A záróalkalmon a vezetők a gyerekekkel közösen egy szívet alkottak, kezükben fonalakkal, amelyek a kialakult barátságokat, az együtt átélt élményeket, a szeretet érzékszervekkel is észlelhető mozzanatait jelképezték. Ez egyben megjelenítette a választott igeszakasz (1Kor 12,27) üzenetét is. „Ti pedig Krisztus teste vagytok, és egyenként annak tagjai.”
Tóth Lilla – Tihanyi Hanna
