Történelmét tisztelettel őrző és jövőjét áldozatkészen építő közösség a mencshelyi evangélikus gyülekezet. Tagjai kettős ünnepre gyülekeztek össze június 11-én, vasárnap – méghozzá ennek megfelelő kétszeres hálával és kétszeres örömmel.
Zsédenyi István hitvalló lelkipásztor emléke összefonódik a Veszprém vármegyei község, Mencshely nevével. Innen hurcolták el 1674-ben, majd évekig tartó raboskodás után ide tért vissza, és itt is temették el a templomkertben. 1997 pünkösdjén az ő és a többi gályarab prédikátor emlékére egy hajó formájú, fából készült emlékművet állítottak, ez azonban nemrégiben egy viharban megrongálódott, rendbehozhatatlanná vált. Magánszemélyek adakozásából, valamint a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület és Mencshely Község Önkormányzata által nyújtott támogatásból újra elkészítették, és a régi helyére állították fel. Ez volt az egyik oka a hálának és az örömnek, a másik pedig az, hogy a gyülekezet templomában immár felhangozhatott az orgonaszó. Ez az 1930-as évek óta nem volt lehetséges – egészen mostanáig.
Az ünnepi istentiszteletet bevezető oltári szolgálatot Németh Szabolcs helyi lelkész és Polgárdi Sándor, a Veszprémi Egyházmegye esperese végezte. Miután elhangzott az Apostoli hitvallás, Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke szentelte fel a templom új orgonáját. A Németországból vásárolt Walcker hangszer 1969-ben készült, és olyan jól illeszkedik a mencshelyi templomba, mintha csak eredetileg is ide tervezték volna. Hatregiszteres, szerény méretű hangszer, azonban az osztott manuálos technikánál fogva nem csupán a gyülekezeti ének kíséretére, hanem előadási darabok megszólaltatására is alkalmas.
Szemerei János püspök Zsolt 105,2 – „Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!” – alapján tartott prédikációjában felidézte a protestáns gályarab prédikátorok szabadulásának történetét. Megmenekülésükben a legenda szerint meghatározó szerepe volt az éneknek is, hiszen amikor Michiel de Ruyter holland admirális meghallotta a rabok imádságos énekét, felismerte, és rögtön tudta, hogy protestáns foglyok vannak a hajóján. Nem sokkal ezután sikerrel folyamodott a magyar rabok kiszabadulásáért. („Sok győzelmet vívtam életemnek minden rendiben ellenségeim felett, de az én legfényesebb diadalom, mellyel Krisztusnak ártatlan szolgáit az elviselhetetlen terhek alól kiszabadítottam” – írta naplójába Michiel de Ruyter 1676. április 22-én.)
„Jusson eszünkbe – fogalmazott a püspök –, hogy gyülekezeti éneklésünk megszólítja az Urat, és ahogy a gályarabokat egykor megmentette, mentsen meg bennünket is a halál rabságából az örök életre!”
Az istentisztelet meghívott kántora dr. Finta Gergely orgonaművész, egyházzenész, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének vezetője volt. Az igehirdetés után az orgona változatos hangszínkészletével is ő ismertette meg a jelenlévőket Dietrich Buxtehude két orgonaművén keresztül. A záró püspöki áldás után pedig a barokk orgonamuzsikáé volt a főszerep.
Az ünnepi díszközgyűlésen az egybegyűltek meghallgathatták Németh Szabolcs lelkész beszámolóját. Az emlékmű elkészítésének intézője Molnár Gyula egyházközségi felügyelő volt. Korábban magyar, német és rétoromán nyelvű tábla állt az emlékmű előtt, most hollandul is elkészült a felirat. Az orgona megvásárlásának anyagi alapját Kolontári Attila nagyvázsonyi evangélikus felügyelő nemes és nagylelkű felajánlása jelentette: egymillió forintot ajánlott fel a mencshelyi orgona beszerzésére, továbbá a hangszer szállításában is tevékenyen részt vett. A fennmaradó összeget „hirtelen adományokból” gyűjtötte össze a gyülekezet. A hangszert a jelenlegi helyén a szintén evangélikus Thiering Péter állította fel rendkívül jutányos áron, szinte barátságból.
Szabó Zoltán László polgármester a köszöntőjében elmondta: az emlékmű megrongálódásakor kiderült, hogy önkormányzati tulajdonban van. Az ünnep alkalmával jelentette be a képviselő-testület határozatát, mely szerint az emlékművet a falu a gyülekezetnek adományozza.
Polgárdi Sándor esperes azt kívánta a közösségnek, hogy mindig legyen értő kezű orgonistája, aki a frissen felszentelt hangszeren játszani fog, ennélfogva minden istentiszteleten teljes fényében ragyoghasson az Úr dicsérete.
Szemerei János püspök vendégeként részt vett az ünnepi alkalmon és köszöntötte a gyülekezetet Seppo Häkkinen, a finnországi Mikkeli Evangélikus Egyházkerület püspöke. Szavai szerint az emlékmű, mely felkiáltójelként magasodik előttünk, túlmutat önmagán. A sokat szenvedett elődök emlékezete bennünket, mai evangélikusokat is a Krisztust követő életre szólít fel.
Az ünnepen részt vett Jean-François Paroz, Svájc magyarországi nagykövete, és eljöttek Helvécia nagyközségnek, Mencshely testvértelepülésének a küldöttei is.
