A 19. század „páratlan szellem- és ismeretdús írónője” volt Jósika – született Podmaniczky – Júlia, akit „a goethei lelkek osztályába” sorolt Salamon Ferenc irodalomkritikus. Az evangélikus írónőt a magyar irodalomtörténet leginkább az ifjúság- és nőnevelés témájában alkotott műveiért tartja számon. A jelenkori tudományos kutatásoknak köszönhetően már ismerhetjük szerteágazó írói tevékenységét, és azt is tudhatjuk, hogy az 1850-es évek közepétől a nyugat-európai polgárosodás hírnöke és a kultúraközvetítő publicista szerepét töltötte be. Ezáltal egyre inkább úgy tekinthetünk rá, mint az első magyar professzionális tudósítónőre.
A kortársak által példaképül állított erényes jelleme evangélikus családi neveltetéséből fakadt. A Podmaniczky mint lutheránus főnemesi család a felvilágosodás óta előmozdítója volt a magyar nemzeti műveltség, nemzeti kultúra kibontakozásának.
Podmaniczky Júlia 1813-ban született Pesten. Apja báró Podmaniczky Károly, édesanyja báró Podmaniczky Károlyné Jänkendorfi-Nostitz Elisa.
A házaspár nagyszerű gyermekeket nevelt a hazának. Hét gyermekük közül négy élte meg a felnőttkort, és kettő országos hírnévre tett szert: Júlia, illetve Frigyes, aki a dualizmus korában az Operaház és a Nemzeti Színház intendánsa lett, és mint a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alelnökének elévülhetetlen érdemei vannak az egyesült főváros kulturális életének felvirágoztatásában, Budapest modern európai arculatának megteremtésében. E töretlen és önzetlen szerepvállalásáért nevezte Frigyes bárót Krúdy Gyula Budapest vőlegényének.
Podmaniczky Károly és családja a 19. század eleji főnemesi családok életmódját követve pesti bérpalotákban élte mindennapjait, és időnként, főleg nyaranta látogatta családjával az aszódi ősi kastélyban általuk birtokolható kastélyrészt.
A reformkor kezdetén a pesti Insula Lutherana – lutheránus sziget – területére folyamatosan betelepülő főúri evangélikus családok igyekeztek a pesti német polgársággal és a pest-budai főnemességgel aktív, nyitott társadalmi érintkezést folytatni. Podmaniczky Károly kapcsolatban állt Schedius Lajossal is [1768–1847; evangélikus nyelvész, író, esztéta, egyetemi tanár, az Akadémia tagja; a reformpedagógiák híveként részt vett az első pesti evangélikus gimnázium megalapításában – a szerk.], maga is támogatója volt az iskolaügy fejlesztésének. 1825–1833 között a pesti evangélikus gyülekezet felügyelője, 1826-tól pedig a dunántúli egyházkerület felügyelője volt.
Álruhában külhonba
Júlia tehát gyermekként a pesti evangélikus főnemesi és polgári, városi környezetben szocializálódott. Nyilvános iskolába nem járt. Magánnevelői közül az első magyar tanára Angyalffy Mátyás volt, aki később a Georgikon tanára lett. A későbbiekben Zsivora György [jogász, kúriai tanácselnök, ügyvéd, az Akadémia, illetve a pesti evangélikus egyházközség tagja – a szerk.] tanította őt magyarra.
Júlia életének jelentős fordulata volt, amikor 1838 körül megismerkedett báró Jósika Miklóssal, az Abafi című regénye révén akkor már országos hírnévre szert tett íróval. Kilencévi várakozás után, 1847. augusztus 25-én kötöttek házasságot Aszódon. Ezután Jósika birtokára, Erdélybe, Szurdukra költöztek. Amikor 1848-ban kitört a forradalom, Júlia a férje oldalán követte a magyar kormányt, így együtt mozogtak a szabadságharc eseményeivel: Szurduk–Kolozsvár–Pest–Debrecen–Szeged–Arad.
A világosi fegyverletétel után mint friss és boldog házasok nem akartak Haynau hadbírósága elé kerülni. Álruhában, álnéven, egymástól is elszakadva, külön érkeztek meg Lipcsébe, ahol Júlia édesanyjának szászországi rokonsága és magas politikai köröket elérő kapcsolatrendszere segített a házaspárnak útlevélhez és a külhoni letelepedéshez szükséges engedélyhez jutni.
Kibontakozó írói életpálya
A házaspár hosszú évekre Brüsszelben telepedett le. 1851-ben Jósika Miklós ellen felségárulási pert indítottak Magyarországon; távollétében vagyonának, birtokainak teljes elkobzására, majd halálra ítélték, és in effigie [képletesen, jelképesen - a szerk.] kivégezték.
Politikai üldözöttként ekkor kezdődött Júlia megpróbáltatásokkal teli emigrációs élete. Írói tevékenysége – a forradalom előtti néhány cikket leszámítva – az 1848–1849-es szabadságharc leverése után Brüsszelben bontakozott ki. Férjhezmenetele után a nyilvánosság elé bocsátott írásait a leánykori neve, a Podmaniczky helyett már Jósikaként jegyezte.
Kezdetben műfordításokkal foglalkozott, férje regényeit ültette át németre, és adatta ki külföldi kiadóknál. Az 1850-es évek közepétől kisebb beszélyeket és novellákat írt. Főnemesi származása ellenére polgári foglalkozást vállalt a mindennapi megélhetésükért: csipkekereskedő-üzletet nyitott Brüsszelben.
Kevésbé ismert, hogy Júlia már 1851-ben önálló női lapot akart indítani (Brüsszelben szerkesztve Magyarország számára), de ezt a pályatársak az emigrációban élő írónőnek – a hazai sajtórendőrség hathatós működése, az utólagos cenzúra intézménye miatt – nem javasolták. Ezért jól felfogott érdekből politikailag semleges területet választott: a divat világát. 1857-től – Vajda Jánosnak, a lap szerkesztőjének felkérésére – a Nővilág című irodalmi és divatlap főmunkatársa. Nemcsak szépirodalmi műfajokban alkotott, hanem divattudósításokat és egyéb cikkeket is írt. A lap Brüsszeli levelek című önálló rovata, majd az Eredeti divattudósítás szerkesztése tette Magyarországon ismertté, népszerűvé Jósika Júliát.
Rendszeresen küldött cikkeket lapjának a párizsi és brüsszeli divatról, háztartási praktikákról, a mértékletes és szerény polgári otthon berendezéséről, a tengerparti strandok fürdőruha-viseletéről, az egészséges táplálkozás fontosságáról vagy a bálokon megjelenő új étkezési szokásról, de lelkesen tudósított az ipari forradalom révén átalakuló Nyugat-Európa városainak modernizációjáról, a csatornázás vagy a közvilágítás kiépüléséről is. Gyakran adott életvezetéssel kapcsolatos útmutatásokat. A fiatal lányoknak szóló tanácsadó cikkeivel a nőnevelés és a női emancipáció előmozdítója lett Magyarországon.
Az írónő legtermékenyebb írói, alkotói időszaka az 1850-es évek második felétől 1862-ig tartott; ez idő alatt írásai szorosan illeszkedtek a 48-as magyar emigráció politikai stratégiájába. 1860-tól Jósikáék is szabadabban írhattak Brüsszelből a hazai lapokba. A Nővilágban megjelent írásai ismertté, sikeressé és népszerűvé tették Júliát. Arany János, Vachott Sándorné [író, szerkesztő, fordító, a magyar gyermek- és ifjúsági irodalom egyik megteremtője – a szerk.], Kánya Emília [a Családi Kör című hetilap szerkesztője, az első szerkesztőnő a Monarchiában – a szerk.] megtisztelőnek vélték, ha lapjukba írt egy-egy szórakoztató cikket vagy novellát.
Hölgynaptár és pályavezető
Jósika Júliát a tudósítói, szerkesztői pozíciójából 1860-ban váratlanul kiszorította Bajza Lenke, aki épp akkor ment feleségül a Nővilág akkori kiadójához, Heckenast Gusztávhoz. Így Júlia az önálló szerző pozíciójának megragadásával próbálkozott. A Hölgynaptár, majd a több kiadást is megélt Pályavezető – Világba lépő fiatal leányok számára című munkája a magyar nőnevelés unikális jellegű tanácsadó kézikönyve lett.
Az 1860-as évek első éveiben azonban az írónő életében súlyos gondok jelentkeztek. Jósika Miklós tüdőbetegsége – illetve az ebből következő orvosi javallat – miatt 1864-ben elhagyták Brüsszelt, Drezdába költöztek.
Jósika Miklós 1865-ben meghalt. Júlia ezután huszonnyolc évig élt özvegyen Drezdában, csak testvéreihez jött látogatóba Magyarországra. Felhagyott az önálló írói tevékenységgel, de férjének írói és szellemi hagyatékát, nemzeti, patrióta szellemiségét hűen ápolta. Az írónő 1893. június 10-én hunyt el, ugyancsak Drezdában. Halálakor a Vasárnapi Újság nekrológja úgy örökítette meg őt, mint olyan jellemet, aki „mintaképül szolgált a magyar honleányoknak hitvesi önfeláldozásból és honszeretetből”.
Jósika Miklós báró unokájának, Jósika Irénnek a kérésére Jósika Sámuel [1848–1923; főispán, főrendiházi elnök, országgyűlési képviselő – a szerk.] a Jósika házaspár hamvait Drezdából Kolozsvárra, a Házsongárdi temetőbe szállíttatta, hogy magyar földben nyugodjanak. Ámde 1920. június 4-én a trianoni békediktátummal Kolozsvár és vele a temető Romániához került, így a magyar regényíró és felesége, a nemes lelkű, Istenben bízó, szellemdús evangélikus írónő azóta mégis idegen országban nyugszik.
* *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. november 6–13–i 87. évfolyam 43–44. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
