Vannak-e sajátos, jól körülhatárolható ismertetőjelei az evangélikus identitásnak a gazdasági életben, illetve milyen lehetőségeket jelenthet ez az identitás a 21. század kihívásaira nézve? A következő tanulmányban erre a két kérdésre keressük a válaszokat – hol világos, jól körülhatárolható eredményekkel, más esetekben kevésbé karakteres, inkább csak sejthető válaszkísérleteket vázolva.
Quentin Massys: Adószedő, részlet, 1520-as évek vége (olajfestmény, 86 × 71 cm, Liechtenstein Museum, Bécs)
A teológiai felismerés az origó
Kiindulópontként a legfontosabb leszögezni és újra az emlékezetünkbe idézni, hogy a reformáció a kezdetektől teológiai célokkal és problémákkal foglalkozik. Nem célja hozzáilleszteni a hitet az aktuális társadalmi viszonyokhoz vagy különböző társadalmi változásokat elérni. A társadalmat csak utólag formálta (sok más tényező mellett) a reformáció teológiai felismerése. A kegyelem kizárólagos szerepének újrafelfedezése az ember istenkapcsolatában és ennek az evangéliumnak a hangsúlyozása olyan felismerés, amelynek messzemenő következményei vannak az egyes ember és a társadalom legszélesebb összefüggéseire nézve. Ha sajátos gazdasági, szociológiai jellemzőket keresünk is, csak ennek a teológiai elsődlegességnek a tudatában szabad elindulnunk.
Nyomolvasás
Max Weber óta erős a gyanú, hogy az emberek vallási meggyőződése és gazdasági viselkedése, illetve tágabb társadalomformálása között kapcsolat áll fenn. Könyvtárnyi irodalom cáfolja és egy másik könyvtárnyi erősíti a weberi tételt. Híres tézise a protestantizmus (egy puritán ága) és a kapitalizmus társadalmi rendje közötti kapcsolatot a társadalomtudomány egyik legismertebb ok-okozati párosává szilárdította. Számos olyan teológiai érvet sorolhatunk, amely valószínűsíti ezt az intenzív kapcsolatot. A munka és hivatás, az egyén, a tudás vagy a szabadság felértékelése, a szegénység ideáljának, az egyházi hatalomnak és a kamattilalomnak a leértékelése biztosan fontos hatások. Ennek ellenére mára aligha jellemző, hogy a felekezeti identitás észrevehető magatartási különbséget mutatna a különböző gazdasági szereplők között. Más identitások sokkal erősebben hatnak. Mélyebb rétegekben azonban olyan kulturális nyomokat találunk, amelyek emlékeztetnek arra, hogy sok protestáns értékünk mind Európa, mind Magyarország mai társadalmának az építőeleme. A kulturális nyomok és az aktív hit meghatározta gazdasági magatartás között nagy a távolság. Először a kulturális nyomokat, majd az aktív magatartás lehetőségeit vesszük szemügyre.
Protestáns ideál(ok)
A német evangélikus egyház a vállalkozói tevékenységet vette etikai górcső alá, amiből nagyon világos kép rajzolódik ki a protestáns etika meghatározta üzletemberről. Ez a kép nagyon sok mindent tartalmaz a gazdaság szereplőiről alkotott protestáns ideálból. A keresztény szabadságból származó, Isten és az embertárs iránti felelősség az az elvárás, amely világosan megfogalmazódik.1 A keresztény embernek felelőssége van a munkavállalói, a gazdasági partnerei és általában mindazok felé, akikre hatással van a tevékenysége. Az etikától függetlenített és kizárólag a profit termelésére koncentráló, Milton Friedman és a chicagói iskola nevéhez fűződő vállalkozói ideál nagyon távol áll ettől a képtől.
A felelősség mellett a másik teológiai alap a lutheri hivatásfogalom alkalmazása. Az Istentől kapott képességek kiteljesítése, az új alkotás kreativitása, a hozzá kapcsolódó kockázatvállalás, egyáltalán a cselekvő létforma mind egyértelmű pozitív értékelést kapnak.2 A személyes kibontakozás mellett ezen értékek családi, generációk közötti átadásának képessége is fontos kérdés a vállalkozói identitás szempontjából.3 Ma hazánkban ez az utódlás különösen érdekes kérdés, figyelembe véve a rendszerváltás nagy vállalkozógenerációjának életkorát, akik közül sokan mostanában szembesülnek a feladattal. Thomas Mann adja az üzleti értékek átadásának leghíresebb leírását a Buddenbrook kereskedőcsalád Luther Kis kátéján felnövő generációinak példájában.4 Ez a vállalkozói ideál feltételezi azt a nyugat-európai szociális piacgazdasági rendszert, amelynek megszületésében a protestáns szociáletika fontos szerepet játszott, és amelyhez azóta is a legszorosabb kapcsolat fűzi. Ebben a társadalmi berendezkedésben az említett vállalkozói szabadság által megtermelt jövedelem nagy részét a jóléti állam a magas adókon keresztül újraosztja. A felelősség gyakorlásának jelentős módja ez az üzleti világ részéről. Az adófizetés morális tartalmat kap. A lutheri felsőbbségértelmezés, az állam szerepének pozitív értékelése alátámasztja ezt a rendet. Az adóelkerülés vagy a korrupció sokkal súlyosabb etikai megítélés alá esik, mert a szabadságot, igazságosságot és biztonságot teremtő rend alapjait támadja. Ennek a jóléti rendszernek mára a különböző társadalmi rendszerek globális versenyében kell megállnia. A vetélytársak – egészen más alapokon működve – a legerősebb konkurenciát jelentik. Ez a 21. század fokozott globális versenyében élesebben jelenik meg, mint bármikor korábban.
Magyarország és Kelet-Közép-Európa országai ma a fenti modell dinamikusan fejlődő peremvidéke, komoly történelmi különbségekkel. Nálunk a szociális piacgazdaság modellje legfeljebb szándékként, sohasem valóságként jelent meg. Ez nem azt jelenti, hogy nálunk a protestáns szellemiség szerepe alacsony lenne, hiszen az Magyarországon valószínűleg napjainkban rendelkezik a legerősebb befolyással a társadalom formálására. Ez elsősorban a munka központi társadalomformáló értékelésében nyilvánul meg. Az anyagi boldogulás, a társadalmi részvétel, de még a szociális juttatások nagy része is munkavégzéshez kötött. Az elmúlt évek tendenciája mutatja, hogy egészen a járványhelyzetig ez a cél teljes mértékben, azóta pedig részben megvalósul. A tíz évvel ezelőtti 4,172 millió főről 2020-ra 4,638 millió főre emelkedett a gazdaságilag aktív emberek száma.5 Mindez idősödő és csökkenő lélekszámú népességben történt. Ma egyértelműen kimondhatjuk, hogy a munkavégzés első számú érték, amelyet az adórendszer és a szociális ellátás is erősen motivál. Akik viszont nem képesek megfelelő munkát végezni, azok leszakadnak. A protestáns szociáletika felelősségi eleme ezzel csorbát szenved. Az egykulcsos adórendszer, a nagyobb jövedelműek felé irányuló szociális újraelosztás gazdaságilag eredményes lehet, de a protestáns szociáletika szempontjából nem támogatható.
A gazdasági viselkedést befolyásoló értékek változnak. Nem beszélhetünk kőbe vésett, állandó értékkatalógusról. Ezt mutatja, hogy a munka értékelése megváltozott a nyugati világban. Ma a protestáns hátterű országok nem a munka különös értékelésével tűnnek ki a világban.6 Egy átfogó felmérés éppen azt mutatja ki, hogy földrajzi bontásban a protestáns hátterű országok lakói, vallási bontásban pedig a protestáns egyházakhoz tartozók értékelik a legalacsonyabbra a munka fontosságát mind társadalmi, mind egyéni szempontból. Olyan országok vezetik a listát, mint Lengyelország vagy a Balkán államai, és a protestáns hátterű Hollandia és Dánia a lista végén áll. Magyarország a középmezőnyben helyezkedik el. A különböző vallások hívei és felekezetek tagjai közül a protestánsok a legalacsonyabb, a muszlimok a legmagasabb értéket adták a munkának életükben.7 Az átértékelésben biztosan döntő szerepe van a létbiztonságnak, az egyéb életcélok és a szabadidő felértékelődésének, illetve a termelőiből fogyasztói szerepbe való átmenet identitást meghatározó jellegének. Etikai kérdések is sokkal inkább a fogyasztással, a termékek előállításával, a gazdaság környezeti hatásával kapcsolatban merülnek fel az európai egyházak állásfoglalásaiban, kevésbé a munka értékelésével összefüggésben.
Európa
Az Európai Unió megszületésének, a római szerződés aláírásának ötvenedik évfordulójára az Európai Protestáns Egyházak Közössége (GEKE) öt kívánságot fogalmazott meg.8 1. Európa szorosabb összenövését szorgalmazzák először, de ez kifejezetten további európai országok (Nyugat-Balkán) felvételét jelenti az unióba. 2. A következő az EU sokszor emlegetett demokráciadeficitjére emlékeztet. A kormányok Európájából az emberek Európáját kell létrehozni. 3. Az EU-n belül nagyobb igazságosságra van szükség az országok között és az országokon belül egyaránt. 4. Az európai nyitottságot szorgalmazzák az egyházak a generációk között és a jövő generációk életesélyeinek tekintetében, illetve Európa világban betöltött szerepére tekintettel is. 5. Az utolsó pont arra emlékeztet, hogy Európa csak akkor képes továbbra is biztosítani a békét, szabadságot és jólétet polgárainak, ha az emberek közös értékbázisára épít. A kereszténység ennek a közös értékbázisnak nemcsak történetileg, de a jelenben is része. A jókívánságokhoz sajátos keresztény hozzájárulásként a megbékélt különbözőség ökumenikus modelljét kínálja fel a dokumentum.
A fenti jókívánságok 2007-ből származnak. Azóta Európa helyzete sokat változott. Szakadások jellemzik a kontinenst észak-déli, nyugat-keleti irányban. A Brexit végérvényessége mellett más szakítóerők is jelen vannak. A déli és északi országok bizalma gazdasági szempontból, egyes keleti és az északnyugati országok ellentéte értékrendi kérdésekben feszíti a kontinenst és benne az egyházakat is. Az összetartó alapértékek kívánsága szükségesebb, mint valaha. Az unió gazdasági racionalitását ma kevesen vitatják. A vita sokkal inkább a kontinens globális helykereséséről, az országok egymáshoz való viszonyának intenzitásáról és módjáról, illetve a közös értékekről szól. Ebben a globális helykeresésben bizonyos sajátos európai értékek tudatosítása segíthet.
Branko Milanović, a Világbank szerb származású közgazdásza Capitalism, Alone című művében arra mutat rá, hogy mára egyetlen társadalmi rendszer két fajtája működik: a kapitalizmus, mégpedig vagy liberális meritokratikus, vagy politikai formában. Az előbbi a hagyományos amerikai és európai modell, az utóbbi elsősorban Kínát és Ázsiát jellemzi. Milanović szerint a politikai kapitalizmus három tulajdonsággal és két ellentéttel írható le. Először is nagyon aktív és effektív az államigazgatás, amely magas gazdasági növekedéssel támasztja alá saját hatalmát. Másodszor: a jog mindenkire kötelező uralma hiányzik, a politika szükség esetén beavatkozhat a szabályokba vagy a szabályok ellenében.9 A harmadik, hogy az állam kettős képességgel rendelkezik: egyrészt célja a nemzeti érdek maximális érvényesítése, másrészt ellenőrzi a magánszektor viselkedését is.10 E három tulajdonság mellett két ellentmondás is jellemzi az ilyen rendszereket. Az első ellentmondás, hogy a kiválóan képzett állami irányító elitnek, miközben a szabályok racionális működtetésére képezték, újra és újra keresztül kell hágnia a szabályokat. A másik ellentmondás ott feszül, hogy a rendszer megszüntethetetlen részét képező korrupció és a gyors növekedés hatalmas egyenlőtlenséget okoz, másfelől a rendszer legitimációja miatt az egyenlőtlenség mértékét kontroll alatt kell tartani. Max Weber nyomán egy olyan irányító réteget is leír Milanović, ahol az államigazgatási és gazdasági szerepek között húzódó határ teljesen képlékeny, és egy-egy vezető személyében is összekapcsolódhat. Esetleg az egyes csoportok tagjai klánszerűen mindkét helyen kulcspozíciókat szereznek, és így ezek a csoportok a politikai kapitalista rendszer azon „csontvázát alkotják, amelyen minden függ”.11
Ezek a rendszerek páratlan gazdasági sikert értek el az elmúlt három évtizedben, és a nyugati demokráciák valódi kihívói lettek, ami kísértés lehet az itteni politika számára is bizonyos elemek átvételére. Ugyanakkor a nyugati demokráciák olyan értékekkel is rendelkeznek, amelyek önmagukban, gazdasági értéküktől függetlenül is kívánatosak. Ilyen a jog uralma, az egyéni szabadság és a társadalmi mobilitás. A legnagyobb veszély, amelyre számos jel mutat még a híres amerikai álom őshazájában is, hogy a felemelkedés lehetősége lecsökkent. A különbség bebetonozódik a vezető elit és a népesség széles rétegei között.12
Ma a nyugati világban számos helyen ezt tapasztaljuk szociológusok és közgazdászok egybehangzó véleménye alapján. A középréteg gyengülése, az alsó középréteg stagnáló vagy romló lehetőségei éles kontrasztban állnak a globalizáció feltételei között nyertes, tudással, tőkével rendelkező csoporttal. A társadalmi intézményekkel való szembefordulás és a politikai frusztráció jelei naponta tapasztalhatók. A protestáns egyházak kiállása a szociális piacgazdaság modellje mellett etikailag ugyan teljesen helyes, csak kérdés, mennyire reális alternatíva ez a megváltozott 21. század globális versenyében. Sokkal inkább úgy tűnik, hogy a verseny és a gazdagság növelése oltárán mindent feláldozó kapitalista rendszernek nincs valós alternatívája.13
A hagyományos keresztény népegyházak ráadásul komoly konkurenciát kaptak, mégpedig azon újprotestáns közösségekben, amelyek nemhogy nem kritizálják, hanem éppen támogatják a profitot legfontosabbnak állító értékrendet. Ennek a nézetnek sok formája virágzik a világban. A lista a fejlődő országokban robbanásszerűen növekvő pünkösdi közösségektől az USA-ban a konzervatív erkölcsprédikációt a gazdaság neoliberális formájának szélsőséges kiszolgálásával kombináló prédikátorokig terjed szegények és gazdagok között egyaránt. Hazánkban is a kiváló stratégiai és üzleti érzékkel lavírozó legújabb „történelmi egyház” a gazdasági siker isteni áldásként való beállításának fő szószólója és megtestesítője.
A megfelelő társadalomformáló politikai kapcsolatok gyorsan kialakulnak az érdekek mentén. A történelmi egyházak, amennyiben veszik egyáltalán a fáradságot, hogy a gazdaságról nyilatkozzanak, igencsak régimódinak tűnhetnek a szegények melletti kiállás, a szociális szempontok hangoztatásával. Nagy a kísértés, ha nem is elviekben, de a gyakorlatban belesimulni a sikeres üzleti modellek sorába. Az ismétlődő válságok ugyanakkor ma már kézzelfoghatóan megmutatják az uralkodó gazdasági rend morális hibáinak következményeit. A bizonytalanság olyan állapot, amely lehetőséget nyújt saját és közösségi életünk újragondolására; minden krízisben ott a metanoia, a fordulat lehetősége. Zárásként ehhez keresünk reményt keltő útirányokat.
A biztonságérzet hatása a hitre
Jézus legfőbb baja a gazdagsággal nem a materiális javak birtoklása, hanem az a hamis magabiztosság volt, amely a gazdag embert jellemezheti. A bolond gazdag példázatának (Lk 12,16–21) hamis létbiztonsága az emberi lét alapvető törékenységét próbálja elrejteni. Nemcsak Luther első parancsolathoz fűzött magyarázata, hanem a modern szociológiai eredmények is kiemelik a létbiztonság és a szekularizáció kapcsolatát. A kulturális történelmi gyökerek mellett megfigyelhető, hogy a szekularizáció mértéke az anyagi biztonság, az egészségügyi és szociális háló szilárdságával arányosan nő az egyes országokban.14
Ezt a személyes biztonságérzetet nemcsak az anyagiak, hanem általában minden e világi biztonságot adó intézmény (tudomány, közbiztonság, haderő, szociális háló, technológia stb.) együttesen építheti ki a gondviselés teológiai feladatát átvéve. Az anyagiak az alapvető szükségletek tekintetében abszolút, a többi emberhez képest relatív módon biztosítják az ember pozícióját. Az első esetben a szükséges javakhoz való hozzájutás folyamatos stabilitása jelenti a biztonságot, a második esetben a társadalom egyes tagjaival folytatott elosztási versenyben jelentenek előnyt és ezzel státuszt. Mindkettőre aktuális példa az olyan létfontosságú hiánycikk megszerzése, mint a koronavírus elleni oltás. Egyes gazdag országok már most lakosságszámuknál több vakcináról gondoskodtak, a szegények még évekig várnak. Az egyes társadalmakon belül komoly etikai fékek akadályozták csak meg, hogy kivételesen ne a pénz legyen a meghatározó abban, hogy ki juthat előbb hozzá az oltóanyaghoz.
Komplex szemlélet
A komplex modern világ komplex etikai látásmódot is igényel. Nem elég lokálisan jónak lenni, hanem az összekapcsolódó folyamatokat egészében kell etikailag vizsgálni. Az intenzív gazdasági globalizáció valóságában mindenképp szükséges ez a széles látókör. Az etikus gazdasági magatartás új megközelítését jelentheti, ha a termelési lánc egészét az összes érintett helyszínen vizsgáljuk. A német evangélikusok legújabb megnyilatkozása a globális ellátási láncokat vizsgálja.15 Mivel alig létezik ma olyan termék, amely nem globális utat jár be, ezért nem lokálisan, egyes országokban, hanem összefüggésében globálisan, az áru teljes történetében kell keresni a jó és felelős cselekvés lehetőségeit. Ez ugyanúgy igaz legalapvetőbb létszükségleteinkre – a textilipar vagy a mezőgazdaság területén –, mint a szórakozás csúcstechnológiai vagy az utazás világméretű luxusára nézve. Környezeti szempontok (a nyersanyagoktól a termék újrahasznosításáig), a munkavállalók méltósága (a távoli kontinensek gyáraitól az ajtónkig szállító futárig) sokkal nagyobb szellemi erőfeszítés elé állítják a fogyasztót, mint az árcédulák és reklámújságok összehasonlítása. A hasznát maximalizáló és csak jogszabályok által korlátozott emberképre építő klasszikus homo oeconomicus modell képtelen ezt a komplex fogyasztói képet beépíteni.
A piac mint eszköz képes sok mindent kontrollálni és hatékonyan megszervezni. Ugyanakkor, mivel alapvető kényszerekre és gyengeségeinkre épít, nem lehet minden területen abszolút szervezőelv. Pozitív példa erre a megújuló energiatermelés térnyerése vagy az elektromos mobilitás előretörése. Ezek a fejlesztések megfelelő állami támogatás és irányítás nélkül soha nem indultak volna el, viszont amikor rentábilissá válnak, a piac már sokkal hatékonyabban tudja szervezni a termelést.
Motiváció
A jó cselekvés kezdete a szereplők pozitív hozzáállásán múlik. A jó gyakorlat fenntartása hosszú távon ennél többet igényel. Bizonyos fokú külső kényszer segít ebben. Ezt erősítik a viselkedési közgazdaságtan (behavioural economics) területén játékelméleti módszerekkel végzett kutatások. Az egyetemi hallgatóknak körönként kellett bizonyos összeget felajánlaniuk a közösbe, amelyet a játékvezető megduplázott, és az összeget egyenlő részekre szétosztották. A kezdeti lelkesedés alábbhagy, ha nincs büntetés kilátásban a potyázó (be nem fizető, de a közös elosztásból ugyanúgy részesedő) személyek irányában. A büntetés valamilyen formájának visszatartó ereje viszont motivál. Fehr és Gächter kutatásai során, amikor büntetést helyeztek kilátásba, és a kísérleti alanyok közös viselkedési szabályokról egyeztethettek, egyre nőtt azoknak a száma, akik a rendelkezésükre álló teljes összeget befizették (az utolsó körben a játékosok 82,5%-a), a büntetés nélküli verzióval szemben, amikor ugyanebben az utolsó körben 53% potyautas volt.16
A hit ilyen kontrolltényező lehet, amely segít az egyéni morális cselekvésben, a többiek iránti bizalom felkeltésében és a csoport közös értékeinek stabilizálásában. Külső motiváció nélkül hogyan lehet fenntartani generációkon keresztül a kiépült magas morális szintet? Erre tesz kísérletet Európa nagy része, ahol az első vallás nélküli generáció kísérlete zajlik néhány évtizede. „Ők a valaha ismert legkevésbé hatékony civilizáció annak tekintetében, hogy erőforrásaikat (amelyekből rengeteg van) utódokra váltsák (amelyekből nagyon kevés van)” – szól a figyelmeztető hang az Atlanti-óceán túlpartjáról.17
A szív metaforája
Hogy a fenti figyelmeztetést hogyan értékeljük európaiként, az meghaladja ezen írás kereteit, de a vallás értelmezésénél egy – témánk szempontjából még fontosabb – szempontra kell figyelnünk. A vallás külső motivációs ereje mellett a protestantizmus belső motivációs ereje háttérben marad. Pedig ez az egyéni döntési tér a protestáns emberkép lényegi eleme. Ezért a konkrét döntések felelősségét egy evangélikus szociáletika sem veszi le az egyház tagjainak válláról. Ez mindenkinek a saját feladata a konkrét élethelyzetében, viszont a döntés mérlegelése szempontjából fontos bibliai, teológiai és etikai kritériumokat és alapokat igyekszik megállapítani, illetve motivációt tud adni a pozitív és negatív hatások felrajzolásával.
Felismerhető-e az evangélikus gazdasági szereplő? – tettük fel a kérdést az elején. A választ mindenki maga adja meg, viszont az evangélikus közgazdász legfrissebb tapasztalatom szerint felismerhető. Amikor Julie A. Nelson Emberarcú közgazdaságtan című könyve megjelent magyarul is, fontos üzenetet fogalmazott meg a közgazdaságtan központi metaforájának lecseréléséről. A 18. századi gépezetmetaforát a 21. században feminista közgazdászként a szív motívumára javasolja lecserélni. Ez a metaforaváltás ugyanúgy jelent mechanikus elemet (a szív működése), hangsúlyozza a központi helyet a szervezetben, viszont élő egység (ahogy a gazdaság szereplői is), valamint a szeretet és bátorság központja.18 Ezzel a képpel megnyílhat az út az olyan tevékenységek értékeléséhez is, mint az otthoni gondozás vagy a szegények emberi méltóságának materiális biztosítása, amely a keresztény hit szempontjából mindenkori gazdasági kulcskérdés.
A szív Luther Nagy kátéban leírt figyelmeztetéséhez is kapcsolódik: „Amin a szíved csüng, az az istened.” Egy ilyen kép azt az újabb felismerést is képes integrálni, hogy gazdasági viselkedésünkben az érzelmek legalább annyira fontosak, mint a ráció. A hit motivációjának sokkal tágabb teret enged, mint a korábbi, racionális, haszonmaximalizáló gépezet. Ez sebzett világunk és ellustult hitünk számára felszabadító lehetőség. Julie A. Nelson könyve bevezetőjében leírja szinte véletlenszerű pályaválasztását a St. Olaf evangélikus főiskolán.19 Egy evangélikus lelkész lányaként egészségügyi misszionáriusnak készült, de már elfogytak a megfelelő helyek a szakra, amikor beiratkozott. A közgazdaságtanra még volt néhány szabad hely. Ennek köszönhetően évtizedekkel később magyar olvasóként az ő példáján láthatjuk, mennyire felismerhető az evangélikus gyökér a gazdasági gondolkodásában.
Jegyzetek
1 EKD 2008, 41. o.
2 Uo. 49. o.
3 Uo. 47. o.
4 Uo.
5 KSH 2020: https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_evkozi/e_qlf023h.html?down=107. (Megtekintés: 2021. március 1.)
6 Norris–Inglehart 2011, 169. o.
7 https://europeanvaluesstudy.eu/about-evs/research-topics/work/. (Megtekintés: 2021. március 1.)
8 Bünker–Fischbach–Heidtmann 2013, 293–296. o.
9 Milanović 2019, 92. o.
10 Uo. 93. o.
11 Uo. 94. o.
12 Uo. 11. o.
13 Uo. 185. kk.
14 Norris–Inglehart 2011, 13. kk.
15 EKD 2021.
16 Fehr–Gächter 2000, 989. o.
17 Haidt 2012, 358. o.
18 Nelson 2019, 68–70. o.
19 Uo. 30. o.
Felhasznált irodalom
Bünker, Michael – Fischbach, Frank-Dieter – Heidtmann, Dieter (szerk.) 2013. Evangelisch in Europa – Protestant in Europe. Evangelische Verlagsanstalt, Leipzig. (Leuenberger Texte / Leuenberg Documents 15.)
Evangelische Kirche in Deutschland (EKD) 2008. Unternehmerisches Handeln in evangelischer Perspektive. Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh, https://www.ekd.de/ekd_de/ds_doc/ekd_unternehmer(1).pdf. (Letöltés: 2021. március 1.)
Evangelische Kirche in Deutschland (EKD) 2021. Verantwortung in globalen Lieferketten. Ihre menschenrechtliche und sozial-ökologische Gestaltung aus evangelischer Perspektive. Gütersloher. Verlagshaus, Gütersloh, (EKD-Texte 135.) https://www.ekd.de/ekd_de/ds_doc/ekd_texte_135_2021.pdf. (Letöltés: 2021. március 1.)
Fehr, Ernst – Gächter, Simon 2000. Cooperation and Punishment in Public Goods Experiments. American Economic Review, 90. évf. 4. szám. 980–994. o.
Haidt, Jonathan 2012. The Righteous Mind. Pantheon Books, New York.
Milanović, Branko 2019. Capitalism, Alone. The Future of the System that Rules the World. Belknap, Cambridge.
Nelson, Julie A. 2019. Emberarcú közgazdaságtan. Pallas Athéné, Budapest.
Wegner, Gerhard 2014. Gibt es ein protestantisches Wirtschafts- und Sozialmodell in Europa? In: Traugott Jähnichen et al. (szerk.): Soziales Europa? Gütersloher Verlagshaus, Gütersloh. (Jahrbuch Sozialer Protestantismus 7.) 189–226. o.
* * *
A szerző teológus, a Pestújhely-Újpalotai Evangélikus Egyházközség lelkésze, a Melanchthon Evangélikus Szakkollégium igazgatója, az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatója. Kutatási területe a gazdaságetika és a homiletika.
A tanulmány megjelent a Credo című evangélikus folyóirat XXVII. évf. 2021/1. számában (62–68. o.). A folyóirat előfizethető nyomtatott és digitális formában, valamint korábbi számai megrendelhetők a Luther Kiadó webáruházában.
