Ez évben jelent meg Mályusz Elemér történész emlékirata – Visszaemlékezések címmel –, amely joggal tart igényt a történészszakma és a művelt közönség érdeklődésére egyaránt. Kevesen tudják, hogy a 20. század egyik legnagyobb magyar történésze, nemzetközi hírű középkorász a második világháború utáni nehéz években meghatározó módon hozzájárult az evangélikus levéltár koncepciójának és működésének megújításához.
Az emlékirat szerkesztője a Mályuszhagyaték legalaposabb ismerője, Soós István. Mályusz Elemér (1898–1989) utolsó nyolc évében közeli munkatársaként, majd levelezésének, könyvtárának rendezőjeként olyan ismeretekkel rendelkezik, amelyek ennek az 1972–1975 között keletkezett iratnak az értelmezését rendkívüli módon elősegítik. A visszaemlékezés betekintést enged a történész műhelyébe, megismertet szakmai meggyőződésével. Ugyanakkor bemutatja azt az ellentmondásokkal és nagy változásokkal teli kort, amelyben szerzője élt.
Emlékirat – kordokumentum
Mályusz felvidéki evangélikus családból származott. Mindkettő meghatározó volt számára érzelmileg, meggyőződésében és szakmai érdeklődésében is. Első jelentős művében Turóc vármegye kialakulását dolgozta fel példaszerűen, előrevetítve egyetemi pályafutásának csúcsán a népiség- és településtörténeti iskola megalapítását, amelynek kapcsán mindmáig Mályusz-iskoláról beszélnek. A francia társadalomkutatás és a német történetírás legújabb eredményeit is hasznosító kutatási irány a történeti Magyarország egyes megyéinek, tájainak eddig soha nem látott mélységű és szinte minden forrást feldolgozva bemutató ábrázolását jelenti.
Mályusz kritikus és a vitáktól nem visszariadó személyiségként a kor több jelentős történészével került szembe (Szekfű Gyulával, Hóman Bálinttal). Nem kereste a népszerűséget, inkább szűkebb körben voltak hívei. A második világháború után jobboldaliság vádja érte, emiatt megfosztották egyetemi katedrájától. Pályája kettétört: innen emlékirata valóságos kordokumentumként is olvasható, hiszen leírja a kommunista párt hatását a magyar történészekre, az egyetemi és az akadémiai világra, de tágabb értelemben tulajdonképpen a magyar társadalomra.
Felmérni, begyűjteni, megőrizni
Mályusz Elemér büszke volt arra, hogy ősei felvidéki polgárként és nemesként a legnehezebb ellenreformációs korban, például az eperjesi vértörvényszék idején kiálltak a protestáns meggyőződésük mellett. Érdekelte a protestáns egyháztörténet, szerkesztője volt a forrásokat közlő Magyar Protestáns Egyháztörténeti Adattár című sorozatnak. Máig meg nem haladott módon dolgozta fel II. József türelmi rendeletének korát, hatását, alapos forráskiadást is mellékelve hozzá.
Még a háború alatt a Luther Társaság világi elnökévé választották; egyházi elnöktársa Ordass Lajos volt, aki 1945-től bányakerületi püspökként az evangélikus egyház meghatározó személyiségévé vált.
Mályusz 1947-ben kapott megbízást az egyetemes (országos) evangélikus levéltár, egyben könyvtár vezetésére. Az egyetemről történt kényszernyugdíjazása, nehéz politikai és anyagi helyzete miatt ez a részállás komoly segítséget jelentett számára. A rá jellemző igényességgel és alapossággal látott munkához: felmérte a gyűjtemény helyzetét, egyben meglátta a továbbfejlesztés lehetőségét. Azt vallotta, hogy az evangélikus egyház forrásainak minél alaposabb és szélesebb körű begyűjtésével nemcsak az egyház, de egyben a nemzeti történelem jelentős forrásbázisát is meg lehet menteni.
Paradox módon erre az egyház történetének egyik legnehezebb korszakában került sor: 1948-ban betiltották az egyházi egyesületeket, amelyekben az egyház tevékenysége jórészt zajlott. Kényszerrel államosították az egyházi iskolákat, végül 1952-ben az állam iránti lojalitásra szorított evangélikus egyház átszervezése is megtörtént: az ilyen módon megszüntetett négy történelmi egyházkerület után jelentős forrásanyag „szabadult fel”. Ezek begyűjtése nagy meggyőző és szervezőmunkát igényelt: ennek volt motorja Mályusz Elemér. Az egyházigazgatás további szintjei, az esperességi levéltárak anyagának begyűjtését is célul tűzte ki. Sőt kérdőívek szétküldésével széleskörűen tájékozódott a gyülekezeti iratanyagról is.
Az egyetemes (országos) egyház budapesti Üllői úti székházában szabaddá váló terekben pedig további levéltári és könyvtári tárolókapacitást hoztak létre. Erre azért is volt szükség, hogy biztosítsák az épület egyházi célú hasznosítását, és elejét vegyék, hogy az állam egy részét a saját céljaira sajátítsa ki. Megindult a könyvtári anyagnak a levéltárról való elválasztása önálló könyvtárosi állás szervezésével, ami 1957-re önálló könyvtár létrehozásához vezetett.
Több mint egyháztörténet
Mályusz Elemér részleges visszatérését a történészszakmába a történettudományi intézetbe való 1954. évi felvétele jelezte. Rá jellemző módon azonban evangélikus levéltárosi állását „sorsa némi jobbra fordulása” után sem adta fel. Kevesebb órában, de továbbra is bejárt az Üllői útra, egészen 1969-ig töltötte be a levéltárvezetői funkciót.
1958-tól a levéltárban dolgozott Sólyom Jenő egyháztörténész, teológiai tanár, akit ugyancsak politikai okból távolítottak el állásából (mint 1945-ben Mályuszt). Sólyom nagyrészt megvalósította Mályusz elképzeléseit: az 1970- es évekre az 1945-ben még csak hatvan iratfolyóméternyi levéltári anyag több mint a tízszeresére, hat-hétszáz iratfolyóméternyire nőtt. A nehéz körülmények között, de szívós munkával, évtizedes erőfeszítéssel történt levéltárfejlesztés következményeképpen az Evangélikus Országos Levéltár az ország egyik legjelentősebb egyházi gyűjteményévé vált. Az itt kezelt iratanyag máig alapvető és gazdag forrásbázist jelent nemcsak az evangélikus egyháztörténet, hanem tágabb kör, például a nemzetiség- és a helytörténet szempontjából is.
Mályusz emlékirata csak 1958-ig követi az eseményeket. Talán már nem volt ideje vagy lehetősége folytatni. A család előtt sem volt ismert az emlékirat: csak 1989-ben, a történész elhunyta után könyveinek rendezésekor került elő.
A kortárs személyekre vonatkozó kritikus megjegyzések és lehetséges érzékenységek is hozzájárultak, hogy a visszaemlékezés megjelentetésére a rendszerváltás után több mint három évtizeddel kerülhetett sor. De éppen az őszinte szókimondás és az élvezhető, olvasmányos stílus által válik érdekes és a szélesebb közönség érdeklődésére is számot tartó kötetté.
Mályusz Elemér: Visszaemlékezések. Szerkesztette: Soós István. Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet. Ára 4990 Ft.
* * *
A szerző az Evangélikus Országos Levéltár vezetője.
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. október 17–24-i, 86. évfolyam 41–42. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
