Lehet gyermekmagasságból szemlélve kaland, feladat, játék, felfedezésre váró élmény egy város? Igen, de kell hozzá pár jó útitárs! Ez év nyarán jelent meg a Kisvárosnézők sorozat első köteteként a Budapestet hét–tizenkét évesek számára bemutató kötet. A praktikus „gyermekbédekker” bővelkedik az információkban, színes fotói, térképei, kitöltendő feladatai láttán még a felnőttek is kedvet kaphatnak a fővárosi élménysétához. Az egyik szerzővel, Madocsai Emesével ültünk le beszélgetni kötettel a kezünkben, hogy így invitáljuk kellemes őszi városnézésre olvasóinkat.
A könyv két főszereplője Muki és Milla, az ő segítségükkel járhatják be kicsik és nagyok Budapest utcáit.
Először a mutatós, gyermekkezekbe illő, kishátizsák-barát, spirálozott kiadvány születésének történetéről érdeklődünk. „Szerelemprojekt volt. Csak mostanra tudatosult bennem, honnan jött ez a hobbim: nagyapám, Madocsai Miklós nyugalmazott budavári lelkész készített nekünk, az unokáknak interaktív füzeteket a tengerparti nyaralásokhoz – mondja Madocsai Emese. – Volt bennük áhítat, ének, vers, feladat. Később szülőként én is csináltam hasonlót a saját gyerekeimnek – négy-, hét- és tízévesek voltak akkor –, főleg a külföldi városnézéshez, hogy élvezzék a látnivalókat. Velence volt az első, aztán ebből hagyomány lett: névre szóló könyvecskéket kaptak emlékbe. Ezzel a lendülettel dolgoztuk fel Budapestet a barátnőmmel, Rutkovszky Évával, aki a szerzőtársam lett.”
Családi csapatmunkának is mondhatjuk a könyvkészítést: a lánchidas színezőt Emese lánya rajzolta, a kihajtható városligeti térképet tizennyolc éves tájfutó fia alkotta. A kész kötet „tesztalanyainak” kiválasztásához is jól jött a családi kapcsolat: „A húgom tanítónő, ő az osztályával bejárta a vári sétát.”
Erőforrás az evangélikusság
Lelkész nagyapjához, Madocsai Miklóshoz fűződő érzéseiről így beszél Emese: „Lelkészunokaként példakép volt számomra. Gyerekként is láttam, hogy a gyülekezet és a szolgálat az első az apai nagyszüleim életében. Meghatározó érték családunkban az evangélikusság. A két nagyobbik gyerekünk most a Deák téri gimnáziumba jár, és ugyan nem a Várban lakunk, »Miklós bácsi« dédunokáiként természetes volt számukra – kérték is –, hogy a Budavárban konfirmáljanak. Ökumenikus rálátással elmondhatom: nagyon örülök, hogy evangélikus vagyok! Ezzel a hitbeli kerettel tudok a legjobban azonosulni.” Mint megtudjuk, katolikus férje is immár az evangélikus egyházban van otthon.
Emese gyerekként ritmikus sportgimnasztikára járt, s mivel példaképe, az edzője gyógytornász lett, nem is volt kérdés számára, milyen hivatást válasszon; maga is gyógytornászként és manuálterapeutaként dolgozik. De vajon evangélikus hitét mennyire élheti meg a gyógyításban? „Fontos része az életemnek a mozgás és az emberek segítése. Az ehhez az intenzív jelenléthez szükséges erőt, empátiát az Úristentől kapom. A nehézségek legyőzésében segít, hogy tudom: nem vagyok egyedül ezzel az egésszel.”
Vezetékneve sokaknak ismerősen cseng, s hosszú ideje kezel egyházunkból érkező pácienseket: „Az evangélikusok gyógytornásza vagyok” – mondja nevetve. A páciensek előtt ismert az egyházi kötődése, de egyébként is megszólítható a hit terén. „Vannak, akik nyitottak a lelki beszélgetésre, vagy vágynak a meghallgatásra. Egy gyógytornász picit pszichológus is” – teszi hozzá. Hogy Emese a gyermeklelket is ismeri, az a könyvből válik nyilvánvalóvá.
Élmények a fagyin túl
A kötet megírását ötéves kutatómunka előzte meg. A kulisszatitkokról megtudjuk: „Az alapelvünk: semmi kimásolt anyag, semmi Wikipédia. Szerzőtársammal többször is elmentünk mindenhova, és nagyon sokat olvastunk a témákról. A fotók is a sajátjaink. A várossal kapcsolatos sok-sok adatot, ismeretet egy anyukatárs segített »gyereknyelvre fordítani«. Grafikusunk, Gráfel Judit családtag is; Millát és Mukit, a lány- és a fiúfigurát hosszú beszélgetés után az általunk kért külső-belső jellemzők alapján alkotta meg.”
Emese mint háromgyermekes anyuka tudja, milyen egy város gyerekszemmel. A kicsiknek sokszor a fagyizás a fénypont, nem egy újabb épület. „Hogy megismerjék és megszeressék a fővárost, feladatokat adunk, amelyek a séták alatt begyűjtött tudás alapján oldhatók meg: a könyv kitölthető, mint egy munkafüzet. Úgy veszik észre a gyerekek az érdekességeket, hogy közben játszanak, kis felfedezőként kutatják a válaszokat.”
Érdekességekre bukkanhatnak a felnőttek is. Elég elsétálni az Andrássy útra, hogy meggyőződjünk róla: mivel 1941-ig bal oldali közlekedés volt Budapesten, s a kisföldalatti irányát csak 1973-ban fordították meg, a lépcsői ma is fordítva vannak. „Még a nagymamám is elment, kezében a könyvvel, hogy megnézze azokat a helyeket, amiket nem ismert.”
Emese most vezetett séták szervezésében gondolkodik. Biztos benne: az első a Várban lesz, és a Bécsi kapu téri evangélikus templom orgonaművész-kántora, Bán István a híres barokk orgonát is megmutatja majd.
Miben más ez a könyv, mint a hasonló gyermekkönyvek, melyekből több is van a piacon? – érdeklődünk. „Nálunk nem kisállatok a kísérők, akik meseszerűen alakítják a történetet. Mindenképpen oktató célzattal szerettük volna felépíteni a könyvet. Hasznos útikönyvet adni, gyerekekre hangolva. A könyvhöz járó színező a kisebb testvéreknek készült” – sorolja Emese, aki elárulja: utóbbit ő maga rajzolta.
Sétáljunk!
A bevezető honismereti oldalak után a kötet – színkódokkal – négy sétára hív. Az útvonalak: a Lánchíd és környéke a Várral; a Gellérthegy és a Szabadság híd; Pest központi része és híres épületei: Nemzeti Múzeum, bazilika, Dohány utcai zsinagóga; végül pedig az Andrássy út, a Városliget, a Nyugati pályaudvar és a Margitsziget várja a kis városnézőket.
„Elég nagy falat egy-egy séta, némelyik gyerek jobban bírja, más kevésbé, ezért bármikor félbe lehet szakítani és később folytatni a felfedezést – fejti ki Emese. – A kötet végén az útinaplókba mindent fel lehet jegyezni, másutt rajzolni, színezni, alkotni, válaszolni kell.” Az innováció fontos elem: QR-kódok rejtenek videós és írott anyagokat. Ráadásul sok anyag helyhiány miatt kimaradt a könyvből – a történelmi cukrászdákról így a Kisvarosnezok.hu honlapon tudakozódhatunk.
Tanult-e vajon a munkából maga a szerző? „A Gellérthegyen sokat barangoltunk, de a Filozófusok kertjét nem ismertem. Olyan kedvenc helyem lett, amit a könyv révén ismertem meg.”
Térjünk át Pestre. „A Városliget, Pest zöld szíve egykori fasori diákként közel áll hozzám, korizni is sokat jártunk a műjégre, ahogy a könyvbeli Milla is.” A figurák végigbringázzák a Margitszigetet, majd megszámolják, hány oszlop van a híd közepén. „Ez nekünk is feladta a leckét! Néztük a Google-térképen, autóval átmenve is levideóztuk. Az Országházat számokban is leírtuk, hiszen nálunk mindenki matekos a családban” – avat be a kulisszatitkokba.
Arról is szót ejtünk, hogy ha a gyerekek megismerik Budapestet, a hazához való kötődésük is erősödik-e. „A magukénak érzik, büszkék lesznek rá, éljenek itt vagy bárhol az országban, hogy ilyen páratlanul szép fővárosunk van – ért egyet Emese. – Arra is figyeltünk, hogy szakrális épületek is helyet kapjanak a kiadványban, a bazilika, a zsinagóga… Egy várost a hitélete is jellemez.”
Emese a kis városnézőknek is üzen: „Ha kézben van a könyv, az jó indulás. Bárhol kinyitható és abbahagyható, semmi kötöttséget ne érezzünk, csak élvez-zük a kalandot!”
Ha az olvasóknak tetszik a Budapest-kötet, a sorozat folytatásaként Debrecen, Szeged és Prága is feltárja talán titkait. Beszélgetésünk végén a helyes megfejtésekből összeálló jelmondattal búcsúzunk egymástól. Ezt azonban olvasóinknak itt nem áruljuk el, csak annyit: érdemes e játékosan okos könyvet is, a jelmondatot is komolyan venni.
* * *
Madocsai Emese – Rutkovszky Éva: Budapest útikönyv-útinapló. Grafikus: Gráfel Judit. MAD-MED Bt., 2021. A Luther Kiadó könyvesboltjában és webáruházában ára színezővel együtt 4900 forint.
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. november 14–24-i, 86. évfolyam 45–46. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
