Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1944–1945-ben közel kétezer zsidó gyermeket mentett meg a Jó Pásztor Bizottság és a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével. A háború után létrehozta a Pax Magyar Szociális Alapítványt, amelynek keretében 1945 és 1950 között működött a demokratikus szellemiségű, egymás tiszteletére épülő Gaudiopolis gyermekköztársaság. Ebbe az időszakba, ezen keresztül pedig a krisztusi utat komolyan vevő gondolatiságba enged betekintést a Magvető Kiadó gondozásában az ünnepi könyvhétre megjelent, immáron Sztehlo Gábor visszaemlékezéseit teljes egészében tartalmazó kötet.
Sztehlo Gábor (1909–1974) az 1944–1945-ös háborús évekről és az azt követő időszakról már Svájcban tartózkodva írta emlékezéseit 1961–1962-ben. A szöveg szerkesztett változata először 1984-ben, majd számos újrakiadásban jelent meg Isten kezében címmel. Az akkori kötet szerkesztője, Bozóky Éva nagy döntés előtt állt. Vagy az egypártrendszer ideológiai megkötéseinek megfelelően szelektál a szövegből, és nem publikálja a főleg a pártállamra vonatkozó „kényes kijelentéseket”, vagy egyben tartja a memoárt, vállalva, hogy a cenzúra miatt ne jelenjen meg a kötet az akkor hazai, nemzetközi és egyházi szinten kevésbé ismert embermentő tevékenységéről. Bozóky az előbbit választotta: a kézirat szövegének közel negyvenöt százalékát kivette, így lehetővé téve, hogy Sztehlo neve és tettei ne vesszenek homályba.
Ezért is öröm, hogy a Magvető Kiadó gondozásában, Kunt Gergely történész szerkesztésében és kiváló jegyzeteivel, informatív utószavával idén immár teljes terjedelmében megjelenhetett a memoár. Az Evangélikus Országos Gyűjtemény tulajdonában lévő kézirat egészét számos melléklettel, annotált névmutatóval és budapesti helymutatóval vehetjük kezünkbe a közkedvelt Tények és Tanúk sorozatban.
Sztehlo emlékiratainak köszönhetően láthatjuk: voltak példái az emberi odafordulásnak, az áldozatkészségnek is, akadtak, akik igyekeztek segíteni a borzalmak és az embertelenség között. Bár háborús irodalmat olvasunk, amelyből részletes és szubjektív leírást kapunk az ostromlott Budapestről, a bombázásról, a belövésekről, „a légvédelmi ágyúk ugatásáról”, egyúttal megismerhetjük azt a szemmagasságba helyezkedő, a másik szenvedését és kiszolgáltatottságát nemcsak figyelembe vevő, hanem azt önmaga elé helyező attitűdöt is, amelyet az embermentő lelkész és környezetében számos segítő képviselt. De olvashatunk az egyház, a kereszténység szerepvállalásáról és mulasztásáról, majd később a párt ideológiájáról is.
Örömöt, veszteséget, mélységes csalódást, elveszettségérzést, buktatókat ugyanúgy megismerhetünk e könyv olvasása közben, mint ahogyan láthatunk személyes sorsokat, kapunk példákat az egymásnak való segítségnyújtásra, arra, hogy voltak, akik mindennel dacolva kiálltak a másik ember mellett.
Sztehlo mindvégig a szenvedő testvér oldalán marad az írásában is; az egyes emberek élethelyzete, a felelősségvállalás nyomasztó kérdése és a hitvallás szelleme lengi át és rendezi keretbe szöveget. Ezért is emelhette ki a kötetbemutatón Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora: „Sztehlo egyszerűen megéli azt, amiről beszél. Úgy él, hogy komolyan veszi, hogy neki Jézus előtt küldetése, kötelessége és felelőssége van.” Hasonló meggyőződésből hangsúlyozhatta ugyanott Kertész Botond egyháztörténész, egyházunk Sztehlo-munkacsoportjának vezetője, egyben a kötet egyik szakmai lektora, hogy a lelkész nem előre megírt pályát járt végig. „Nem azért válik embermentővé, mert egy picit magát is kellene mentenie, hanem azért válik embermentővé, mert így dönt.”
Mire tanít minket ez a memoár? Elsősorban felelősség- és elhívatástudatra. Arra, hogy a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben is van remény. Sztehlo olyan helyekről nem kapott támogatást, ahonnan számíthatott volna rá, máshol pedig ajtók nyíltak meg előtte. Nem adta fel, hanem a vészkorszak sötétségében, majd a kommunista diktatúra alatt is felismerte a személyes küldetését, és életét kockáztatva vált életek megmentőjévé. Az az ember volt, aki nem csak szóban hirdette: „A keresztyénség nem a dogmák világa, hanem a szeretet világa. Az e világban élő, eleven, cselekvő szereteté.”
Ezért ez a könyv nemcsak memoár és kordokumentum, hanem hitvallás és felszólítás is. Mert arra nevel, hogy igenis lehetőségünk van a közöny némasága helyett a krisztusi utat keresni és azt képviselni.
* * *
A könyvbemutató felvétele megtekinthető egyházunk YouTube-csatornáján:
Sztehlo Gábor: Háromszázhatvanöt nap – Emlékek a magyarországi zsidómentésről 1944-ben. Magvető Kiadó, Budapest, 2022. Ára 5999 forint. Kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.) és webáruházában.
A kötetről, illetve Sztehlo Gábor embermentő tevékenységéről Nyáry Krisztián irodalomtörténész készített podcast-adást két vendéggel. Andrási Andor maga is „Szthelo-gyermek”, Kertész Botond pedig a téma szakértője, az Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa. A beszélgetés itt hallgatható meg.
