Gryllus Dorka színművész volt a budavári evangélikus szabadegyetem vendége március 13-án. Az evangélikus művész az est házigazdájával, Fabiny Tamás elnök-püspökkel beszélgetett egyházról, művészetről, a művészek társadalmi szerepvállalásának fontosságáról és közéleti kérdésekről.
Fabiny Tamás elnök-püspök, az est házigazdája ApCsel 19,19 alapján tartott bevezető áhítatában arról beszélt: jó lenne, ha a mai társadalomban is érzékelhető lenne olyan kulturális nyitottság, hogy az emberek tódulnak a színházakba. Efezus hellenista város volt, ahol a színház a pogány kultúra központját jelentette. A keresztény teológiában éppen ezért nem feltétlenül pozitív a megítélése: Tertullianus egy sor érvet vonultatott fel a színház ellen, az ókeresztény korban számos mártír éppen színházakban lelte vértanúhalálát. Fabiny püspök azonban azt is kiemelte, hogy a színház a bibliai üzenet továbbadásának is eszköze lehet, világi eszközökkel, a művészet kifejezőerejével is lehet Istenről tanúskodni és tanítani.
A beszélgetés elején Gryllus Dorka gyermekkori egyházi kötődéséről esett szó. A színésznő életében meghatározó szerepet játszott Takácsné Kovácsházi Zelma – Zelma néni –, a Deák téri gyülekezet lelkésze, aki hosszú évtizedeken át vezette a közösség ifjúsági csoportját, amelynek szellemi igényessége és nyitottsága maradandó élményekkel gazdagította Gryllus Dorkát is, aki a közösség aktív tagja volt. A művésznő, aki a színházi világban is nyíltan és örömmel vállalja evangélikus elköteleződését, megfogalmazta, hogy számára ez leginkább a hiteles közösség megélését jelenti.
A művésznő arról is beszélt, hogy családi kötődései nyilvánvalóan meghatározóak a művészethez való kapcsolódásában: édesapja, Gryllus Dániel Kossuth-díjas előadó, a Kaláka együttes vezetője, édesanyja, Kőváry Katalin pedig Jászai-díjas rendező. Amikor a színművészeti iskolára felvételizett, sokan biztatták, hogy édesanyja miatt biztosan felveszik – ám elsőre mégsem vették fel, ekkor tudott függetlenné válni ettől a külső elvárástól. A Gryllus család életében különösen szép történet, hogy Dorka egy olvasópróba ürügyén ugyanabban a házban találkozott férjével, a szintén színművész Simon Kornéllal – aki az előzetes tervek ellenére betegség miatt nem vehetett részt a szabadegyetem alkalmán –, mint ahol szülei és nagyszülei megismerkedtek. (A darabban egyébként szerelmespárt játszottak…) Kornél nem keresztény családban nőtt fel, de mindig is nyitott volt a hitre, és feleségét példának tekintette a hit megélésében. Végül Kornél első gyermekükkel, Somával együtt keresztelkedett meg.
A beszélgetés során Gryllus Dorka számos színházi és filmes munkájáról szó esett, némelyikből részletet is megtekinthettek a jelenlévők. Így került elő Anat Gov Jaj, Istenem című darabja is, amelyben a pszichológus szereplő „minden este dumál Istennel”, és amikor Isten egy terápiás ülésre érkezik hozzá, mindent visszahall ezekből a beszélgetésekből. A darab igazi mélységét Gryllus Dorka is éppen ebben élte meg, hiszen az imádság bensőségessége számára is ezt jelenti: abban olyasmiről beszél az ember, amit sosem akar visszahallani. Dobray Sarolta Üvegfal című darabjáról is beszélt a színművész, amely egy bántalmazó kapcsolatot mutat be. Ennek kapcsán a beszélgetés zárásaként társadalmi kérdésekről esett szó. Gryllus Dorka saját bevallása szerint túlfejlett igazságérzete miatt nem tud szó nélkül hagyni semmilyen igazságtalanságot. Az egyház vezetése egy közösségért áll ki, de a művész csak a saját véleményéért felelős, ezért számára sosem jelent nehézséget arról beszélni, hogy véleménye szerint mi a jó, és mi a rossz – emelte ki a színésznő.
A számos személyes, családi, művészeti, társadalmi és egyházi témát érintő beszélgetést kérdések követték: Miért nem tudunk Istenről hitelesen beszélni? Miért riasztjuk el az embereket Istentől? Hogyan lehet úgy beszélni, hogy mindenki értse? Gryllus Dorka összefoglalásképpen arról beszélt, hogy a kérdésekre adott válaszok, megoldások keresése csak akkor kezdhető el, ha megvan hozzá a kellő alázat.
