Egy évtizede alakult a Budavári Evangélikus Egyházközség gospelkórusa. Az alapító lelkész, Bence Imre szubjektív hangú visszatekintését olvashatják.
Szinte hihetetlen, hogy első találkozásunk óta már tíz év telt el. 2011 októberében nem sejtettük, hogy kezdeményezésünkből egy nagy kórus fog kinőni. Az első próbára hatan jöttek el. Néhány hónapnyi útkeresés után Szuhai Mónika vállalta a kórus vezetését. Ő az alapítók közé tartozott, de korábban nem volt semmilyen kötődése egyházunkhoz. Mégis: a zene szeretete, a lelkesedése, a műfajhoz alkalmas talentumai s a kórustagok nyitottsága alkalmassá tette őt a kórus vezetésére.
A kar tíz év alatt növekedett, s igazi ökumenikus közösséggé formálódott. A taglétszám jelenleg húsz fő körül mozog, minden korosztály képviselteti magát, s az utóbbi időszakban – hála Istennek – több új tag is kapcsolódott a kórushoz. Gyülekezetünkből, más evangélikus közösségekből s más felekezetekből is jönnek a tagjaink. Hálásak vagyunk Tarczali András zongoristánknak, aki több éve hűségesen kíséri a kórust, bár neki sem volt korábban kapcsolata egyházunkkal.
Evangélikus egyházunkban elsősorban klasszikus kórusok szolgálnak. S itt, Budán az egyházzene palettájáról hiányzott valami. Az afrikai gyökerekkel az afroamerikai közösségek zenéjének nagy vonzereje van. A ritmus, az egyszerű, mégis hitvalló szöveg, a fülbemászó dallam, az improvizációkra teret adó éneklés sokak számára kedves. A templomi koncertjeink szinte mindig „telt házasak”, és az istentiszteleteken a gyülekezeti tagok szeme felcsillan: új hang szólal meg, és új lendületet kap a hit.
Klaus Douglass írja Az új reformáció című könyvében, hogy ahol egy templomban több istentisztelet van, ott missziói szempontból fontos, hogy többféle istentisztelet legyen. A hagyományos istentiszteleteink mellett így született meg az ifjúsági zenés istentisztelet gondolata, és idén már a gospel-istentisztelet megvalósítását tűztük ki célul. Minden hónap harmadik vasárnapján este hatkor gospelek csendülnek fel a vári templomban.
Eleinte csak a gyülekezetünkben szolgáltunk. Évente két-három koncertünk, zenés áhítatunk is van. Azt tartjuk, hogy a gospel elsősorban istentiszteleti, templomi műfaj, és a legfontosabb az, hogy a mi evangélikus liturgiánkba ágyazzuk bele ezeket az énekeket. De sokféle alkalom volt már az Istent dicsőítő szolgálatunkkal. Énekeltünk már esküvőn és temetésen (!), vidéki gyülekezetekben és ádventi vásáron, a Somló hegyén, a nyitott pincék rendezvényen. Jártunk külföldön is, Finnországban és Németországban. Finnországban arra készítettek fel a vendéglátóink, hogy a város művészeti éjszakáján a koncertünk alatt nagy lesz a jövés-menés a templomban, az emberek ki-be fognak járkálni. Mi pedig énekeltünk, és azt tapasztaltuk, hogy csak befelé jönnek az emberek, és a koncert végéig maradnak.
Ennek a tíz évnek rengeteg szép pillanata volt. Van, amikor egy jó hangulatú próba jelent hatalmas élményt; rohanós életünkben a kedd este mindig ünnep. Fantasztikus élmény volt az is, amikor a kórusvezetőnk nagyszüleinek falujában megtelt a katolikus templom. Szeretünk a balatonboglári Seven Houses gospelkórussal találkozni. Szeretjük a közösségépítő alkalmainkat, a kirándulásokat és a gospelhétvégéket.
Számomra az egyik legszebb alkalom a kórusvezetőnknek, Móninak a konfirmációja volt, és egy pünkösdhétfőn csodálatos énekkel is bizonyságot tett arról, hogy az élete Isten kezében van. Izgalmas volt a CD-készítés folyamata. A legfrissebb nagy ajándék pedig az októberi jubileumi születésnapi koncert volt, amelyen nemcsak a dalok hangzottak el, hanem kórustagok bizonyságtételei is.
A születésnapi koncerten együtt énekeltük a gyülekezettel: „He has done marvelous things, / Praise the Lord!” „Csodálatos dolgokat cselekedett, / Magasztald az Urat!” Ezt éljük át a Budavári gospelkórusban is, ezért éneklünk.
