Decemberben újabb fontos zenetörténeti évfordulóról emlékezik meg a Cantate rovat: kétszáz éve született César Franck, a 19. század második felének egyik legjelentősebb francia zeneszerzője, tanára és orgonistája.
Liège-ben született 1822. december 10-én német édesanyától; német–belga származású édesapja őt és Joseph nevű testvérét a koncertező zongoristapálya felé irányította. Az első belgiumi zenei tanulmányok után a család Párizsba költözött. Franck ott először Anton Reicha magánóráira járt – a kor híres, Prágából származó zenetanára Liszt Ferencet és Hector Berliozt is oktatta –, majd 1838– 1842 között a Conservatoire-ban tanult François Benoist-nál. Egy anekdota szerint, amikor Franck orgonistaként diplomázott, nem ötöst kapott, csak négyest. Az improvizációs vizsga során két olyan témát kombinált, amelyek két külön feladat részét képezték, és a zsűri ezt vagy nem vette észre, vagy túl hosszúnak találta az eredményt.
Franck a tanulmányainak végeztével rövid időre visszatért Belgiumba, de 1844-ben végleg Párizsban telepedett le. Úgy döntött, hogy feladja koncertvirtuóz karrierjét; ez a döntése feszültté tette kapcsolatát apjával. 1846-tól több templomban is működött. 1859-ben lett az újonnan felszentelt Szent Klotild- (Sainte-Clotilde) bazilika orgonistája, melyben éppen akkor készült el a híres francia orgonaépítőnek, Aristide Cavaillé-Collnak a hangszere. Franck itt hívta fel magára a figyelmet improvizatív tehetségével.
1872-ben Benoist utódjaként lett a Conservatoire orgonaprofesszora, tanítványa volt többek között Ernest Chausson és Louis Vierne (improvizációs óráit rövid ideig Claude Debussy is látogatta).
1890-ben súlyos balesetet szenvedett, elütötte egy lovas omnibusz. Néhány hónapra rá komplikáció lépett fel, és Franck 1890. november 8-án mellhártyagyulladásban elhunyt. A Montparnasse temetőben nyugszik.
Franckban testesül meg a francia zene céltudatos közeledése a tisztán hangszeres művészethez. Harmóniakezelésével, merész kromatikájával olyan sajátos zenei nyelvet teremtett, amely minden ízében az improvizátorként is híres zeneszerző-orgonista stílusára támaszkodik.
Műveire jellemző egyfajta ciklikus forma. Ilyen módon formál egységet több tételből, melyben a mű főtémái egy kezdőmotívumból fejlődnek ki. A zenei főtémák, bár végig kapcsolódnak egymáshoz, egy végső vonulatban kapnak összefoglalást. Zenéjén érezhető Liszt Ferenc és Richard Wagner hatása. Kompozícióiban előszeretettel alkalmaz gyakori, könnyed modulációkat (más hangnembe való áttéréseket). Jellemzően ezek a modulációs szekvenciák, melyeket váltó akkorddal vagy egy dallamfrázis változtatásával ér el, végül harmóniailag távoli hangnemekbe érkeznek meg. Modulálni! Folyton modulálni! – ez volt tanítványaihoz intézett leggyakoribb instrukciója.
Orgonaműveivel megteremtette a francia szimfonikus orgonastílus alapjait.
Különösen a Nagy szimfonikus darab jelölte ki az utat az olyan orgonisták felé, mint Charles-Marie Widor, Louis Vierne és Marcel Dupré. A Prelűd, fúga és variáció, valamint az élete utolsó évében komponált Három korál (E-dúr, h-moll, a-moll) is gyakran szerepel koncertek műsorán.
De a rendszeres istentiszteleti szolgálatot végző, „egyszerű” orgonistákra is figyelt: L’Organiste (Az orgonista) címmel két kötetben jelentek meg rövid darabjai, melyek közül a mi kántoraink leginkább a D-dúr Sortie-t ismerik.
Franck legnépszerűbb művei közé tartozik a Panis angelicus motetta, az A-dúr hegedű-zongora szonáta és a d-moll szimfónia. Ez utóbbi a fiatalabb francia zeneszerző-generáció csodálatát vívta ki. Ennek a kompozíciónak köszönhető a francia szimfonikus tradíció hanyatlás utáni megújulása.
A Sainte-Clotilde orgonájához elválaszthatatlanul kötődő César Franck a 19. század második fele francia zenei életének egyik legnagyobb alakja. Liszt Ferenc szerint Bach óta senki nem írt olyan színvonalú orgonaműveket, mint ő. Munkássága különösen a francia orgonamuzsika nyelvének megújításához járult hozzá, ezáltal ő a modern, 20. századi orgonazene megalapozója.
***
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. december 4–11-i 87. évfolyam 47–48. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
