Tükör által címmel nyílt meg november 15-én Nagy Zoltánnak, a Semmelweis Egyetem professor emeritusának kiállítása a Budavári Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében. Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke úgy jellemezte a festőművészt, mint aki az agy tudósaként különleges módon látja és képes láttatni az ember arcán megmutatkozó érzelemvilágot. Kodolányi Gyula költő, irodalomtörténész pedig a személyes belső mozi naplójaként mutatta be Nagy Zoltán festészetét.
Scientia (tudomány), ars (művészet), caritas (szeretet) – Fabiny Tamás erre a három szóra építette megnyitóbeszédében Nagy Zoltán pszichiáter, neurológus, neuropatológus méltatását, a hazai és nemzetközi tudományos élet egyik legkiválóbbjaként bemutatva őt az összegyűlt közönségnek. Nagy Zoltán úgy képviseli a tudományt, hogy annak korántsem csak egy részletét ismeri és vizsgálja, hanem holisztikus módon az összefüggéseket keresi, és ennek megfelelően az orvoslás mellett maximálisan nyitott más szakterületekre, így a természet-, illetve a társadalomtudományokra is – mondta a püspök –, és az ehhez kapcsolódó teológiai érdeklődése soha nem öncélú, hanem szeretett evangélikus egyházának keretein belül valósul meg.
Fabiny Tamás a művész korábbi gondolatait idézve beszélt arról, hogy „az alkotás és befogadás a másodperc tört része alatt kialakuló szellemi rezonancia, aminek megértése, ha ez egyáltalán lehetséges, a művész és az idegkutató számára egyaránt kihívás”. Hozzátette: meglátása szerint Nagy Zoltán művészete azért a portréban teljesedik ki, mert „az agy tudósaként különleges módon látja és képes láttatni az ember arcán megmutatkozó érzelemvilágot”.
Kodolányi Gyula költő, irodalomtörténész úgy fogalmazott Nagy Zoltánról: kétféle érzékenység és tudás – az orvosé és a művészé, a tudósé és az esztétáé – folyamatos párbeszédet folytat benne az elmúlt évtizedekben. Festészetét a „személyes belső mozi” naplójaként jellemezte, ami azt jelenti, hogy a művészi alkotófolyamat nála belülről, nagy erővel feltörő képekkel kezdődik. Rámutatott, hogy ez a bizonyos belső mozi mindannyiunkban szüntelenül működik, ugyanakkor a művész ennek folyamatosan tudatában is van: „Tudja, hogy valamit tennie kell e mozi képeivel, ami végül abban ölt testet, hogy a látomásokat látvánnyá fordítja át a maga és a közönség számára.” Kodolányi Gyula a festmények üzenetét röviden összefoglalva kiemelte, hogy megerősítik sejtésünket: életünk nem egyetlen lehetőség.
* * *
A kiállítás az év végéig tekinthető meg – 9 és 13 óra között, illetve előzetes bejelentkezéssel – a Budavári Evangélikus Egyházközség gyülekezeti termében (Budapest I. ker., Táncsics Mihály u. 28.).
