Amikor tudományos körökben Magyarország neve hangzik el, akkor a jelenlévőknek nem elsősorban Puskás Öcsi, sokkal inkább Neumann János jut az eszükbe. De ki volt a Rátz László tanár úr biztatásával világhírre szert tett egykori fasori diák, akiről a Nobel-díjas amerikai fizikus, Frederick Reines így fogalmazott: „Ha valaki fölvetett egy problémát, és Neumann nem adott rá rögtön egy megoldást, akkor az a probléma megoldhatatlan”? Alma materében kiállítással emlékeznek rá.
Neumann János – vagy ahogyan a világ nagyobb részén ismerik: John von Neumann – jómódú családba született 1903. december 28-án Budapesten. Édesapja, Neumann Miksa először főjogtanácsos, később igazgató a Magyar Jelzálog- és Hitelbanknál. Édesanyja, Kann Margit a háztartást vezette, és gyermekei nevelésével foglalkozott.
János és testvérei, Mihály (1907) és Miklós (1911) már a szülői házban is pezsgő kulturális életben, színvonalas neveltetésben részesültek. A legkiválóbb magántanárok jártak hozzájuk. Neumann János már egészen fiatalon franciául, latinul, németül, sőt ógörögül is tanult. Matematikai és történelmi tárgyú szakkönyveket és szépirodalmat egyaránt olvasott, így derült ki fotografikus memóriája: képes volt egy-egy könyvből – például a Faustból – akár oldalakat szó szerint idézni.
Ugródeszka a világhír felé, avagy a fasori és az egyetemi évek
A család az ország akkori legkiválóbb oktatási intézményét választotta Neumann Jánosnak, amikor 1913-ban beíratta a ma Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumként ismert – akkor Budapesti Ágostai Hitvallású Evangélikus Főgimnázium nevet viselő – iskolába. Az oktatási színvonala, illetve a legkorszerűbb felszereltsége miatt nemzetközi hírű intézményben a tanári kar nemcsak oktatott, hanem tudományos munkát is végzett: akkor is kevés középiskola mondhatta el magáról, hogy pedagógusai közül kilencen tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának. Mint számos feljegyzés őrzi, az intézmény a tudásátadáson túl azt is célul tűzte ki, hogy a diákokat gondolkodni tanítsa meg.
Neumann tehetségét gyorsan felfedezte a Fasor legendás matematikatanára, Rátz László, majd Mikola Sándor fizikatanár is. Rátz nemcsak megkülönböztetett figyelemmel oktatta Neumann-nak a matematikát, hanem tehetségének a gondozásán is fáradozott. Elment az apához, Neumann Miksához, kérve, hogy engedje fiát külön képzésekre járni. A gimnazista Neumann eljárt Kürschák József műegyetemi tanárhoz, de Fekete Mihály és Szegő Gábor matematikusoktól is gyakran tanult. Neumann tehetségét jelzi Szegő visszaemlékezése: „Naiv dolog lenne azt állítani, hogy én őt tanítottam. Neumann-nak erre nem volt szüksége.”
Az 1917–1918-as tanévben az iskola legjobb matematikusának választották. Fasori évei alatt kötött barátságot Wigner Jenővel. A későbbi Nobel-díjas fizikus, a fasori diáktárs emlékirataiban így vall: „Neumann Jancsitól több matematikát tanultam, mint tanáraimtól együttvéve… Rátz tanár urat is beleértve…”
Neumann János 1921-ben érettségizett, majd a budapesti tudományegyetemen folytatta tanulmányait matematika szakon, fizika és kémia melléktárgyakkal. Ezzel párhuzamosan beiratkozott a berlini egyetemre, ahol három éven keresztül kémiát, fizikát, matematikát és filozófiát tanult. A statisztikus mechanika elnevezésű tantárgyat Albert Einstein tanította számára. Berlini évei alatt vált szorosabbá barátsága Gábor Dénessel, Szilárd Leóval és Wigner Jenővel, akikkel később számos területen együtt dolgozott.
Tanulmányait 1924-ben a zürichi egyetemen folytatta, ipari kémiát tanult. Vegyészmérnöki diplomáját 1925-ben szerezte meg; matematikából huszonkét évesen, 1926-ban doktorált Budapesten.
A katedra túloldalán
Neumann János először a matematika európai fellegvárának számító göttingeni Friedrich Wilhelm Egyetemen kezdett dolgozni. 1927-ben egyetemi tanárrá választották. Ekkorra már nemzetközileg ismert matematikusnak számított algebrai és kvantummechanikai tárgyú dolgozataival. Ugyanebben az évben a berlini egyetem magántanára is lett, ahol három évig oktatott. 1929-ben a hamburgi egyetemen is tanított. Ugyanebben az évben hívta meg vendégprofesszorának az amerikai egyesült államokbeli Princeton Egyetem, majd 1931-ben rendes tanárnak nevezte ki.
1930 és 1933 között félévenként Amerikában, félévenként Európában tanított. Adolf Hitler hatalomra jutása után, 1933-ban végleg az Egyesült Államokba emigrált. Ebben az évben nevezték ki a princetoni Felsőfokú Tanulmányok Intézetének matematikaprofesszorává. Amerikai állampolgárságát 1937-ben kapta meg.
A második világháború idején bekapcsolódott a haditechnikai kutatásokba. Részt vett az első atombomba megépítését célzó, titkos amerikai Manhattan-tervben. 1955-ben beválasztották az öttagú Atomenergia-bizottságba.
A kvantummechanikától a játékelméletig
Neumann János tudományos pályafutása elején elsősorban kvantum- és halmazelmélettel, továbbá matematikai logikával foglalkozott. Munkássága azonban nem szűkíthető le a matematikára: a fizika, a számítástechnika, a közgazdaságtan, sőt a meteorológia tudományában is kimagasló eredményeket ért el. Tőle származik a halmazelmélet egzakt megalapozása. 1927-ben tette közzé dolgozatát a matematika ellentmondásmentességének problémájáról. 1932-ban jelent meg A kvantummechanika matematikai alapjai című könyve, amely a kvantumfizika legalapvetőbb tárgyalása.
Neumann nevéhez kötődik az első programozható számítógép elvi felépítésének megalkotása és tervezése is. A numerikus matematika elvére épülő, Neumann nevét viselő ábrázoló szimbólumrendszer logikája alapján működik mind a mai napig az összes ma is használatos számítógép, laptop és mobiltelefon.
Neumann János és Oskar Morgenstern közgazdász Játékelmélet és gazdasági viselkedés című tanulmánya – benne a mindkét fél számára optimális stratégiát leíró minimax-elvvel –a játékelmélet alapjainak lefektetése. Ezt az interdiszciplináris, de matematikai alapú elvet mára a közgazdaságtanon, a had- és a társadalomtudományon túl a pedagógiában és a pszichológiában is alkalmazzák.
Emlékezete
Neumann Jánost, akit számos tudományos akadémia és társaság a tagjának, díszdoktorának választott, Eisenhower amerikai elnök 1956-ban Szabadság Éremmel tüntette ki. A tudós Washingtonban hunyt el 1957. február 8-án. A princetoni temetőben temették el. Írásos hagyatéka a washingtoni Kongresszusi Könyvtárban van.
Emlékét őrzi számos intézmény és tudományos társaság, krátert neveztek el róla a Holdon. Életműve 2015-től a hungarikumok gyűjteményében szerepel. Életéről Wisinger István Egy elme az örökkévalóságnak címmel írt kiváló ismeretterjesztő jellegű életrajzi regényt. Ananyo Bhattacharya Neumann János – Az ember a jövőből című, idén magyarul is megjelent regényét a Financial Times az év könyvének választotta 2022-ben.
Mit jelent ma a neumanni hagyaték? Erre Bhattacharya megállapításával válaszolunk: „[Neumann] gondolkodása olyannyira releváns a ma előttünk álló kihívások szempontjából, hogy erős a kísértés: időutazót lássunk benne, aki szép csendben elhintette azokat az eszméket, amelyekről tudta, hogy a Föld jövőjének alakításához szükség lesz rájuk.”
Neumann János-kiállítás és -ünnepség a Fasorban
A Neumann János Számítógép-tudományi Társaság által meghirdetett Neumann 120 emlékév keretében Neumann-miliő címmel rendeztek kiállítást a tudós egykori alma materének, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnáziumnak a dísztermében március 27-én. A rendezvényen felszólalt többek között Hajdó Ákos iskolaigazgató és Beck György, a társaság elnöke. Neumann János életművéről, máig tartó hatásáról Kroó Norbert fizikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja beszélt. A világhírű tudós életét a fasori gimnázium színjátszó körének felolvasó-színházi előadása ismertette.
Az ünnepi program keretében Neumann János szülői és nagyszülői házából származó bútorokat, festményeket, személyes tárgyakat állítottak ki Selmeczi György gyűjteményéből. A relikviák mellett a Neumann-társaság szegedi informatikatörténeti kiállításán szereplő dokumentumok másolatai, valamint Neumann János életét és életművét bemutató tablósorozat is látható.
A Neumann-miliő emlékkiállítást március 31-én, április 14-én, 15-én, 21-én és 22-én lehet megtekinteni; előzetes regisztráció szükséges a gimnázium titkárságán ().
