Az Evangélikus Országos Gyűjtemény és az Evangélikus Kántorképző és Egyházzenei Intézet rendezésében május 5-én tartották meg A magyarországi evangélikusok zenéje című konferenciát, amelyet ünnepi istentisztelet követett. Az alkalom az énekeskönyv megújításában részt vevők áldásával, Fabiny Tamás elnök-püspök és Koczor Tamás lelkész szolgálatával zajlott le.
Mintha valami káprázatos dramaturgiájú színdarab csúcspontja lenne, úgy szólalt meg Finta Gergely orgonaművész előadásában Bach G-dúr prelúdiuma május 5-én a Deák téri templomban. Egyszerre érezhettük az előtte zajló konferencia lezárásának és a kezdő Veni Sancte istentisztelet megnyitásának. Hátra is tekinthettünk innen – hálaadással tizenegy érdekes előadásért –, és előre is, kérve a Szentlélek támogatását és Isten áldását a megkezdett énekeskönyv-revíziós munkára.
Ezt a napot ugyanis együtt töltötte az evangélikus énekléssel tudományosan is foglalkozók csapata és jó néhány érdeklődő, hogy az Evangélikus Országos Múzeumban Kertész Botond tudományos főmunkatárs kurátorságával rendezett kiállítás („Békeidőben a zene uralkodik” – A magyarországi evangélikusok zenéje; 2022. március 3. – június 11.) részeként szervezett előadás-sorozaton részt vehessen. Az egész napos konferencia éppen Bach zenéjének teológiai összefüggéseit felmutató előadással zárult, így – visszatérve a kezdő hasonlathoz – az istentisztelet prelúdiuma jól megalapozva vezetett a katarzishoz juttató utolsó eseményhez, a Szentlélek-hívó istentisztelethez.
Istendicsőítő egység
Fabiny Tamás püspök is említette a hátra- és előretekintés egyidejűségét. „In memoriam Trajtler Gábor” – kezdte köszöntőjét, megidézve az egyházzenészt, aki nemzedékek lelkészeit oktatta egyházzenére, s aki sok-sok más tevékenysége közben motorja volt ma használt énekeskönyvünk szerkesztésének. De előretekintően szólt a jelen szakembereihez is, biztatva őket, hogy revíziós munkájukban az egész egyház szükségleteit vegyék figyelembe, hadd lehessen majd a megújított énekeskönyv az istentiszteleti élet, a diakóniai munka, az iskolai oktatás számára egyaránt értékes. Mert a zene, az éneklés gyógyító, terapikus szerepe beteg világunkban különösen fontos.
A prédikáció gondolatai, az istentisztelet nemesen egyszerű liturgiája, az elhangzó orgonaművek ezen az estén különleges fényt kaptak, hiszen a nap előadásai itt, a gyakorlatban kaptak megerősítést. Már a konferencia megnyitásakor utalt erre Kendeh Gusztáv, egyházunk egyházzenei bizottságának elnöke: öröm, hogy olyan sok részterülete van az egyházi zenének, amint a konferencia szerteágazó témái jelzik, de elkötelezettségre és egységlátásra serkent, hogy mindezek a részterületek eggyé olvadnak össze: az egyházi zene istendicsőítő egységévé.
A gyülekezeti ének a prédikáció társa
Az előadások egy része közvetlenül kapcsolódott az énekeskönyv-reform gondolatköréhez: Hubert Gabriella irodalom- és könyvtörténész, az Evangélikus Országos Gyűjtemény igazgatója nagyívűen korszakolta a magyarországi evangélikus énekeskönyveket. Bizonyos, hogy az előadásban megjelenő áttekintőképességre szükség lesz a revíziós munka során. Ecsedi Zsuzsanna egyházzenész, egyházunk kántorképző intézetének tudományos főmunkatársa (lapunk Cantate rovatának vezetője) a szellemi „csúcsteljesítménynek” tekinthető Új zengedező mennyei kar című énekeskönyvet vizsgálta, s örömmel bizonyította, hogy mai énekeskönyvünk mily nagy mértékben épít e régi kötetre.
Kinczler Zsuzsanna, a Károli Gáspár Református Egyetem Pedagógiai Karának főiskolai tanára a szlovák kegyesség jelenlétét értékelte saját gyülekezetének példáján, s jelezte, érdemes mélyebben foglalkozni a szlovák gyökerű hagyománnyal. Ferenczi Ilona zenetörténész, a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpont Zenetudományi Intézet (MTA BTK ZTI) Magyar Zenetörténeti Osztályának nyugalmazott főmunkatársa az 1982-ben megjelent mai énekeskönyvünk szerkesztésének körülményeit elemezte, s felidézte kitűnő cikksorozatát, amelyben az énekek egyenkénti vizsgálata mellett a koncepcionálisan átgondolandó kérdések is megjelentek a kilencvenes években.
Bódiss Tamás, a Magyarországi Református Egyház Zsinati Hivatala Országos Egyházzenei Irodájának – és a nemrég megjelent Református énekeskönyv szerkesztésének – vezetője a református–evangélikus közös énekrepertoár jelentős gyarapodásáról számolt be, felidézve, hogy egyházzenész eleink is milyen tudatosan egyeztettek ennek érdekében. Az egyházzene történetét kutató tanulmányok között említhetjük Kocsis-Holper Zoltánnak, a debreceni Kodály kórus vezető karnagyának az előadását Gárdonyi Zoltánról, aki reformátusként az egykori soproni evangélikus tanítóképzőben vállalt vezetői állást, s különleges hatással volt egyházunk zeneéletére tanítványain, a kántortanítókon keresztül ugyanúgy, mint cikkeivel és az evangélikusságnak komponált műveivel.
Halász-Táborszky Györgyi, az MTA BTK ZTI Régi Zenetörténeti Osztályának kutatója öt kéziratos korálkönyv átvizsgálása után ismertette kutatásának eredményeit, többek közt azt, mennyire érdekes, hogy a német nyelvű soproni evangélikusok nemcsak egyszerűen átvették a német énekeket, hanem önálló dallamváltozatokat használtak, s jelentős a saját alakítású énekeik száma is. Remenár Krisztina egyházzenész, kutató – Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem – egy 17. századi kántornak, Hlboky Györgynek a felekezeti hovatartozását kutatta példamutató kitartással. Több felekezet kassai anyakönyveit nézte át, míg hitelt érdemlően bizonyítani tudta, hogy a kassai diákok számára készült dallamgyűjtemény összeállítója az ellenreformáció üldöztetései ellenére evangélikus volt és maradt.
Az orgonaépítészettel két előadás foglalkozott. A legnagyobb hatású magyar orgonaépítő, Angster József életrajzát ugyan többen feldolgozták már, de eddig senki nem vizsgálta meg, mely orgonák munkálatain keresztül és kiktől tanulhatott a későbbi cégalapító a franciaországi éveiben. Gálos Miklós művészettörténész, főmuzeológus – Szépművészeti Múzeum – előadásából kiderült, hogy Angster legnagyobb munkája a vándorévei alatt a Cologny-kastély orgonája összeállításának vezetése volt, s az is, hogy Aristide Cavaillé-Collnál tanulva egy intonatőr testvérpár, Gabriel és Felix Reinburg lehetett legnagyobb hatással rá.
Finta Gergely, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Egyházzenei Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense a „vándorló orgonákról” tartott előadást. Ugyan az lenne az ideális, ha minden templomba a térnek megfelelő orgonát terveznének, mégis gyakran kerül egy-egy hangszer „új lakóhelyre”. Az előadás hangsúlyozta, hogy nagy körültekintéssel szabad csak végrehajtani efféle költöztetéseket. Példaként a dortmundi Sauer-orgona Gronauba való áttelepítését ismertette, s bemutatott egy hármas cserét is, amely szerint egy fellbachi hangszer kerül Dunaújvárosba s a dunaújvárosi orgona pedig az épülő piliscsabai templomba.
Kamp Salamon karmester, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Doktori Iskolája Karmester és Karvezető Tanszékének tanára a záróelőadásában a Bach-korálok teológiai tartalmát állította a középpontba. Johann Sebastian Bach igen erősen kötődött a tiszta tanítást tükröző és az egyéni kegyességet is megszólaltató korálokhoz, s úgy vallotta, hogy a gyülekezeti ének a prédikáció társa az istentiszteleten. Ezzel az igényességgel nyúlt az egyszerűnek tűnő korálletétekhez is. Korálharmonizációi nemcsak a dallam rendjéhez igazodnak, hanem különleges jelzésekkel, zenei jelenségekkel értelmezik az éppen elhangzó szöveget is. A János-passióból idézett példákon keresztül pillanthattunk bele abba, milyen mélységű összefüggések fedezhetők fel egy-egy „egyszerű” korálban, miként prédikálnak a szólamok és az együtthangzás.
Munkafázisok
Ilyen szellemi előzmények után kérhettük közösen az áldást és a Szentlélek segítségét az induló munkára. Egyházunk vezetése zsinati megerősítéssel Ecsedi Zsuzsannát bízta meg a munka irányításával. Az elvi döntéseket meghozni hivatott szerkesztőbizottság és a gyakorlati munkát magára vállaló előkészítő munkacsoport tagjai között is jelen vannak az egyházkerületek küldöttei, s így remélhetjük, hogy mind szélesebb körből fogalmazódhatnak meg az igények az új énekeskönyv felé. Első lépésként egy minden gyülekezetet érintő felmérés segíti a tájékozódást: mit használ leginkább egy-egy gyülekezet az énekeskönyvből, hol kellene igazítani rajta, miben lehetne erősítenünk anyagát. A felmérés eredményeire támaszkodva lehet majd dönteni a megújított énekeskönyv szerkezeti arányairól. A szövegi és dallami bizottságok felállása után pedig elkezdődhet az egyes énekekkel foglalkozó munkafázis is.
Kérjük közösen Isten áldását a megkezdett munkára! Hadd lehessen a gyülekezeti éneklés egyházunk életének középpontjában, hogy a készülő új kötetet sajátjának érezhesse minden gyülekezet és egyházunk egésze.
A szerző egyházzenész, a Magyarországi Evangélikus Egyház Kántorképző és Egyházzenei Intézetének igazgatója.
A konferencia előadásait szerkesztett változatban nyomtatásban is megjelenteti az Evangélikus Országos Múzeum 2022 végén.
