Az Evangélikus Élet magazin Cantate rovatában megjelent cikk egy Amszterdamban élt orgonista-zeneszerzőre és nagy hatású pedagógusra irányítja a figyelmet, aki sokrétűen járult hozzá a 16–17. század fordulójának rendkívül gazdag zenetörténetéhez. Október 16-án emlékeztünk meg Jan Pieterszoon Sweelinck halálának négyszázadik évfordulójáról.
Sweelinck 1562 májusában született a hollandiai Deventerben. 1564-ben a család Amszterdamba költözött, ahol az édesapa, Pieter Swybertszoon – aki fiának első tanára is volt – az Oude Kerk (Öregtemplom) orgonistájaként dolgozott korai haláláig (1573). Nem tudjuk pontosan, kik voltak Jan Pieterszoon további mesterei, de az egyértelmű, hogy – ha nem is biztos, hogy járt Velencében, de – ismerte és a tanulmányaiban felhasználta Gioseffo Zarlino (1517–1590) zeneteoretikus munkáit. Az ifjú Jan már nagyon korán, 1577-ben megörökölte apjának állását.
Az amszterdami Orfeusz
1578-ban elérte a várost a kálvini reformáció: megtiltották a képek, az orgona és a többszólamú műzene használatát az istentiszteleten. De mivel a templom orgonája a város tulajdona volt, Sweelinck pedig a város alkalmazásában állt, megtarthatta posztját negyvennégy éven keresztül, haláláig. Kérdés, hogy a zeneszerző az új vallás hívévé vált-e, hiszen katolikus és protestáns dallamokat egyaránt megzenésített, és barátai is voltak mindkét felekezetből.
Hírnevét mindenekelőtt művészi orgonajátékával és orgonadarabjaival alapozta meg. Orgona- és csembalóimprovizációi olyan híresek voltak, hogy messze földről érkeztek az érdeklődők az „amszterdami Orfeusz” meghallgatására. 1590 körül indult a hagyomány, hogy Sweelinck – főleg a téli hónapokban – esténként hat órakor orgonán improvizált, bevonzva ezzel a kereskedőket és a városi elit tagjait. Ez az alkalom nem hangverseny volt, inkább a társasági élet része: kereskedtek, üzleteket kötöttek az emberek. Az orgona mellett hangszeres együttesek is megszólaltak. Ez az első polgári koncertgyakorlat inspirálta később az „Enkelschüler” (a tanítvány tanítványa), Dietrich Buxtehude (1637–1707) lübecki Abendmusikjait.
Variációk több témára
Sweelinck nagy hatással volt több angol komponistára (Peter Philips, John Bull, Orlando Gibbons), valamint az az elismerés érte, hogy – egyedüli nem angolként – négy darabja bekerült a nagy hírű Fitzwilliam Virginal Book gyűjteménybe. Több mint hetven művet írt billentyűs hangszerre. Ezek a kompozíciók a zeneszerző életében csak a tanítványok másolatai által terjedtek, és valószínűleg elsősorban az improvizációs és a zeneszerzés-oktatás anyagául szolgáltak.
A toccaták a rögtönzés szabadságával, reprezentatív módon aknázzák ki az adott hangszer lehetőségeit, felismerhető rajtuk az itáliai mesterek – Andrea Gabrieli, Claudio Merulo – hatása. Ezzel szemben a fantáziák egy alapötletet bontanak ki polifón módon – ez a műfaj a barokkban oly fontos fúgatételtípus előképe. A variációk témája lehet gregorián dallam, lutheránus korál, genfi zsoltár vagy világi ének is. Sweelinck korálvariációi nyitják meg az orgonakorál történetét, amely a német Sweelinck-iskolán keresztül Johann Sebastian Bachig vezet.
Az életmű koronája
A németalföldi vokálpolifónia utolsó mestere a reneszánsz és a barokk kor közti átmenet meghatározó zeneszerzője. Műveiben összekapcsolódik a szigorúbb és a lazább szerkesztési technika: a motívumok polifón imitációja (az egyik szólamban megjelenő témát követi a többi szólam is) és az improvizációból származó figurációk. A több mint kétszázötven vokális alkotás közül kiemeljük Sweelinck életművének koronáját, a Genfi zsoltárkönyv négy-nyolc szólamú megzenésítését (öt kötet: 1604, 1613, 1614; az utolsó két kötet posztumusz: 1621).
Tanítványa volt többek közt a hallei Samuel Scheidt (1587–1654), valamint a hamburgi ifjabb Jacob Praetorius (1586–1651) és Heinrich Scheidemann (1595 k. –1663), mind olyan komponisták, akiknek műveit a magyar evangélikus kántorok is gyakran játsszák. Sweelinck oly nagy hatást gyakorolt a 17. századi északnémet orgonaiskolára, hogy különleges nevet kapott: „deutscher Organistenmacher” – „német orgonisták gyártója”.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. október 17–24-i, 86. évfolyam 41–42. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
