A középkori történelem nemzetközileg is elismert kutatójának, egyben az Evangélikus Országos Levéltár (EOL) egyik korábbi vezetőjének memoárjával ismerkedhettek meg a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) és az Evangélikus Országos Gyűjtemény által szervezett Gyűjteményi esték című sorozat legutóbbi alkalmának résztvevői szeptember 14-én, kedden este. Mályusz Elemér Visszaemlékezések című kötetének bemutatóján Soós István szerkesztő nagyívű munkáját Kövér György történész ismertette.
Köszöntőjében Prőhle Gergely, az MEE országos felügyelője személyes öröméről beszélt a kötet megjelenése kapcsán. Megemlítette, hogy Mályusz Elemér A vörös emigráció, valamint A türelmi rendelet – II. József és a magyar protestantizmus című kötete nagy hatással volt rá. Egyúttal háláját is kifejezte Soós István gigantikus munkájáért, amellyel sajtó alá rendezte a szerző visszaemlékezéseit.
A könyvet Kövér György történész mutatta be. Kifejtette, hogy a történészekre kevéssé jellemző, hogy önéletrajzi jellegű írásra vállalkoznak, mivel ők inkább mást állítanak könyveik fókuszába, nem önmagukat. Mint mondta, azért is különleges Mályusz Elemér visszaemlékezéseit olvasni, mert kulturális kontextust is vázol, és „nem csupán intellektuális önéletrajz, megjelenik benne a költőiség is”. Kövér György hangsúlyozta, hogy a kötet függeléke is egészen különleges érték, lévén egyfajta napló, amely költői magasságokat mutat. Tűpontos jellemzések, szubjektív értékelések olvashatók benne.
Az ismertető előadást követően Soós István történésszel, a kötet szerkesztőjével Czenthe Miklós, az EOL vezetője beszélgetett. A jó hangulatú alkalom egészen a késői órákba nyúló beszélgetésekkel ért véget.
Mályusz Elemér (1898–1989) a 20. századi magyar történettudomány egyik kimagasló képviselője, a középkori történelem nemzetközileg is elismert kutatója, a türelmi rendelet monográfusa, a népiségtörténeti iskola megteremtője volt. 1947 és 1954 között az EOL vezetőjeként tevékenykedett. Gondosan megírt, életszerű és az adott kor jelenségeibe beágyazott visszaemlékezéseiben gyermekkorától hatvanéves koráig – sajátos, „radikálisan konzervatív” szemszögből – követhetjük nyomon pályáját.
