Négy zeneszerető evangélikus, Smidéliusz Gábor, Végh Szabolcs, Szidoly Roland és Jansik Tamás számtalan baráti beszélgetés után 2019 nyarán kidolgoztak egy irányvonalat a keresztény könnyűzene fellendítésére. Elképzelésük azt célozta, hogyan lehetne ezt a szolgálati ágat intézményes keretek között a fejlődés útjára terelni és ezzel széles körben elfogadottá tenni egyházunkban. A gyülekezeti és missziói osztály kezdeményezésére – a nevelési és oktatási osztály, valamint az Evangélikus Pedagógiai Intézet bevonásával – 2020-ban az egyházi fenntartású iskolák diákságának számára elkészült evangélikus könnyűzenei program fő célja az intézményeken belül elsősorban zenekarokat, majd gospelénekkarokat életre hívni és folyamatosan támogatni. A kezdeményezést egy koncertkörút vezeti be, ennek első két állomása után kérdeztük Csűry Csabát, a TakeMeHome együttes énekes-frontemberét a tapasztalatairól.
– Nyíregyházán és Kiskőrösön tartották az első két koncertet. [Az interjú elkészítése óta már a harmadik, miskolci alkalom is lezajlott – a szerk.] Milyen volt a TakeMeHome zenekar fogadtatása?
– Mindkét helyen nagy várakozással fogadtak bennünket. Az evangélikus könnyűzenei program a napokban rajtolt el, így a hallgatóság nem tudta, mire is számíthat valójában. Bennük is volt egyfajta kíváncsiság, izgalom, és nyilván ugyanezek az érzések bennünk is megvoltak, hiszen ebben a formációban először álltunk színpadra.
– Mi motiválta a tagokat abban, hogy keresztény könnyűzenei együttest alapítsanak?
– Valójában mi könnyűzenei együttest alkotunk, amelynek a tagjai egyébként hívő keresztények. Pilinszky mondta, hogy ő nem katolikus költő, hanem költő és katolikus. Hasonlóan gondolkodunk mi is magunkról. Olyan zenészek vagyunk, akik szívesen játszanak keresztény zenét is. A zenénken keresztül szeretnénk, ha a hit kilépne az otthon vagy a templom falai közül. Talán mi, keresztények vagyunk a leggátlásosabbak, amikor a hit szóba kerül, pedig a vallás a társadalom és a kultúra fejlődése szempontjából is nagyon fontos. A hit formálja a társadalmat, olyan motivációt jelent az ember számára, ami semmi mással nem helyettesíthető, olyan erőt ad, ami semmi mással nem magyarázható. A gyorsan változó ideológiai hullámok közepette mi az örök dolgok fontosságára szeretnénk ráirányítani a figyelmet.
– Miért tartják fontosnak a keresztény könnyűzenét?
– A zene számunkra tulajdonképpen egy nyelv, amelyen keresztül kommunikálunk. Ha azt a közlő és a befogadó is érti, akkor ez a kommunikáció jól működik. Fontos, hogy abban a közegben, amelyben zenélünk, a zene üzenetközvetítő tudjon lenni. A könnyűzene művelése nagy felelősség számunkra, hiszen nem mindegy, milyen módon, hogyan próbáljuk átadni az üzenetet. A zenének alapvetően lelki, szellemi mélységet kell hordoznia, de mi ennél is többet szeretnénk: megmutatni azt, hogy ebben a mélységben nem vagyunk egyedül.
– Mivel biztatnák a középiskolásokat zenekar-alapításra, zenélésre?
– Sok tehetséges fiatal van, de valamiért nehezen lépnek egymással közösségre, nehezen alkotnak egy csapatot. Ezért elsősorban arra biztatnám őket, hogy ne tartsák meg csupán maguknak azt a tehetséget, zenét, ami bennük van, hanem osszák meg másokkal is. Keressék a lehetőségeket a közösségi zenélésre, alapítsanak zenekarokat, adják át magukat a zene művészetének, és találják meg abban önmagukat. Aki megsejt valamit ennek a szépségéből, utána folyton azt keresi mindenben.
– Véleménye szerint miért jó az evangélikus egyháznak a most indult könnyűzenei program?
– Én szerencsésnek mondhatom magam, ugyanis középiskolásként számos lehetőségem volt kibontakozni az éneklés és a színház világában is. Ezt köszönhetem az akkori mentoromnak, énektanáromnak, aki egyengette az utamat, s aki nélkül talán ma mi sem beszélgetnénk a témáról. Az evangélikus könnyűzenei program részben erre is kínál lehetőséget, hiszen azokban a középiskolákban, gimnáziumokban, amelyekben megfordulunk, kijelölnek egy mentort, aki figyeli a tehetséges diákokat, és a segítségével helyi zenekarok szerveződhetnek. Ezt egészen rendkívülinek tartom, hiszen ez nemcsak a helyi közösség hitéletének a fellendüléséhez, hanem az egyéni és a zenekari fejlődésnek is tág teret kínál. Bízom benne, hogy ezzel a lehetőséggel minél több helyen élni fognak, s hogy egy-két év múlva az általunk meglátogatott intézmények újra visszahívnak minket, hogy megnézzük azokat a zenekarokat, amelyek esetleg tőlünk nyertek inspirációt.
A koncertkörút további állomásain október 15-én Aszódon, október 18-án Kőszegen, október 19-én Sopronban, október 20-án pedig Békéscsabán lép színpadra a TakeMeHome.
* * *
Az interjú eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. október 3–10-i, 86. évfolyam 39–40. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
