„Mikor hogy és mindenhogy” – Az imádságnak nincsenek korlátai

Hogyan imádkozunk a 21. században? Erről a nagyon személyes „párbeszédről” vallottak lelkészek és nem lelkészek a gyulai Szélrózsa találkozón.

Imádságos életünk folyamatosan változik életkorunk előrehaladtával: új embereket ismerünk meg, tapasztalatokat szerzünk, fejlődik az Istennel való kapcsolatunk is. Ezek az események mind nyomot hagynak azon, miképpen fohászkodunk. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán fogalmunk legyen arról, mit jelent megszólítani az Úristent, és milyen módjai lehetnek ennek, nagyon fontos, hogy hiteles példákat lássunk magunk előtt.

Röviden? Hosszan? Félálomban? – ezzel a provokatív címmel szerveztek pódiumbeszélgetést a Luther Kiadó munkatársai július 16-án Gyulán, a 13. Szélrózsa evangélikus ifjúsági találkozón arról, hogyan imádkozunk a 21. században. Az apropót a közelmúltban megjelent, Imádkozz velünk! – Imádságok, történetek című kötet szolgáltatta. Boda Zsuzsa, a kiadó munkatársa Érfalvy Lívia irodalomtörténésszel, középiskolai tanárral, Németh Kitti lelkésszel, Nagy Zoltán esperessel és Fabiny Márton teológushallgatóval beszélgetett.

Olyan kérdéseket érintettek, mint például: Másképpen imádkozik-e egy lelkész akkor, ha nem a saját gyülekezetében, közösségében szolgál? Mennyire tárulkozhat ki diákjai előtt egy egyházi iskolában tanító pedagógus, amikor a házirend szerint a tanítási nap lezárásaként diákjai jelenlétében szól Istenhez? Miért fohászkodik meccs előtt egy hívő fiatalokból álló focicsapat? Miért van fontos szerepük a kötött imádságoknak? Van-e különbség abban, hogy nyilvánosan, mások előtt vagy abszolút magánemberként, „kettesben”, belső szobánk csendességében mondjuk ki a szavakat?

A beszélgetés végén a résztvevők azt is elárulták, ők inkább röviden vagy hosszabban, netán félálomban szoktak-e kommunikálni az Úrral.