Nemzeti imádságunkra irányult a figyelem január 22-én Szatmárcsekén. Kölcsey Ferenc éppen kétszáz éve, 1823. január 22-én ebben a tiszaháti, a mai ukrán–magyar határhoz közeli településen fejezte be a Himnuszt. 1989 óta ezen a napon ünnepeljük a magyar kultúra napját is. Az évfordulóról ökumenikus istentisztelet keretében, négy történelmi egyház vezetőjének szolgálata mellett emlékeztek meg. Az alkalmon köszöntőt mondott Orbán Viktor miniszterelnök. Ugyanitt jelentették be, hogy a Kölcsey-emlékplakettet idén Berkesi Sándor Kossuth-díjas karnagynak és Varnus Xavér orgonaművésznek ítélte a Kölcsey Társaság kuratóriuma.
Négy történelmi egyház vezetői hirdettek igét és kértek áldást azon az ökumenikus istentiszteleten, amelynek január 22-én a szatmárcsekei református templom adott otthont.
Palánki Ferenc, a Debrecen–Nyíregyházi Egyházmegye püspöke párhuzamot vont a kétszáz évvel ezelőtt született költők-írók – Petőfi Sándor és Madách Imre – életműve, valamint nemzeti Himnuszunk között, kiemelve, hogy mindhárom igyekezett megértetni a nemzettel, hogy az Isten nélküli élet bűn, és az vezet a nemzet és az ember tragédiájához. „Szeretni kell a hazánkat, feladatunk pedig őrizni és továbbadni a keresztény hitünket, amit elődeinktől kaptunk” – jelölte meg közös feladatunkat a római katolikus püspök.
Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke áldást kérő imájának sorait a Himnusz ihlette:
„Szánd meg, Isten, a magyart, ki – kínja tengerén – keresi helyét Európában és a világban.
Szánd meg, Isten, a magyart, ki keresztény hitét könnyen újpogány eszmékre cserélné.
Szánd meg, Isten, a magyart, ki Kárpátalján naponta veszélyeknek van kitéve háború, hideg és sötétség közepette.
Szánd meg, Isten, a magyart, kit Erdélyben magyarsága, Magyarországon cigánysága miatt szólnak meg.
Szánd meg, Isten, a magyart, hogy ne csaljon adót a gazdag, és ne kényszerüljön lopni a szegény.
Szánd meg, Isten, a magyart, az öreget és a fogyatékkal élőt, kit magára hagynak, megtagadva tőle a gyengéd simogatást és a jó szót.
Szánd meg, Isten, a magyart, a diákot, hogy igazán ismerje a Himnuszt, a Szózatot vagy akár az Apokrifet és a Sorstalanságot is.
Szánd meg, Isten, a magyart, ha már maga sem tudná, hol lakott itt Vörösmarty Mihály.
Szánd meg, Isten, a magyart, hogy ne felejtse el a tárgyas ragozást.
Szánd meg, Isten, a magyart, hogy mindig visszataláljon Szatmárcsekére.
Szánd meg, Isten, a magyart, és emeld fel ezt a nemzetet.”
Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke Kölcsey Ferenc lelkületét a 90. zsoltár megalkotójának lelkéhez hasonlította. Ünnepet teremtenek, elcsendesedést követelnek – emelte ki a közös pontokat. „Ahogy a zsoltáros, úgy Kölcsey Ferenc is tudta, hogy az Isten áldása nélkül minden hiábavalóság, mert az áldás a növekedés ereje, az életerő ajándéka. És Isten nélkül nemzet sincs” – fogalmazott a református püspök.
A megemlékezés istentiszteleti részét Kocsis Fülöpnek, a Hajdúdorogi Főegyházmegye érsek-metropolitájának könyörgése zárta.
Az alkalmon Orbán Viktor miniszterelnök köszöntőjében a Himnuszról szólva úgy fogalmazott: ezeréves távlatban sincs másik darabja a magyar kultúrának, amely képes lenne így felemelni a szívünket. Kiemelte: bár a műfaja okán a bűnbánó alázat mély és komoly testtartását követelné, mégsem térdepelve és végképp nem leszegett fejjel énekeljük, hanem egyenesen, rendíthetetlenül állva, mindig felemelt fejjel. A miniszterelnök párhuzamot vont a Himnusz üzenete és Lukács evangéliuma 21. fejezetének 28. verse között is: „Megbünhödte már e nép / A multat s jövendőt”, ezért „egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket”. Orbán Viktor hangsúlyozta: mi, magyarok vagyunk legalább olyan jó és tiszteletre méltó nép, mint bármely másik.
Az eseményen jelentették be, hogy a Kölcsey Társaság kuratóriuma 2023-ban Berkesi Sándor Kossuth-díjas karnagynak és Varnus Xavér orgonaművésznek ítélte oda a Kölcsey-emlékplakettet.
A díjakat átadó S. Varga Pál, a Kölcsey Társaság elnöke Berkesi Sándor munkásságát méltatva arról beszélt laudációjában, hogy a karnagy személyiségének varázsa mögött a hit, a református hagyomány iránti elkötelezettsége áll fedezetül, és pályája gerincét is egyházzenei tevékenysége képezi. Diplomáját 1967-ben szerezte meg a Zeneakadémián, és ugyanebben az évben lett a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumának énektanára, valamint a Debreceni Református Kollégium Kántusának vezető karnagya, 1999-től 2016-ig pedig a Tiszántúli Református Egyházkerület és a református kollégium egyházzenei igazgatója.
A külföldi koncertturnén tartózkodó Varnus Xavérnak távollétében jelképesen adták át a díjat. Életútjáról szólva a Kölcsey Társaság elnöke kifejtette, hogy a díjazott orgonaművészként, íróként és médiaszemélyiségként egyaránt rengeteget tett az orgonazene népszerűsítéséért, és rendszeresen ad koncerteket templomokban és zsinagógákban. A magyar–kanadai kettős állampolgárságú Varnus Xavérnak eddig több mint ötven lemeze jelent meg, amelyek közül a Bach–Mozart–Albinoni-albuma a legnagyobb példányszámban eladott orgonalemez.
A megemlékezés Kölcsey Ferenc síremlékénél, koszorúzással ért véget.
