Bifokális
Látásvizsgálatnál kiderülhet, hogy nem elég egy fajta szemüveg; szükség van egy másik lencsére is.
Tabuk helyett őszintén a gyerekekkel is
„Elment, de mikor jön vissza?” „Hogyan ment a mennybe?” „Elvesztettem? Nem is én vesztettem el!” Ezek vagy a hasonló kérdések, gondolatok minden bizonnyal megfogalmazódnak a kisgyerekekben a halállal, az elhunyttal, a gyásszal szembesülve. Fontos leszögezni, hogy a családon belül nem lehet tabutéma az elmúlás. De miként érdemes róla beszélni a különböző életkorú gyerekekkel, hogyan készülhetünk fel, milyen segítséget adhatunk-kaphatunk hozzátartozóként, szülőként? Ezekre a kérdésekre kerestük a…
Megjelent a Karácsonyi hangolódó
Miért van szükség egy újabb karácsonyi füzetre? Könyvajánló egy interaktív családi kiadvány margójára.
Őszi morzsák
„A mi reménységünk nem megelőlegezett, hanem válasz. Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta. A legtöbbet, ami adható” – olvashatjuk Füller Tímea jegyzetében.
Merjünk gyermekek lenni
Találkozni, együtt lenni, egymástól tanulni jó, és ha mindez az Úr nevében történik, még áldásos is. Ideális környezetben tartották meg július 4–7. között az idei Közös asztal tábort. A veretes történelmi hangulatú sárszentlőrinci evangélikus templom hűs, ódon falai között zajlottak a lelki programok, a Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány házának udvarán az étkezések, és a faluhoz csatolt híres-neves Uzdon – ahonnan Petőfi Sándorral és Sass Erzsikével indult a négyökrös szekér –, egy csodás…
A három grácia
Úgy hívtam őket, a három Grácia. Mert három kislánynak – hogy operettbe illesszem őket – már nagyok voltak és kevésbé naivak. Pedig még épp csak betöltötték a tizedik évüket.
Nyárfák kínálta boldogság
Adjunk esélyt azoknak is, akik másképpen vannak huzalozva – ezzel az alcímmel jelent meg az alább közölt írás az autizmus világnap (április 2.) apropóján az Evangélikus Élet egy korábbi számában. Szerzője, Füller Tímea szülőként tapasztalja, hogy mit jelent egy eltérő fejlődésű gyermek nevelése. Az ő sajátos világukba avat be bennünket.
Mérhetetlenül
Sokáig volt lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy nem lettem misszionárius. Nem volt erre semmi indíttatásom, ahogyan lelkésznek lenni sem vágytam, de úgy képzeltem, hogy ők azok, akik az egész életükkel szolgálják az Urat, én meg csak így „mellékállásban”. Pláne zenetanárként. Aztán ahogy teltek az évek, és a hétköznapjaimban egyre nagyobb teret kapott a hitoktatás, még rosszabbul éreztem magam. Bár készültem, imádkoztam, volt vázlatom, tervem, üzenetem, mégis nagyon ke…