„Elment, de mikor jön vissza?” „Hogyan ment a mennybe?” „Elvesztettem? Nem is én vesztettem el!” Ezek vagy a hasonló kérdések, gondolatok minden bizonnyal megfogalmazódnak a kisgyerekekben a halállal, az elhunyttal, a gyásszal szembesülve. Fontos leszögezni, hogy a családon belül nem lehet tabutéma az elmúlás. De miként érdemes róla beszélni a különböző életkorú gyerekekkel, hogyan készülhetünk fel, milyen segítséget adhatunk-kaphatunk hozzátartozóként, szülőként? Ezekre a kérdésekre kerestük a válaszokat.
A veszteség- és gyászfeldolgozással kapcsolatban ma csak szegényes információink vannak, kapaszkodók nélkül maradunk mind hozzátartozóként, mind gyászolóként – állítja Frankó Betta tanácsadó szakpszichológus, a Gyászfeldolgozás Módszer Magyar Központ specialistája. A szakember rávilágít, hogy bár társadalmi szinten tabutéma a halál, a médiából mégis zúdítva kapjuk a nyakunkba. Amikor azonban szembekerülünk egy gyászolóval, általában eszköztelennek érezzük magunkat, nem találjuk a szavakat. Korábban sokkal több kapaszkodót adó társadalmi rítus volt, ám ahogy ezek kikoptak, magunkra maradtunk a gyászunkkal – fogalmaz a szakember.
Egy titokzatos út
Hogy miben más a felnőtt és a gyermek gyásza, annak magyarázatához a fejlődéslélektant is segítségül kell hívni. Hároméves korig nincs még félelemérzet, sokkal inkább a kíváncsiság a jellemző. Az óvodások sok kérdést tesznek föl, fontos, hogy ezeket meghalljuk, és merjünk rájuk válaszolni. Ha pedig konkrét gyászeset történik a családban, ne akarjunk erősnek, okosnak tűnni, mert ezzel csak azt érjük el, hogy a gyermek megtanulja magába fojtani az érzéseit.
Frankó Betta azt javasolja, hogy kerüljük el a gyermek számára elbizonytalanító, értelmezhetetlen metaforákat, például az olyanokat, mint az „örök álomra szenderült”, az „átment a túlsó partra”, és egyszerű, rövid magyarázatokra szorítkozzunk. Mindennél fontosabb a biztonságos, nyugodt légkör, hogy türelemmel tudjuk meghallgatni és szeretettel körbevenni a gyászolót.
Füller Tímea hitoktató, a Holtág című, gyászfeldolgozást segítő kötet írója – nem mellesleg papné – is ezt tapasztalta a parókián segítséget kérőknél: „Van egy pszichológus barátnőm, aki azt szokta mondani: »Teljes figyelmemmel hallgatlak.« Ez az alapállás, ha az ember leül beszélgetni. A gyászolóknak is pontosan erre van szükségük. Ha elmondják, mit éreznek, hogy hol tartanak éppen, azt nem kell kijavítani, helyretenni. Ez egy titokzatos út, mindenki olyan tempóban járja be, ahogyan képes rá. Mi csak kísérni tudjuk.”
Az életkor előrehaladtával egyre racionálisabb a gyerekek hozzáállása, egyre inkább megértik az élet végességét. Egy kamasszal már lehet a halálról hosszabban beszélgetni, de az ő esetükben is, ahogy a felnőttekkel folytatott beszélgetésekben is, fontos, hogy ne akarjuk a saját nézeteinket, meggyőződéseinket a másikra erőltetni. Karlócai Beatrix mentálhigiénés segítő szakember személyes történetei és szülői magatartása jól illusztrálják ennek lehetséges útjait.
„Két éve halt meg a nagymamám, idén év elején pedig a férjem szülei nagyon gyorsan egymás után” – kezdi feleleveníteni a történteket. A kilencvenöt éves dédmamával a halála előtti héten még együtt nyaralt a család a Balatonnál, a következő héten viszont váratlanul ágynak esett. Családi körben, a saját ágyában, békességben hunyt el. „A gyerekek előtt sosem titkoltam, hogy szomorú vagyok, amikor a hírt megtudták, egymást átölelve sírtunk – folytatja Beatrix. – Később pedig, időnként, ha valamiről eszembe jutott a nagymamám, elmondtam nekik is. Nagyon megérintett például, mikor két hónappal a halála után egyszer csak – magától értetődő természetességgel – föl akartam hívni. Ezt az élményt is megosztottam a gyerekekkel. Ez nekem is jólesett, és őket is »rázogattam« kicsit. Azt tapasztaltam ugyanis, hogy a feldolgozásban segít, ha a nehéz érzések időnként meg vannak szólítva, és nem záródnak be egy »dobozba«.”
Frankó Betta egyik legtöbbet használt kifejezése beszélgetésünk során az „érzelmi őszinteség”. Mint mondja: merjünk sírni, merjük bevallani, ha hiányzik a szerettünk, vagy ha valamiben nem vagyunk biztosak. Igen, egy szülő is mondhatja: „Nem tudom.” Ezt tette Karlócai Beatrix is az érzelmileg legmegterhelőbb napokon, és ha szükségét érezte, még azt is hozzátette, „időt kérek”. Talán sokak számára meglepő, esetleg felszabadító, hogy ezt meg lehet tenni.
Az emberi „nem tudást” Füller Tímea is természetes jelenségnek tekinti, és teremtett mivoltunkból eredezteti: „Sok mindent nem tudunk. Egy biztos: Isten hatalmas, és szeret minket. Úgy intézi a dolgainkat halálon innen és túl, hogy az mind ebben a szeretetben történik.”
Elmondja - elbírja
A dédmama halála után alig egy évvel Beatrix családja ismét közösen nézett szembe az elmúlással. A gyerekek apai nagyszülei rövid időn belül előbb segítségre, majd gondozásra szorulókká váltak. A mentálhigiénés szakember férje több mint négy hónapig ápolta a szüleit (a testvérével együtt, és idővel egyre több segítséggel), emiatt a gyerekek nem is tudtak volna kimaradni a történésekből. Időről időre ők is elmentek a nagyszülőkhöz, és nyomon követték a fokozatos változást. A számukra kedves, korábban mindig nagyon határozott és aktív nagyszülőket ilyen állapotban látni időnként nyomasztó volt, és ezt jelezték is.
Édesanyjuk nem tagadta el a szituáció nehézségét, de mindig kiemelte azt is, hogy a papa és a mama mennyire örült az unokáknak – amit természetesen ők is éreztek. Végül nagyjából egy hónap különbséggel haltak meg a nagyszülők; a gyerekek talán ebben az időszakban látták először sírni az édesapjukat. Beatrix ezt is fontosnak érzi, és hálás érte.
A feldolgozásban és az elengedésben a folyamatos jelenléten és az érzelmek megélésén, kifejezésén túl a sok beszélgetés, a saját családi szertartások és a temetésen, toron való közös részvétel is sokat segített – mondja –, illetve az, hogy amennyire tőlük telt, figyeltek a gyerekek külön igényeire is, és ha kellett, külső segítséget is kértek, például egy művészetterapeutától.
Kisebb gyerekeknél Frankó Betta jó beszélgetésalapnak gondolja a kapcsolódó meséket, ahogyan a közös emlékek felelevenítését is. A lényeg, hogy a gyerek kifejezhesse azt, ami benne van, hogy elismerjük az összes érzését – hangsúlyozza a szakpszichológus. A gyerekek egy haláleset után mindig érzékenyebbek, a korábbi megszokott rutin legkisebb változására is fokozott stresszreakciót mutathatnak, ezért a jelentős változásokat fontos kerülni ebben az időszakban.
Hiteles kapaszkodók
Mikor Frankó Bettát arról kérdezzük, mit adott hozzá mostani hivatásához a lelkészcsaládban töltött gyerekkora [Franko Mátyás tatai evangélikus lelkész lánya – a szerk.], hálával eleveníti fel: „Az otthoni beszélgetések sokat segítettek abban, hogy később a klienseim különböző nézeteit képes legyek elfogadni. A családon belüli vallásosság és hit megtartóerő, kapaszkodót adhat, de fontos tudni, hogy maga a veszteség megrengetheti a hitet, megkérdőjelezheti a vallásos és spirituális nézeteket. Ilyenkor ez is természetes. Ezért érdemes óvakodni az olyan kijelentésektől, mint hogy »ez volt Isten akarata«. Az, hogy okkal történt valami, nem változtat a veszteség fájdalmán.”
Akkor vagyunk képesek valódi vigasztalást, segítséget nyújtani a másiknak – összegzi a szakember –, ha mi is megéljük azt, hogy a nézeteinkben önazonosak maradunk, és hitelesen tudjuk továbbadni a saját kapaszkodóinkat. A gyászfeldolgozás tanulható dolog. Lényege, hogy képesek legyünk megélni és kifejezni a fájdalmunkat. Ha elfogadjuk, hogy a veszteségek hozzátartoznak földi ittlétünkhöz, bátrabban élhetünk.
Azzal, hogy félünk attól, mi van a halál után, cserben hagyjuk egymást – állítja a mentálhigiénés szakember. A kettőt külön kellene választanunk, és azt kellene mondanunk: „Nem tudom, mi lesz, keresem a válaszokat, engem is nyomaszt a helyzet. Mindezek ellenére itt vagyok, melléd állok, mert ezzel tudok segíteni neked.”
***
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. október 23–30-i 87. évfolyam 41–42. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
