Példaértékű életet élő, hitüket megvalló interjúalanyokban gazdag évet tudhat maga mögött Boda Zsuzsa. A 2021. év legmeghatározóbb emlékeit felelevenítő sorozatunkban ezúttal a Luther Kiadó könyvszerkesztője, az Evangélikus Élet újságíró munkatársa tekint vissza kedvenc interjúira.
Búzanemesítés, gombabetegségek és Isten kegyelme
Ajándékként éltem meg, hogy az Evangélikus Élet magazin számára a 2021. esztendőben is sok rendkívüli, istenáldotta evangélikussal készíthettem interjút. A velük való találkozások visszatekintve is örömmel töltenek el. Emlékszem, amikor Mesterházy Ákos agrármérnökkel, növénynemesítővel, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjával, nem is mellesleg a szegedi evangélikus gyülekezet korábbi felügyelőjével beszélgettem, nemcsak hatalmas szaktudása, de szerénysége és istenhite is lenyűgözött. A kutatóknak adható legmagasabb állami kitüntetés, a Széchenyi-díj odaítélése után találkoztunk. Bevallom, Szeged felé az autóban izgatottan ismételgettem a professzor úr kutatási területének, a búzanemesítésnek, illetve a növényi rezisztenciának, azaz ellenállásnak a szakszavait, hogy ne kérdezzek butaságot. Mint utólag kiderült, kár volt aggódnom: Mesterházy Ákos laikusok számára is teljesen érthető módon magyarázta el többek között azt, hogy mennyire fontos egészségünk megőrzése érdekében a gabonafajtákat megtámadó gombabetegségek elleni védekezés.
Kismackók körében
Ritkán adatik meg az ember életében, hogy az interjúkészítés során kétkosárnyi plüssmackó figyeli csendesen az elhangzottakat. Márpedig a Somlainé Kiss Viktóriával készült beszélgetés során ez történt. Az amúgy képszerkesztőként dolgozó cinkotai gyülekezeti tag négy éve minden szabadidejét plüssmacik varrásának szenteli, az elkészült darabokat pedig a Bethesda Gyermekkórház kis betegeinek ajándékozza. A szeretettel készült gyógyító maciknak mára már saját Facebook-oldala is van.
Imádság ecsettel a kézben
Igazi mesevilágba csöppentem, amikor beléptem Várkonyi János festőművész békéscsabai műtermébe. A több rangos elismeréssel díjazott alkotó képi világát életre szólóan meghatározta a családi otthon szeretetteljes légköre, az anyatejjel magába szívott evangélikussága, szülővárosához fűződő kötődése. A vele való beszélgetés és varázslatos képeinek álomszerűsége magával ragadó volt. Bár minél többen átélhetnék ezt személyesen is!
Tudomány és hit találkozása
Munkám nemcsak az Evangélikus Élet magazinhoz köt, hanem a Luther Kiadó könyveihez is. Számomra a 2021-es esztendő egyik legnagyobb élményévé a Mennyei hálózatban című interjúkötet elkészítése vált. Heteken-hónapokon keresztül beszélgetőtársa lehettem Csermely Péter Széchenyi-díjas biokémikusnak, hálózatkutatónak, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának, aki nemcsak a hitéről, az elhívástörténeteiről és a bűnbocsánat kegyelméről tett tanúságot, de betekintést engedett a tudomány és az isteni titkok találkozásába is. Az Evangélikus Hittudományi Egyetem végzős lelkészhallgatójával beszélgetéseink tegezős formában zajlottak, így is megélve azt, hogy Isten gyermekeként nincsenek egymástól elválasztó korosztálybeli különbségek.
Részlet a könyvből:
– Természettudósként te másként tekintesz Jézusra?
– Számomra izgalmas dolog az, hogy Jézus ugyanezt a levegőt szívta be, amelyet most mi.
– Ezt hogy érted?
– Ha megszámoljuk azokat az atomokat, amelyeket Jézus a be- és kilélegzésével áteresztett a tüdején, és elkezdünk utánaszámolni, akkor rájövünk, hogy az azóta eltelt idő alatt az körülbelül egyenletesen eloszlott a földön. Így mi ma Magyarországon is megszámolhatatlanul sok olyan oxigénmolekulát meg nitrogénmolekulát lélegzünk be, amely egykor Jézus tüdejében is megfordult. Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon mély gondolat, különösen, ha belegondolunk abba, hogy Jézus Krisztus ilyen értelemben is az életünk részévé vált.
– De miért biztos, hogy a tüdeje által használt nitrogénből itt is van?
– A nitrogén azért jó példa, mert inert. Nem válik az emberi szervezet részévé, nem rakódik le a kőzetekbe, nem megy bele a vízbe – csak a levegőben van –, tehát jóval kevésbé oszlik el, mint az oxigén, amely viszont nagyon vegyülőképes, és sok másik helyen megfordul. Higgyük el, hogy ha egyszer egy „maréknyi” nitrogén vagy oxigén – ami 6-szor 1023 darab molekulát jelent, tehát számunkra elképzelhetetlenül nagy mennyiséget – Jézus tüdejéből kétezer évvel ezelőtt bekerült a légkörbe, bőven maradt belőle, sőt mostanra is jut.
– És mi van akkor, ha ebből a sok-sok-sok atomból most csak Afrikában és Amerikában terjengenek, mert éppen oda fújta a szél, és nem felénk?
– Ezek eloszlanak. Ha Jézus a múlt héten élt volna, akkor lehetne arról beszélni, hogy Izrael környezetében igen sok van, de Magyarországra még nem jutott el. Kétezer év alatt azonban ezek az atomok a szónak igen jó értelmében már összekeveredtek, és ideértek hozzánk is.
