Népszerű teológia rovatunkban ezúttal egy hazánkban még kevésbé ismert, a bibliai történetmondás során alkalmazható szemléletet mutatunk be. A Godly Play alaposan kidolgozott módszertana, szemléltetőeszközei, illetve kötött szövegkönyvei nagy segítséget jelentenek a történetmesélő számára. A hatás pedig maradandó – sok esztendő múlva is emlékezetes az élmény annak, aki egyszer is hallott már Godly Play-szemlélettel elmesélt bibliai történetet.
A Godly Play kidolgozása Jerome Berryman teológus, pedagógus és író egész életen át tartó kutatásának és gyakorlatának köszönhető, majd számos munkatársával közösen végzett, gyerekek közötti szolgálatának az eredménye.
Pályája elején, az 1960-as években Berryman megismerkedett a Montessori-pedagógiával [kidolgozója Maria Montessori (1870–1952) olasz orvosnő, pedagógus és pszichológus – a szerk.], amelynek gyermekképe nagy hatással volt rá, így egyre több ponton változtatta meg a kicsik között végzett munkájáról vallott felfogását. Először a jó pásztor (Jn 10) elbeszélésén dolgozott hosszú éveken át, majd Jézus példázatait, a klasszikus valláspedagógiai megközelítés szerint az egyik legnehezebben tanítható bibliai anyagrészt vitte a gyerekek elé. Több mint negyven éven át kutatta a gyerekek spiritualitásának kérdését, és foglalkozott kicsikkel különféle helyszíneken: iskolában, templomban, kórházban, speciális intézményekben. Közben sokféle területről érkező munkatársai lettek, egész szervezetté nőtte ki magát a ma már a világ számos országában elterjedt gyakorlat.
Magával ragad
Valláspedagógiát oktató tanárként sok érdekes módszerrel, technikával, elméleti és gyakorlati megközelítéssel találkozom a munkámban. Az elmúlt évek alatt a hitoktatással, a gyermekek vallásos nevelésével kapcsolatos szakirodalmat tanulmányozva számos régi és új keletű szakmai ötlettel találkoztam, így többek között a Godly Play is szerepelt az olvasmányélményeim között. Elsőre nem ragadott meg különösképpen.
Ám pár évvel ezelőtt családommal együtt lehetőségem nyílt egy külföldi gyülekezetben személyesen részt venni egy ilyen alkalmon. A vasárnapi gyermekórát ebben a formában tartotta a helyi gyülekezet két tagja. Mivel gyermekeim közül akkor még nem mindenki beszélt angolul, ezért bekéredzkedtem az alkalomra én is, gondolván, hogy majd fordítani fogom nekik az elhangzottakat. Ők azonban annyira belemerültek a történetbe az idegen nyelv ismerete nélkül is, hogy egyáltalán nem igényelték a tolmácsolásomat. Az igazat megvallva hosszú percekre körülöttem is megszűnt minden, s valahol Egyiptom szélén találtam magam, amint a többiekkel menekülök a fáraó seregei elől a tenger felé, amely utunkat állja.
Jól ismertem a történetet, mégis annyira magával ragadott a Godly Play-szemlélettel elmesélt bibliai eseménysor, hogy amikor fél évvel később lehetőségem adódott arra, hogy elvégezzem a Godly Play-történetmondó és -házigazda (storyteller and doorperson) elnevezésű tréninget, gondolkodás nélkül belevágtam. Amikor később otthon, családi körben ezzel a megközelítéssel akartam elmondani a kivonulás történetét, a tíz év körüli gyermekeim szinte szóról szóra, mozdulatról mozdulatra felidézték azt, amit pár hónappal azelőtt láttak, és egy számukra ismeretlen nyelven hallottak. Úgy tűnik, őket is mélyen megszólította a fél évvel korábban hallott történet.
Rácsodálkozva, átélve
Már maga a név is különösen hangzik – és nem csak az angolul nem beszélők számára, mert az angolul tudók is meg-állnak egy pillanatra, s elgondolkodnak az elnevezés lehetséges értelmén. Magyar nyelvre nem is igazán lehet lefordítani – bár az alapító kérésére mindenhol eredeti, angol nevén fut ez a megközelítés –, mert nincs igazán jó fordítása. Az „isteni játék” túlzott rajongásunk kifejezéséhez hasonlítana, a „játék Istennel” túl provokatívnak tűnne, az „Isten játéka” túl determinálónak hangzik, a „játszva Istennel” vagy „játszva Istenről” pedig a mélységdimenziót veszítené el.
Ráadásul ezek egyikéről sincs szó. Sőt épp az ellenkezőjük valósul meg ebben a megközelítésben. A Godly Play ugyanis olyan szemlélet, amely az Istennel (angolul God) való kapcsolatunk kérdését helyezi a középpontba a bibliai történetekben való elmélyülésen keresztül, felhasználva ehhez a játékot (angolul play) mint a tanulásra legalkalmasabb utat. A Godly Play nem egy módszer, nem egy technika, nem egy didaktikai eszköz, hanem sokkal inkább egy szemlélet, amelynek középpontjában az áll, hogy a gyerek – vagy kamasz vagy felnőtt – résztvevők a saját lelki nyitottságukkal és éppen aktuális élményeikkel együtt találkoznak a Biblia történeteivel a történetmondó és az alkalmon vele együtt jelen lévő társa segítségével.
A szakirodalmi megfogalmazás szerint (Godlyplayfoundation.org) a Godly Play:
• azt foglalja magában, ami a vallásos nevelésben a legizgalmasabb, vagyis azt, hogy Isten a Szentíráshoz vezet, és a lelki megtapasztalásra hív bennünket;
• megtanít minket arra, hogyan figyeljünk Istenre, és őszinte és egyéni válaszokat adjunk Isten hívására az életünkben;
• a résztvevőket a hit mélyebb dimenzióira segíti a csodálkozáson és a játékon keresztül;
• lehetővé teszi a résztvevők számára, hogy valódi, személyes teológiai gondolatokat fogalmazzanak meg;
• értékeli a folyamatot, a nyitottságot, a felfedezést, a közösséget és a kapcsolatokat;
• a keresztény gyülekezetek istentiszteleti életét, történeteit, szimbólumait és szertartásait követi;
• a keresztény formálódást és a lelki növekedést kreatív, fantáziadús megközelítésben látja.
Mi az oka a népszerűségének? Mivel ragad meg a Godly Play sok fiatalt és időset egyaránt? A legfontosabb azt felismernünk, hogy a bibliai történeteknek ereje van. Nem igaz az a vélekedés, hogy a 21. század emberét nem érdekelnék a történetek – akár az ősi történetek is. Nem még több videóra, színezőre, nyomtatott vagy digitális feladatra van szüksége a gyerekeknek, hanem olyan alkalmakra, ahol beleélhetik magukat egy valódi történetbe.
Ezt az átélést több irányból is segíthetjük. Megteremtjük hozzá a megfelelő teret: a történetek terét is, és a saját történethallgatásunk terét is. Megadjuk rá a kellő időt, hogy mindenkinek elég ideje legyen elmerülni a történetben. Létrehozzuk a bizalommal teljes légkört: mindenki úgy kapcsolódhat a történethez, ahogyan aznap szeretne és tud. S rögzítjük hozzá a kereteket: minden alkalomnak ugyanaz a liturgiája, amelyben biztonságban befogadva érezheti magát minden résztvevő, s amelyben helye van a történethallgatásnak, az egyéni megszólalásoknak, a saját alkotásnak, a játéknak, az asztalközösségnek, az elcsendesedésnek, az áldásnak.
Ismerkedős délutánok és továbbképzés
Itthon 2019 óta van jelen a Godly Play. Az ország számos pontján vannak már olyan lelkes emberek, akik ily módon felfedezték a történetmondás erejét, s próbálgatják a saját csoportjaikban is. Az első „történetmondó” tréningre fél évvel ezelőtt került sor az Evangélikus Hittudományi Egyetemen. Az intézmény vállalta, hogy otthont ad a Godly Play tréningjeinek. A háromnapos továbbképzés azoknak szól, akik már legalább egyszer részt vettek Godly Play-alkalmon, s elhatározták, hogy szeretnék ők maguk is kipróbálni ezt a szemléletet. Ismerkedős délutánokra félévente három-négy alkalommal kerül sor (ezekről az egyetem honlapján [uni.lutheran.hu] lehet tájékozódni, valamint érdeklődni lehet a e-mail-címen).
Az interneten több oktatóvideót is elérhetünk, ám sokkal jobb, ha a Godly Play iránt érdeklődők először nem az interneten keresik a tájékozódási pontokat, hanem személyesen részt vesznek egy ismerkedős alkalmon, ahol másokkal közösségben tudják felfedezni egy-egy történetben magukat, s csodálkoznak rá Isten jelenlétére az életükben.
* * *
Az írás eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2022. november 6–13–i 87. évfolyam 43–44. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest VIII., Üllői út 24.), az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a e-mail-címen, vagy digitális formában megvásárolható, illetve előfizethető a kiadó honlapján.
