Az idei évben ismét az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium adott otthont az evangélikus tanévnyitó konferenciának, amelyen közel kétszáz pedagógus vett részt. Az augusztus 26-án – hagyományosan a nyári szünet utolsó péntekjén – megrendezett tanácskozásra egyházunk nevelési és oktatási osztálya, valamint a szervezésben együttműködő Evangélikus Pedagógiai Intézet hívta a pedagógusokat a Pest megyei városba.
Sághyné Kiss Katalin iskolalelkész Kol 3,12 alapján tartotta igei köszöntését, s a tanévre készülőknek sorolta, mi mindent öltsenek magukra: „Könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet.”
Ezután házigazdaként Veizer Valéria intézményvezető szólt, aki köszöntőjében nyári élményeit idézve azon elmélkedett, hogy vajon a pedagógusok iskolán kívül, egy erdei sétaúton is felismerik-e egymást. Majd a konferenciára érkezők reggeli találkozásaira, üdvözlő mondataira reflektálva örömmel állapította meg, hogy az evangélikus pedagógusok nemcsak hogy felismerik a kollégát, de ismerik egymást. Az országos tanévnyitót újabb lehetőségként értékelte az igazgatónő – lehetőségként a találkozásra, a közösség megerősítésére és az előttünk álló tanév kihívásaihoz szükséges megerősödésre. Majd Majorosné Lasányi Ágnes, az Evangélikus Pedagógiai Intézet igazgatója a köszöntőjében – Albert Schweitzer egyik igehirdetéséből idézett gondolatot kibontva – azt kívánta a résztvevőknek, hogy adjon a nap erőt a pedagógusoknak, az intézményvezetőknek, az iskolalelkészeknek.
Az evangélikus élet középpontja Jézus Krisztus
A konferencia plenáris előadói arról értekeztek, hogy szerintük miért jó evangélikusnak lenni.
Hafenscher Károly, a zsinat lelkészi elnöke, az Evangélikus Hittudományi Egyetem Gyakorlati Teológia Tanszékének tanszékvezető professzora a tudományos megközelítés módszerességével indította előadását. A felekezeti hovatartozás fontosságáról szóló értekezése után a hallgatóság soraiban helyet foglalókat szólította meg. Így nemcsak Hafenscher Károly hatvanöt évnyi gyakorlata és negyvenhét éves egyházi szolgálata alapján hallhattuk a választ, de megtudhattuk, hogy Andorka Gábor bonyhádi intézményvezető számára az evangélikusság egyet jelent a jó közösségben megélhető biztonsággal.
Kézdy Editnek, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium igazgatónőjének az evangélikusság elsősorban a fóti „Mandák” képviselte zenét, a közösséget, az evangélikus példák alapján felépített életet jelenti. A soproni líceum igazgatója, Tölli Balázs arról a felelősségről szólt, hogy evangélikus intézményeinkben úgy formálhatók evangélikussá a diákok, hogy szabadok maradjanak. Roncz Bélától, az aszódi gimnázium volt igazgatójától, a révfülöpi borfesztiválok szervezőjétől az evangélikus közösségek titkos összetevőjéről hallhattunk, amely a lutheri hagyományt követő sörcsatáktól a borokhoz is elvezetett.
Révfülöpöt említve Majorosné Lasányi Ágnes, a presbiteri találkozók szervezésében aktív felügyelő kiemelte, hogy mennyire fontos megtapasztalni a közös gondolkodás szabadságát. A közös gondolkodáshoz kapcsolódott válaszával Prőhle Gergely országos felügyelő, aki a hit által, a kegyelem által kapott megoldásokat idézte föl, akár egy-egy zsinati ülésen felmerülő probléma kapcsán is.
A megszólalók válaszait összegezve Hafenscher Károly kiemelte, hogy az evangélikus élet középpontja Jézus Krisztus, az emberré lett Isten. Akiért érdemes életformát, tradíciót, közösséget vállalni.
A bátorság szabadsága
Prőhle Gergely a közösséghez tartozás gondolatát fűzte tovább, és az egyes ember önmagáért és a közösségért viselt felelősségének tettekre váltásáról beszélt előadásában. A nevelés feladatának fontosságát az evangélikus közösséghez tartozó szülőknek és az evangélikus intézmények pedagógusainak a felelőssége meglátni – fordult a jelenlévőkhöz az országos felügyelő.
Benséné Sándor Erzsébet, a Hódmezővásárhelyi Égbőlpottyant Evangélikus Óvoda vezetője a település és az intézmény történetének áttekintéséhez kapcsolta arra adott személyes válaszát, hogy számára miért jó evangélikusnak lenni.
A békéscsabai Szeberényi Gusztáv Adolf Evangélikus Gimnázium, Technikum, Szakgimnázium, Általános Iskola, Óvoda, Alapfokú Művészeti Iskola és Kollégium intézményvezetője, Köveskúti Péter a vonuló gólyák örökletes és az idősebb madaraktól tanult viselkedési mintáival vonta párhuzamba az evangélikus létformát. Genetikai örökségeként a Felvidékről Békés megyébe települt szlovákságot, a termőföld szeretetét és a békéscsabai evangélikus templomfalakból áradó szeretetet említette, külön kiemelve a Tranoscius-énekeskönyvet, amelyben az énekek örömhöz, bánathoz, minden életeseményhez útmutatást, imádságot adnak.
Tölli Balázs, a Berzsenyi Dániel Evangélikus (Líceum) Gimnázium és Kollégium intézményvezetője számos latin nyelvű citátum mellett több szépirodalmi idézettel is gazdagított felszólalásában kiemelte, hogy azért jó evangélikusnak lenni, mert „jó sáfárkodni a bátorság szabadságával”, jó a 103. zsoltár szavaival fordulni a könyörületes, irgalmas Istenhez, és jó azért is, mert evangélikusként elmondhatja, hogy „tudok valamit a világról, mégpedig azt, hogy a szeretet és a hit a két legfontosabb, amit halandó ember birtokolhat”.
Az előadók sorát Veizer Valéria zárta. Válaszát könnyed stílusban fogalmazta meg, azzal a gondolatkísérlettel kezdve, hogy mi lett volna, ha Petőfi Sándor, az iskola névadója nem evangélikus lett volna. A játékos gondolatmenetet folytatva közismert dalokkal mutatta meg, hogy leginkább mi hiányozna az életéből, ha nem egy evangélikus intézmény pedagógusa és nem egy evangélikus gyülekezet felügyelője lenne.
Gazdálkodástól a dinoszauruszokig
A tanévnyitó konferencia délutánja a szakmai műhelyek párhuzamos programjaival telt. Az intézményvezetők tanácskozásának magáért beszélő címe – Takaréklángon? – már előre jelezte, hogy az aktualitások fókuszában a tanévkezdés és az intézményi költségvetést érintő nyári jogszabályi változások, kormányzati intézkedések álltak.
A Farkas vagy bárány – Különböző nézőpontok a bántalmazás megítélésében című műhelyben Surapka Borbála pedagógiai szakértő és dr. Braun Pál tanügyigazgatási referens bemutatta a Zárókő – Ajánlás a bántalmazás megelőzésére és intervenciójára evangélikus nevelési-oktatási intézmények számára című dokumentumot. Rövid elméleti előadás keretében tisztázták a bántalmazás fogalomkörét, majd egy gyakorlati feladat segítségével rávilágítottak, hogy a bántalmazás megítélésében milyen fontos szerepe van a nézőpontunknak és a rendelkezésünkre álló információknak.
A Milyen nagy alkotásaidnak száma, Uram! (Zsolt 104,25) című műhely a Dinós áhítatok című könyv és az Igéző jelek színezőfüzet bemutatásával egybekötött gyakorlati foglalkozás volt. A Boda Zsuzsa szerkesztő és Valentinyi Erika pedagógiai szakértő vezette foglalkozást óvodapedagógusok és tanítók részére hirdették a szervezők, akik a program után elmondták, hogy a délelőtt többször elhangzott „evangélikusnak lenni jó!” élményét tapasztalhatták meg, látva a résztvevők kreativitását és ötletgazdagságát.
A Luther Kiadó két kiadványának bemutatására azért került sor, mert ezek a könyvek igen jól használhatók az általános iskolás gyerekek (főként az alsó tagozatosok) és az óvodások körében végzett nevelő-oktató munka folytán. Ennek lehetőségét vizsgálták meg csoportmunka keretében, a tanítók és az óvodapedagógusok kooperatív technikák segítségével óraterveket, foglalkozásterveket készítettek.
Az utóbbi években előtérbe került az innováció témája. De mi tekinthető annak? Mi az, ami túlmutat a megújulás és az újítás fogalmán? Hogyan élik meg azok, akik – reménység szerint – nap mint nap a régi szeretettel fordulnak a jövő nemzedéke felé? Ennek tudatosítása, egyéni megélése kulcskérdés mindennapi munkájuk során, és a szakmai támogatás kiemelt feladata az Evangélikus Pedagógiai Intézetnek. Ezzel a kérdéskörrel foglalkozott Az Úr minden ösvénye szeretet és hűség [Zsolt 25,10] – Elköteleződés és innováció című műhely igen népes résztvevői köre, ahol Bujdosó Erika és Sziráki György pedagógiai szakértők dinamikus csoportmunkára alapozott foglalkozásán a pedagógusok és iskolalelkészek közösen tárták fel az innovatív attitűddel végzett pedagógiai munka megjelenési és támogatási lehetőségeit.
Koczor Tamás iskolalelkész és Kóródiné Csomós Anikó szaktanácsadó „A búza és a konkoly” – Teológiai tartalmak digitális megjelenítése című műhelyben bemutatta az evangélikus digitalizációs program keretében a kisiskolások, valamint gimnazisták számára készült teológiai tárgyú tananyagokat.
A konferencia úrvacsorás istentisztelettel zárult, amelynek során Krámer György a prédikációjában Mt 15,21–28 alapján a reménységről szólt: hogy az új tanév kezdetén az evangélikus intézményekben a pedagógusoknak van bátorságuk, okosságuk és alázatuk Isten igéjének igazságát szeretetteljesen képviselni, megélni; megmutatni, hogy evangélikusnak lenni jó.
A konferenciáról bővebb beszámoló olvasható az EPSZTI oldalán.
