A legtöbb járókelőnek vélhetően fel sem tűnik, hogy miért szélesedik ki olyan látványosan a járda a budai Várnegyedben, a Fortuna utcában, a Bécsi kapu téri evangélikus templom mellett. Ennek jártunk utána a templom második világháború utáni újjászentelésének 75. évfordulója alkalmából.
1945-ben, Budapest ostromakor éppen ötvenéves volt a templom, amikor a támadások során földig omlott az iskola és a parókia. A lelkészek, a vallástanárok és az egyházfi családjával a belövések áldozata lett. A templomot érő bomba az oltártér előtt robbant. Porrá lett az oltár, beszakadt az apszis mennyezete, az oldalkarzatok leszakadtak a szószékkel együtt, a padok szétroncsolódtak, az oltárkép és az orgona megsemmisült. A torony falazata és tetőzete is megsemmisült, csak a toronykereszt fénylett a csúcson szinte sértetlenül.
„A második világháború után az épületet, így a súlyosan rongálódott templomot is megpróbálták a lehető leggyorsabban rendbe hozni – idézi fel Bence Imre, a Budavári Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze D. Koren Emil A budavári két templom című könyvét is szóba hozva. – A javítás és újjáépítés első fázisaként a romok eltakarítása után a jelenlegi kápolna helyét alakították ki szobák egybenyitásával. Ezzel párhuzamosan Friedrich Loránd és ifj. Bretz Gyula tervei alapján zajlott a templom felújítása, ugyanakkor az egyházközség vezetése erősen szorgalmazta a házi közösségek létrehozását is, aminek nyomán kis körök alakultak a várban, a Vízivárosban, a Donáti utcában, Pasaréten és a Krisztinavárosban is.”
Az ostromban földig rombolt iskola hajdan a templom (szemből nézve) jobb oldalánál állt, éppen ott, ahol ma szélesebb a járda. Mint Bence Imre elmondta, 1945 előtt két-két lány- és fiúosztállyal működő, négyosztályos intézmény állt ezen a helyen, amelyet nem építettek újjá. Külön érdekes helyzetet teremtett, hogy mivel 1948-ban államosította a hatalom az egyházi iskolákat, a Bécsi kapu téri intézmény esetében gyakorlatilag a romokat államosították.
Ugyanakkor nemcsak erről a szomorú körülményről maradt emlékezetes a nevezett esztendő a budavári gyülekezet életében, hanem amiatt is, mert március 21-én, virágvasárnap szentelték újjá a templomot. Az alkalmon Ordass Lajos hirdette az igét. A mártírsorsú püspök naplójában is írt az eseményről:
„Ragyogó tavaszi nap.
Az újjáépített Bécsi kapu téri templomot szenteltem fel. Az esztergomi bazilika, a debreceni református Nagytemplom mellett ezt a mi templomunkat sorolta be a kormány az állam által újjáépítendő templomok közé. Valóban szépen készíttették el, ha nem is véglegesen még. Az oltártér és az orgona megépítése ezután következik.
Az ünnepséget a rádió közvetítette. Magam, a rádió ügyében elfoglalt eddigi álláspontomhoz híven, nem nyújtottam be templomszentelési beszédem szövegét. Mégis közvetítették.
Az ünnepségen részt vett Dinnyés Lajos miniszterelnök, Olt Károly és Darvas József miniszter. A közgyűlésen a miniszterelnök beszélt is. Szabó József székfoglalójából az állam és egyház viszonyáról szóló részre s a tegnap esti megnyilatkozásra utalt. Az az ember érzése, hogy túlságosan sok szó esik ezekről.”
Az oltár mögött ma magasan kiemelkedő, hatalmas, barnára pácolt fakereszt áll, mögötte rejtett világítással. Az építés százéves jubileumára, a pusztulás ötvenedik évfordulójára, 1995-ben készült el Schneller Vilmos színes, a felkelő nap sugaraira emlékeztető üvegmozaik-ablaka.
