A nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium tagjai Ukrajna megtámadása óta folyamatos készenlétben állnak, és várják az értesítést, hogy éppen hol van szükség az önkéntes munkára. Vasárnap négy diák Kölcsén teljesített szolgálatot. A helyszínen találkoztak Heinrich Bedford-Strohmmal, a Bajorországi Evangélikus Egyház (Evangelisch-Lutherische Kirche in Bayern) püspökével és Michael Martin egyházi főtanácsossal is, akik a magyar–ukrán határnál tájékozódtak a válsághelyzetről.
A legkeletibb evangélikus végvárnak is nevezett Kölcsén az általános iskola tornatermét alakították hozzá a helyzethez: most egy 14 tagú, kárpátaljai magyar ajkú cigány csoport húzza itt meg magát. Az előtérben rendezkedtek be az ellátásukra, ásványvizek, kekszek, csokik állnak toronyban, tisztító- és fertőtlenítőszerek folyamatos használatra készen, ételszállító edények a kiszolgálóasztal mellett, műanyag tányérok, evőeszközök. Mindenünk van, mondják a róluk gondoskodók, megmutatva az adományraktárakat is. Meleg ebédet az evangélikus parókiáról kapnak, pontosabban a Pap Túrja Túraközpontban berendezkedett, Szarvasról érkezett önkéntesektől: az Ótemplomi Szeretetszolgálat hat önkéntesének vállalása ez, tudjuk meg később Tóth Attila helyi evangélikus lelkésztől. A tornateremben önkénteskedő – önkormányzati alkalmazott – asszonyoktól pedig azt, hogy a korábban érkezett menekültek vagy továbbmentek az ország belseje felé rokonokhoz, ismerősökhöz, vagy visszafordultak. A napok óta itt időzők rokonok sok gyerekkel, hozzájuk tartozik az a kismama is, akinek az országhatáron ácsorogva folyt el a magzatvize, és azonnal a fehérgyarmati kórházba szállították. Az újszülött és az anya jól van, az apa a két nagyobb gyermekkel várja őket a matracokkal berendezett tornaterembe napokon belül…
Itt, a tornaterem előtt találkozunk Heinrich Bedford-Strohm püspökkel és kísérőivel, a bajor tartományi püspök ugyanis fokozott érdeklődést mutat az evangélikus romamisszió iránt is. Kölcsében különös kontraszt, óriási kulturális különbség tárulhatott fel előtte: hisz a Kárpátalján a településeken kívül sátortáborban, vándoréletmódot élő cigányokkal váltott szót helyzetükről, reményeikről, majd angolul társalgott roma egyetemistákkal…
Kölcsében sok apró részletre is kiterjedő beszélgetések folytak, Laborczi Géza Balku Pál polgármesterrel is szót váltott – az újszülött híre pedig nagy nyugtalansággal töltötte el a lelkészt: nem kezdődhet tornateremben új élet! Még a helyszínen összeállt a mozaik sok kis darabja: amint kijönnek a kórházból, a két nagyobb gyerekkel és az édesapával egyesített család beköltözhet Nyíregyházán abba a házba, amelyet gyülekezeti felajánlásként tartogattak talán épp ilyen helyzetre. Az Oltalom szakemberei pedig dolgoznak tovább, hogy a többi menekült is elhagyhassa a tornatermet mielőbb, keresik számukra a megfelelő befogadást. Akkor majd a kölcsei polgármesteri hivatal is lélegzethez jut az elmúlt napok folyamatos készültségi állapota után.
A bajor püspökkel töltött pár óra alatt sokféle felismerés melegítette át lelkünket. Megtapasztaltuk, hogy a határ mentén élők milyen magától értetődő természetességgel fogtak össze a menekülők megsegítése érdekében. Egyháziak, civilek, karitatív szervezetek késlekedés nélkül álltak bele a humanitárius katasztrófa elhárításába. A távoli Németországban pedig nem elégszenek meg csak a hírekkel, átérezve az itt zajló események drámai súlyát, látják a szükséget, és kinyilvánítják, hogy az itt segítők számíthatnak a távolabb lévők tevékeny támogatására is.
Az Evangélikus Roma Szakkollégium négy tagjának maradandó élmény és fontos tanulás volt ez a találkozás, személyes példamutatás.
* * *
A teljes beszámoló elolvasható a szakkollégium honlapján.
