Varga György nyugalmazott esperes május 10-én földi szolgálatát befejezte. Búcsúztatása június 26-án, szombaton volt a pápai alsóvárosi temetőben. Alább D. Szebik Imre nyugalmazott püspök róla írt sorait olvashatják. (A szerk.)
Igazi lelkipásztor-személyiség volt. Meleg tekintete, barátságos megjelenése, kellemes hangja, sohasem tolakodó, de őszinte érdeklődése a keresztyén ember hiteles megnyilatkozása volt. Urunk hosszú és tartalmas élettel ajándékozta meg, küldetését szinte utolsó szívdobbanásáig gyakorolta.
Varga György testvérünk a Somogy megyei Kuntelepen született földművescsaládban 1928. július 14-én Varga György és Petróczy Zsófia evangélikus szülők gyermekeként. A csurgói református gimnáziumban tett sikeres érettségi vizsga után a soproni evangélikus hittudományi karon folytatta tanulmányait 1947 őszétől; tanulmányait jeles alapvizsga letételét követően az időközben Evangélikus Teológiai Akadémiává átnevezett és Budapestre kényszerűen áttelepített intézményben fejezte be. A fővárosban szentelte lelkésszé dr. Vető Lajos püspök.
Pápán, majd Bakonyszombathelyen és Őriszentpéteren segéd-, illetve helyettes lelkész, 1954-ben választja meg lelkipásztorának a bakonyszombathelyi gyülekezet. Itt szolgált harminchárom évig.
1955-ben házasságot kötött Bárány Ágota pénzügyi osztályvezetővel, aki igazi lelki társa a szolgálatban s hűséges hitvese hatvanhat esztendőn át. Házasságukat Isten két gyermekkel áldotta meg; Ágota 1956-ban, Győző 1963-ban született. Fiukat fiatalon elveszítették. Három unokájuknak és négy dédunokájuknak örülhettek.
1986-ban a pápai egyházközség hívta meg lelkészének, ahol nyugdíjba meneteléig, tizenkét esztendőn át volt a gyülekezet szeretett lelkipásztora. Közben a Veszprémi Egyházmegye esperesévé választották; e tisztséget is nyugdíjba meneteléig, 1998-ig töltötte be. Nemcsak híveinek, de a rábízott lelkészeknek is hűséges lelkigondozója, szolgálatukban támasza volt, a gyülekezeteket hűségesen látogatta, gondjaikban osztozott, a rendszerváltással együtt járó ingatlanügyekben odaadó körültekintéssel járt el; Pápán újraindult az evangélikus általános iskola.
Egész szolgálati ideje alatt minden igehirdetését lelkiismeretesen leírta: harmincnégy kötetnyi prédikáció őrzi tanúságtételét. Több fiatal indult el a lelkészi szolgálatra – főként a pápai gyülekezetből – Varga György szolgálati ideje alatt. Megannyi templomrenoválás, orgonafelújítás aktív szervezője, rádiós igehirdetéseket tartott, televíziós közvetítés színhelye volt szeretett gyülekezete. Igazi s talán leghatékonyabb karizmája a fáradhatatlan családlátogatás, amely szolgálati helyein a templomba járók létszámának növekedésével járt együtt.
Pápa városa elismerő díszoklevéllel tisztelgett Varga György testvérünk szolgálata előtt, elismerve ezzel a város ifjúságának és felnőtt lakosságának erkölcsi nevelésében végzett fáradozását. Az ősi város saját halottjának tekinti elhunyt lelkipásztorát, aki sokszor megvallotta: „Az Úr hordozott jó és rossz napokban.”
Nyugdíjba menetelét követően is állandó kórház- és idősotthoni lelkipásztori szolgálatot végzett, felekezetre való tekintet nélkül nyújtott vigaszt a betegeknek, akik egy-egy kórteremben várták gyógyulásukat. Fáradhatatlan volt a szolgálatban, benne találta meg lelki örömét s életcélját. Nyugállományban is segített helyettes lelkészként Nagyalásonyban és Dabronyban, ahol örömmel várták vasárnaponként egykori esperesük tartalmas, Krisztushoz hívogató prédikációit.
Életének utolsó négy esztendejét a Gondviselés Alapítvány Idősek Otthonában töltötte, ahol társait vigasztalta, míg Ura, Jézus Krisztus ez év május 10-én csendes álmában magához szólította.
Egész életútján elkísérte kedves igéje: „Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1Jn 4,16) Szívesen énekelte imádságként: „Ott álljunk üdvbe öltözötten / Én és szeretteim köröttem! / Uram, tehozzád, / Hol fénylik orcád, / Vágyódom én.” (EÉ 525,6)
Temetésére Pápán kerül sor június 26-án Polgárdi Sándor esperes, szeretett utódja szolgálatával. Sokak őrzik szívükben szolgálatának és személyiségének emlékét az örök élet bizonyosságában. Legyen áldott emléke s elvégzett szolgálata! Imádságunk pedig hangozzék egyházunkért: hívjon el Urunk az evangélium szolgálatába sokakat a fiatal nemzedék soraiból. Az aratnivaló sok, a munkás kevés!
