„Hosszú évek után újra gyülekezeti alkalom volt Olcsván” – tudatta közösségi oldalán a Nyíregyháza-Kertvárosi Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház. A gyülekezeti és közösségi délutánra száznál többen érkeztek, Nyíregyházáról, helyből és a szegregátumból is. Mintha most kezdődne ott valami. Pedig már régóta tart.
Pontos évszámot keveset tudunk, de azt biztosan, hogy 1984-től jártak nyaranta táborozni a nyíregyházi ifik Olcsvára, az omladozó, aprócska evangélikus templom árnyékába pályakezdő lelkészük, Laborczi Géza vezetésével. Az akkori körülményeknek éppen megfelelt a Szamos-parti, beregi faluban elbújva keresni Isten közelségét, a bőrkabátos igazoltatóktól sem elbizonytalanodva. A mai nyíregyházi gyülekezetek legelkötelezettebb tagjainak életében meghatározó találkozásokat jelentett Olcsva, ahol egyébként valamikor az 1930-as években egyházszakadásig fajult egy belső vita a helyi protestánsok között. Miután eltemették az utolsó evangélikust is, kicsi templomuk az enyészeté lett, s ezen a nyíregyháziak kötődése, mind erősödő felelősségérzete sem tudott változtatni.
Egészen 2011-ig. Addigra több diakóniai intézmény is felfejlődött annyira Nyíregyháza-Kertvárosban, illetve a Magyarországi Evangélikus Egyház által fenntartott Oltalom Szeretetszolgálat ernyője alatt, hogy a családok átmeneti otthonában élők speciális problémáira fókuszálva – uniós és állami támogatással – családkohéziós központ építésébe kezdtek Olcsván, a Kölcsey utcai telken, a hajdani templom és harangláb helyén. A többfunkciós, korszerű épület 2013-tól újabb lendületet adott az evangélikusok helyi jelenlétének: bátorítást arra, hogy az Oltalom Szeretetszolgálat a Felzárkózó települések program révén is megvesse lábát – Nagycserkesz után – az olcsvai hátrányos helyzetű, főleg roma lakosság körében.
A „fogantatástól a foglalkoztatásig” tartó, a folyamatos „Jelenlét”-et megvalósító komplex szociális programot hónapokkal ezelőtt kezdték Olcsván azok a roma származású szakemberek, akik nem mellesleg az Evangélikus Roma Szakkollégium kötelékében szerezték első pedagógiai, szociálpedagógiai diplomájukat a Nyíregyházi Egyetemen, s a hívó szóra hagytak fel komfortos budapesti életükkel. Vargáné Orgován Vivien és Varga Ákos az Oltalom munkatársaiként apró lépésekben, színezőkkel, papírvirágokkal, színes lufikkal, májusfával, de még inkább figyelemmel, törődéssel, jó szóval építik a bizalmat, a reményt Olcsván.
A jó Pásztor vasárnapjára meghirdetett evangélikus alkalom érthető izgalommal töltötte el a szervezőket: gondos ugyan az előkészítés, de vajon elfogadják-e a meghívást a helybéliek? A csillogó szemek örömről és háláról tanúskodtak, és amikor szűkösnek bizonyultak a nagyterem széksorai, újabb és újabb padokat állítottak a terem végében Laborczi Géza lelkész köszöntőszavaira.
Az együttlét a kertvárosi Pásztortűz együttes szolgálatával kezdődött. Cseppet sem véletlen, hogy a fuvolás Mezei Viktóriát „ősolcsvaiként” mutatta be a kertvárosi gyülekezet és az Oltalom igazgató lelkésze. A zsoltárok közös éneklését követően izgalmas udvari elfoglaltság várta a gyerekeket. A liturgiai szolgálatban valamennyi kertvárosi lelkész – Kovács Erzsébet, Molnár Erzsébet és Meggyesi János is – közreműködött.
„Jöttünk Olcsvára, és az ajtón szeretnénk bejönni a jó Pásztor nyomdokain” – utalt a nap igéjére (Jn 10,7–18) igehirdetésében Laborczi Géza, majd egy vetített középkori rézkarc alapján magyarázta hallgatóságának, mit jelent „az ajtón, illetve a tetőn át” közti különbség, mit jelent, hogy Jézus, a jó Pásztor ismeri övéit, s milyen az ő hangja, mit jelent a nyájához tartozni.
Az istentisztelet végén a nagycserkeszi Felzárkózó települések program képviseletében a Nagycserkesz Band énekszolgálata következett Lakatos István egykori szakkollégista vezetésével.
Minden hónap első vasárnapjára terveznek itt istentiszteletet a továbbiakban, majd a bejelentést követően bemutatkoztak az egybegyűlteknek azok az új munkatársak, akik munkához látnak a Magyar Falu Programban elnyert pályázati támogatás révén. Ez a legújabb fordulat, a nyertes pályázat jelenti ugyanis az új fejezetet az olcsvai szórvány szervezésében: két szakembert foglalkoztatnak a jövőben a helyi közösség megerősítése céljából. Deme Dóra szociálpolitikus, a pályázati projekt kidolgozója először is személyes példáján keresztül beszélt a közösséghez tartozás fontosságáról: milyen tartást, fogódzót, biztonságot ad az ember életében a valahová tartozás. Felvázolta azokat az elképzeléseket, amelyekkel a különböző korosztályokhoz tartozó gyermekeket, a kisgyermekes anyákat szeretnék elérni, új ismereteket és példaképeket, célokat nyújtani számukra. Bemutatkozott Györéné Csengeri Katalin evangélikus hitoktató is, aki egyebek mellett a kisgyermekek korai fejlesztésében tevékenykedik majd. A Magyar Falu Programban elnyert támogatás eszközök, könyvek, informatikai és audiovizuális berendezések beszerzésére is lehetőséget ad, s reményt arra, hogy lassan hitében is megerősödik a beregi szórvány.
A kertvárosi gyülekezet mindeközben finom babgulyást főzött az udvaron, a szeretetvendégség pedig kiváló alkalmat teremtett a beszélgetésre, az ismerkedésre, a jövő tervezésére. Az ott élő emberek alapélménye a lehetőségek hiánya és az eszköztelenség révén érzett általános kilátástalanság, amelynek megfordításához mindenki jószándékára és cselekvő szeretetére szükség van. Az evangélikus központ szomszédságában élő Huszti József örökös polgármester, valamint utódja, a 2019-től faluvezető Borbás Judit, továbbá a Felzárkózó települések programba újonnan bevont Samu Erzsébet, aki hamarosan családmentorként kezdi meg tevékenységét a helyiek között, sőt a falugondnok is mind fontos szövetségesek az eltervezett munkában, ahogyan a „legkeletibb végvárban”, a kölcsei evangélikus gyülekezetben szolgáló Tóth Attila lelkész is.
Jut feladat mindenkinek, aki szeretne részt vállalni az irgalmas Isten nevében a nyomor felszámolásában a beregi térségben.
