Templomszentelésre gyűltek össze szeptember 5-én, vasárnap a vecsési evangélikusok. Tizenegy évvel az első tervek után és öt évvel az alapkőletételt követően a gyülekezet egy nagy álom megvalósulásáért adhatott hálát. Az ünnepet a Vecsernye énekkar szolgálata tette még szebbé.
Templomtér, iroda, gyülekezeti terem, mosdók és konyha is helyet kapott az új gyülekezeti komplexumban. A vecsési evangélikusok álma emberi adakozás (11,3 millió forintot a gyülekezeti tagok adtak és gyűjtöttek össze), áldozatos emberi munka (tizennégy állami és egyházi pályázat megírása és elszámolása, szeretetteljes tervezés, pénzt nem számoló kivitelezés), valamint önkormányzati segítség (járda és parkoló megépítése) révén valósult meg 88,8 millió forintból.
A gyülekezet – ahogyan azt prédikációjában dr. Fabiny Tamás elnök-püspök is kiemelte – méltán lehet büszke nemcsak a végső formát nyert épületre, hanem annak a küzdelemnek a megvívására is, amelynek eredményeképpen elérkezhetett a szentelés ideje. Az Északi Egyházkerület vezetője Jákób álma (1Móz 28,10–17) kapcsán úgy fogalmazott, hogy a templom is egyfajta létra, hiszen a mennyei Isten és a földi ember közötti kapcsolat megteremtését teszi lehetővé. „Azért jövünk ide, hogy bűneinket letegyük, Isten közelében megszentelődjünk, és átéljük, amit Jákób is átélhetett: Isten háza és a menny kapuja ez a hely.”
Fontos, hogy jól érezzük magunkat a templomban, hogy közösségek kovácsolódjanak benne össze, de az első számú feladata természetesen Isten igéjének megszólaltatása – emlékeztetett Fabiny Tamás, majd arra bátorította a jelenlévőket, szeressék ezt a helyet; ahogyan eddig, úgy a jövőben is tegyenek érte sokat, és hívogassanak ide másokat is, mert akkor a legszebb a templom, amikor tele van.
„Biztos vagyok benne, hogy Istennek tetsző dolgot cselekedtünk, amikor neki akartunk házat építeni; amikor olyan épületért dolgoztunk együtt, amelyikben a gyülekezet tagjai, kicsik és nagyok, idősek és fiatalok lelki otthonra találhatnak” – fogalmazott Heinemann Ildikó, aki az ünnepi közgyűlésen különösen is három embernek mondott köszönetet: Schliszka Csaba építészmérnök, Halgas Csaba kivitelező és Halgasné Takács Mónika felügyelőhelyettes rengeteget tettek az álom megvalósulásáért; bennük Isten elkötelezett és hűséges munkatársakkal ajándékozta meg a lelkésznőt.
A gyülekezet lelkipásztora a beszédében arról szólt, hogy amikor Jézus megtisztítja a templomot (Jn 2,13–21), akkor a tanítványoknak a 69. zsoltárban megírtak jutottak az eszükbe: „A te házad iránti féltő szeretet emészt engem.” (Jn 2,17) Az „emészt engem” azt jelenti, hogy a templom iránt olyan szeretet, olyan féltés, olyan aggódás éled a szívünkben, amely nem hagy nyugodni minket. „Tudom, hogy a munkatársaimnak, a közösségünk néhány tagjának és nekem is olyan ügyem a templom, az evangélium hirdetése akár szavakkal, akár énekkel, akár tettekkel, ami minket éltet, lelkesít, örömmel és olykor még aggodalommal is eltölt – vallott érzéseiről Heinemann Ildikó. – Olyan jó lenne, ha át tudnánk adni, ha más is megérezné, hogy jó itt lennünk, hogy az istentisztelet feltöltő erő, hogy a közösség ereje, az imádság gyógyít és megtart.”
