Kosztolányi Dezső Akarsz-e játszani című verséből vettük a Pitvaroson tartott missziói nap címét, témáját. Az elmúlt két évben háromszor is kijelöltük a találkozó időpontját, de a Covid-járvány miatt mindig el kellett halasztani. Isten kegyelméből május 8-án, vasárnap végre megvalósult az esemény.
Jó légkörben voltunk együtt minden korosztályból a gazdag programot kínáló együttléten. Hat településről érkeztek a testvérek: Ambrózfalváról, Csanádalbertiről, Nagyérről, Nagylakról, Csanádpalotáról és Pitvarosról.
Pitvaroson valamikor kétezer-hétszázan laktak, ma mindössze hétszázan. A falu közepén áll a régi időkre emlékeztető, ma már romos templom. Sok evangélikus hagyta el a települést a háború utáni lakosságcsere miatt. Most mégis énektől, gyerekzsivajtól volt hangos a kívül-belül felújított gyülekezeti ház. A huszonnégy gyermeknek Hulej Enikő lelkész tartott kreatív, hitünk lényegére fókuszáló foglalkozást. A fiatalokkal Besztercsényi Tibor beszélgett a nap témája kapcsán. Tanúságot tett nem könnyű, mégis Istentől megáldott, korábbi kötöttségektől megszabadított életéről állami gondozásban felnőtt barátom, Indián, aki elhozta Tarzan nevű kutyáját is, a gyerekek nagy örömére.
A nap egyik színfoltja volt a Csonka Zsuzsanna helyi lelkész, Csirik László polgármester és jómagam fotóiból összeállított kiállítás. A felnőtt gyülekezeti tagokkal a szív állapotáról, betegségeiről, terheiről, bűneiről és a gyógyulásról beszélgettem Isten igéjének fényében.
A találkozó végén az fogalmazódott meg bennem, hogy az ilyen közösségi alkalmaknak van igazán értelmük. Nagy hittel, odaszánással szervezték meg a helyiek ezt az eseményt. Többen úgy búcsúztak, hogy ezt folytatni kell. Ha Isten megsegít minket, jövőre újra találkozunk.
A szerző országos missziói lelkész
