Újra átélhették a találkozás örömét az evangélikus családok és fiatal felnőttek. A július 16–18-án a váraljai hétvégén részt vevők egymással, a testvérekkel és a Teremtővel is találkozhattak. A tábor során a szervezők áhítatokkal, túrákkal, elcsendesedéssel, sporttal és játékkal várták az ország minden tájáról azokat, akiknek már nagyon hiányzott egy beszélgetős, igében elmélyülős alkalom evangélikus nagy családunkkal közösségben.
Nagy várakozással tekintettünk váraljai erdei táborunk elé, hiszen az elhúzódó pandémia miatt nagyon régen nem lehetett már hasonló rendezvényre menni családokkal. A Tolna-Baranyai Evangélikus Egyházmegye által szervezett eseményre az ország minden pontjából vártuk a családokat és fiatal felnőtteket, a tábor befogadóképessége alapján hetven-nyolcvan „kőházas” résztvevőt. Végül csak feleennyien jelentkeztek ott aludni, de az egy napra kilátogató környékbeliekkel együtt így is több mint hetven résztvevőnk volt. Mivel a hétvégét nyílt eseményként hirdettük, voltak köztünk nem evangélikusok is, így az alkalom misszióként is szolgált.
A témát – „Ami a szívben van…” – Sámuel könyvéből vettük, ezt jártuk körbe a hétvége folyamán beszélgetések és áhítatok formájában. Elsőként Schaller Bernadett váraljai lelkész köszöntötte a táborozókat, aki megemlékezett arról, hogy huszonöt éve éppen ebben a faluban indult útjára a Szélrózsa országos evangélikus ifjúsági találkozó, amely azóta is töretlen népszerűségnek örvend egyházunk fiataljai körében.
A péntek esti áhítaton Pongrácz Máté és Pongráczné Győri Boglárka kaposvári lelkész házaspár Isten szívéről beszélt, ahol az énekünk szerint is mindannyian szeretünk megpihenni. A hajnalig tartó ismerkedős és csapatépítő játékok után szombat reggel taizéi énekekkel és áhítattal várta Vladika Zsófia téti lelkész a csapat korán kelő részét. A szombati nap reggelén megérkezett a pécsi evangélikus kórus is, akik egész napra csatlakoztak programjainkhoz. Délelőtt Sefcsik Zoltán szekszárdi lelkész a „belső ember” témáját járta körül elmélkedésében Pál apostol nyomán. A kifejezés életünk Istentől megérintett részét jelöli, amely folyamatos és közvetlen kapcsolatban áll a Teremtővel.
Az áhítat után a Pongrácz házaspár segítségével kihasználhattuk az esőmentes délelőttöt, zarándoktúrán vehettünk részt. A séta során nemcsak a természet ölelését élvezhettük, hanem igéket és kisebb elgondolkodtató feladatokat is kaptunk. Közben a fiatalok és a gyerekek sporttal és a frissen felújított tábor érdekesebbnél érdekesebb játszótéri eszközeivel foglalatoskodtak.
Ebéd után Aradi András tolna-baranyai esperes tartott beszélgetést arról, mit hozunk magunkkal gyerekkorunkból és a családunkból, majd később a barátoktól és a házastársunktól, amelyek jól vagy rosszul, de folyamatosan meghatározzák további életünket. Közben a gyerekek a terem egyik sarkában kézműves-foglalkozáson vehettek részt. Négy óra körül megérkezett a szomszédos Kismányokról az evangélikus fúvóstábor csapata is, hogy egy nagyszerű koncert erejéig bemutassák tálentumukat a hétvége résztvevőinek. A koncert után egy helybéli, délutánra kitelepült lángosos lepett meg minket azzal, hogy olaj nélkül is lehet lángost készíteni, amely nemcsak életem legfinomabb lángosa (és összetekerve, hússal töltve pirogja) volt, de még az egészségünkre és a kilóink szempontjából sem volt ártalmas.
Az esti áhítatot Hegedűs Attila soproni iskolalelkész tartotta, aki korábban hosszú évekig a bonyhádiak kedvelt gyülekezeti és iskolalelkésze volt. Ő a minket tökéletlenségünk ellenére és azokkal együtt is szerető és elfogadó Istenről beszélt a tábor résztvevőinek. Az este ismét hosszú közös játékkal telt, és bár a csillaglest keresztülhúzta egy többé-kevésbé sűrű felhőtakaró (a hold fele azért így is fel-felbukkant), meséltem az ég különböző jelenségeiről az érdeklődő gyerekeknek a focipályán.
A tábor a vasárnap délelőtti istentisztelettel zárult, amelyet már a váraljai templomban tartottunk. Aradi András a hétvége mottójáról és Dávid életéről prédikált. Az immáron napos délután folyamán, hazaindulás előtt még egy kis önálló túra, fürdés és/vagy városnézés is beleférhetett kinek-kinek kedve szerint.
Ezúton biztatunk mindenkit, aki érez magában elhivatottságot, hogy szervezzen hasonló alkalmat – akár így, az egész országra kiterjedően meghirdetve. Biztosan lesznek jelentkezők, akiknek igényük van a találkozásra és a közösségre. Váraljára a közel lakókon kívül Sopronból, Kaposvárról, Siófokról, Budapestről és Győr környékéről is érkeztek résztvevők. Korban az egy hónapos csecsemőtől a kamaszokon át a nagyszülőkig minden korosztály képviseltette magát. Többen kiemelték, hogy bár előzetesen nem ismertek sokakat, mégis meghatotta őket a közvetlen és befogadó közeg, amely a hétvégét jellemezte. A tábor a családias hangulat mellett lelki töltődéssel is szolgált, így, reméljük, mindannyiunkban gyarapodhatott az, „ami a szívben van”.
* * *
A gyülekezeti szevezésű táborokról itt találnak összeállítást.
