Életének 91. évében, augusztus 4-én elhunyt Pátkai Róbert evangélikus lelkész, az Egyesült Angol Nyelvű Egyház nyugalmazott püspöke. Közép-Angliában, a Northampton megyei Lilbourne közelében helyezték örök nyugalomra augusztus 16-án egy erdei temetőben drága felesége, Válint Erzsébet mellé. Alább Bakay Péter evangélikus lelkész róla írt sorait olvashatják. (A szerk.)
„Életem véget ért, nagy családba kerülök be” – ezt mondta utolsó beszélgetéseink egyikében. Ebből a mondatából kitűnik Pátkai Róbert gazdag belső világa, jó pár világító jellemvonása: realitásérzéke, amely sosem gátolta abban, hogy merjen nagyokat álmodni, és ezek az álmok – szervezőképességének, széles ismeretségi körének és kitartásának köszönhetően – rendre meg is valósultak; a földi téren, időn és célokon túllátó hite, amely közösségben, mégpedig tág értelemben vett családi közösségben teljesedik ki; szavai útmutatásul szolgálnak a rászorulóknak – mindig és mindenkinek érdemes volt odafigyelni minden szavára, mert mögöttük a letisztult krisztusi tanítás, átadás, segíteni akarás vágya húzódott meg; és végül ott rejtőzik benne az elmaradhatatlan derű. Mindezek eredője és beteljesítője pedig a felülről kapott bölcsesség.
Mi fért az 1930. december 2-án Budapesten született és 2021. augusztus 4-én Liverpoolban, családi körben elhunyt Pátkai Róbert szeretetből kapott, kegyelemből táplálkozó kilencven évébe? Ó, micsoda szűk keret is egy ilyen élet bemutatásához a négyezer-néhányszáz leütés – miközben a kilencven év alatt a szíve mintegy hárommilliárdot ütött, és a dobbanások között ott volt a megszámlálhatatlan mennyiségű rejtélyes pillanat; bennük mennyi gondolat született, mennyi érzés hullámzott, milyen hit nyilvánult meg, mennyi gesztus, szó hatott tovagördülésük során?! Miként minden lezárult életből legfeljebb csak töredékeket, felvillantásokat gyűjthetünk össze, így vagyunk Pátkai Róbert életével is – a teljesség az övé és a teremtő, őt tökéletesen ismerő mennyei Atyjáé.
Beérett élet volt az övé. Sokféle magot vetettek belé, amelyeknek nagy része szépen kikelt. A három gyermekéért sok áldozatot hozó édesanyját az odaadás példájaként hordozta magában. A visszacsatolt Erdélyben eltöltött időszak egy életre elkötelezte a határon túli magyarság irányában. Az ifjúságát meghatározó békéscsabai evangélikus gimnázium a befogadás, a keresztény és hazafias nevelés, valamint a magas tudományosság tekintetében formálta – ezért is ápolt szoros kapcsolatot az újonnan megalakult gimnáziummal. A Békéscsabai Evangélikus Egyházközség részéről a családjának nyújtott egzisztenciális segítség is hozzájárult egyházhűségéhez. Az evangélikus teológiai fakultásra jelentkezését szépen megvallott megtérése előzte meg, amellyel megkezdődött az élethosszig tartó Krisztus-követése, a Lélek gyümölcsének érlelése és az általa is gyakorolt magvetés. Életét az „én, az Úr, elhívtalak az igazságért” (Ézs 42,6) vezérige határozta meg.
Magyarságtudata, haza- és szabadságszeretete, az igazsághoz ragaszkodása tette az 1956-os forradalom aktív résztvevőjévé, és – irsai segédlelkészként – ugyanezek miatt lett a Cegléd járási forradalmi bizottság elnöke. Angliába kerülve azonnal belekezdett a menekült magyarok összefogásába, pásztorolásába.
Első számú küldetésének a lelkipásztori szolgálatot tekintette, így megszervezte az Angliai Magyar Evangélikus Egyházat, amelyet negyven évig vezetett, majd lelkésze lett a londoni többnemzetiségű Szent János Evangélikus Gyülekezetnek. Az Egyesült Angol Nyelvű Egyháznak huszonkét éven át volt püspöke. Az evangélikus emigráció meghatározó lelkészei (Vajta Vilmos, Terray László, Pósfay György, Szépfalusi István) hatottak rá, és váltak egymás segítőivé, munkatársaivá mind a teológia művelése, mind a Magyarországi Evangélikus Egyház és a határon túli magyar evangélikusság sokirányú támogatása terén.
A Magyarok Angliai Országos Szövetségének egyik alapítójaként jól mutatja elfogadottságát, hogy másfél évtizeden át ő volt a szervezet elnöke. Szerkesztette az Angliai Magyar Tükör című nívós, a magyarságtudatot erősítő lapot, huszonhét évig szervezte a hazánkba sugárzott magyar nyelvű evangélikus rádiómissziót. A Magyarok Világszövetségének nyugati társelnökeként is az összmagyar ügyet szolgálta.
Sokan értették gondolkodását, szavait, motivációit, impulzusait. Sokan értékelték munkálkodását. Széles baráti, ismerősi köre, munkatársai nagyra becsülték. Emberi szinten jelentős elismerések, kitüntetések, díjak hosszú sora bizonyítja, hogy odaszántsága, megbízhatósága és magas színvonalon elvégzett munkássága is beérett. Mennyei dimenzióban pedig reménységünk szerint eltétetett néki az igazság koronája, amelyet bizonnyal átad néki az igaz bíró azon a napon…
Nagy szeretetet kapott családjától, feleségétől, Válint Erzsébettől, Zsókától, akinek egész életében teljes szívével hálás volt.
Csöndes hazaértének napján családja az általuk használt igeolvasó füzetben azt a bátorító üzenetet olvashatta, hogy Jézus a kereszten ezt mondta: „Elvégeztetett! És fejét lehajtva, kilehelte lelkét.” [Jn 19,30] Pátkai Róbert pedig halála előtt ezt mondta: „Életem véget ért.” Amihez bizton illeszthetjük sajátjaként a Pál apostoli vallástételt [Gal 2,20; Károli-fordítás]: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus…”
Sokan lehetünk érte hálásak.
