Megnyíltak az evangélikus templomok, de vajon a hívek is visszatértek-e? Evangélikus lelkészek számolnak be, milyen érzés újra emberek előtt prédikálni, és hogy egyszerű-e egyik napról a másikra elengedni a kényelmes online közvetítések világát a személyes, templomi istentiszteletek kedvéért.
Nagy Zoltán kelet-békési esperes, a Békéscsabai Evangélikus Egyházközség lelkésze elmondása szerint szokatlan volt az első néhány istentisztelet. „Hiába tartottam hétről hétre online alkalmakat, mégis úgy mozogtam az első istentiszteleten, amelyen a gyülekezeti tagok is jelen voltak, mintha kiestem volna a gyakorlatból – árulta el, mit érzett a szószéken. Egyszersmind azonban nagy öröm számára fizikailag is közösségben lenni a gyülekezettel. – Jó volt újra hallani a testvérek hangját az énekeknél. Jó volt újra látni az arcokat igehirdetés közben, üdvözölni a templomajtóban az érkezőket.”
Pünkösd ünnepén a jaminai evangélikus templomban lehetőség nyílt az úrvacsorai közösségre is. Nagy Zoltán beszámolójából kiderül, hogy a helyi szokásokat meghaladó számban vettek úrvacsorát a gyülekezeti tagok. „Tavaly, a nyári időszakban – amikor lehetett istentiszteletre jönni – jó tapasztalataink voltak. Kevesen maradtak távol. Természetesen megértem, hogy még vannak, akik tartanak a betegségtől. Ennek ellenére reménykedem, hogy idővel visszatérnek a most még távol maradók is” – fogalmazott a lelkész. A gyülekezeti élet felpezsdülését mutatja az is, hogy keresztelők sora várható a nyár eleji hétvégéken.
Az örömök mellett az esperes hangjába szomorúság is keveredik. Ennek egyik oka, hogy vannak olyan idős, beteg gyülekezeti tagok, akiknek nincs erejük elmenni a megnyíló templomokba. Másrészt az elmaradó hittanórák és családos alkalmak hatása később valószínűleg érződni fog. „Tartok tőle, hogy évek múlva megmutatkozó negatív eredménye lesz a hittanosok, konfirmandusok számában annak, hogy most az óvodai vagy éppen a családos alkalmakat nem tudtuk úgy megtartani, mint korábban. Ezen a területen az online alkalmak nem tudták pótolni a személyes jelenlétet, a testvéri hívogatást, a szeretettel való közeledést.” Ennek ellenére a lelkész bizakodó, a Szentlélek áldásában reménykedve tekint a jövőbe.
Hogy mik a tapasztalatok Kaposváron és Ajkán, kiderül a cikk folytatásában a KötőSzó blogon.
