Szirmai Zoltán nyugalmazott lelkész testvérünktől búcsúzunk, aki életének nyolcvanhetedik évében november 6-án hunyt el otthonában, szerettei körében. Életútjára tekintve a Zsidókhoz írt levél buzdítása álljon előttünk: „Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik az Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket.” (Zsid 13,7)
Szirmai Zoltán 1935. március 27-én hívő evangélikus család negyedik fiaként született Budapesten. Mátyásföldi otthonukban kisgyermekként tapasztalta, hogy a világháború félelmei között mit jelent az imádság. Felvidéki gyökerű édesanyja, Bednárovics Margit a Deák téri gyülekezet nőegyletének és a Lutheránia énekkarnak is aktív tagja volt. Édesapja, Szirmai Olivér olajipari szakemberként vállalt ugyanitt presbiteri szolgálatot.
Zoltán tizenkét évesen csatlakozott az ifjúsági körhöz. 1949-ben konfirmált Keken András vezetésével, aki lelkiatyjaként a lelkészi élethivatásra vezető úton is döntő hatást gyakorolt rá. Középiskolai tanulmányait a Lónyay Utcai Református Gimnáziumban kezdte meg, majd annak államosítása után az Eötvös József Gimnáziumban fejezte be. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar irodalom szakára felvételizett, innen azonban polgári származása miatt elutasították. Munkát a diósdi csapágygyárban vállalt. 1955-ben nyert felvételt az Evangélikus Teológiai Akadémiára.
Szirmai Zoltánt 1960. június 19-én szentelte lelkésszé Káldy Zoltán püspök a Deák téri templomban. Első segédlelkészi állomáshelye a tolna-baranyai Gyönk és a környező filiák voltak, majd másfél év után a budapest-ferencvárosi gyülekezetben lett feladata a József Attila-lakótelepen élő evangélikusok összegyűjtése. Ezt követte a fasori gyülekezet 1964-től, ahol Koren Emil mellett sokrétű feladatok között kellett helytállnia. 1967 őszétől a svájci Bossey-ba kapott kiküldetést ösztöndíjjal, az Egyházak Világtanácsának Ökumenikus Szemináriumába, majd fél éven át egy genfi gyülekezetben szolgált.
1971. július 11-én parókus lelkészének hívta el a fasori evangélikus gyülekezet, itt szolgált 2006-os nyugállományba vonulásáig. Nemzedékek lelkipásztorolása közben mindvégig hangsúlyos volt igehirdetői szolgálata, a fiatalok megszólítása, az egyházi kapcsolatok ápolása és a fasori templom szeretete.
Igehirdetéseit közvetlenség, jó stílusérzék és krisztusi emberség hatotta át. A fasori ifjúság körében a bibliai üzenet átadása együtt járt a művészetekre nyitott, örömteli hívő életre neveléssel, és életre szóló baráti közösségek alakultak ki. 1980-tól az ő vezetésével és fiatal lelkésztársak bevonásával indultak a gyenesdiási nyári konferenciák, ahol generációk számára vált kulcsélménnyé a hitbéli közösséghez tartozás. Mai egyházunk lelkészei közül sokan Gyenesen kapták meg a hívó szót a szolgálatra.
Szirmai Zoltán fasori lelkészsége idején baráti légkörű ökumenikus közösség épült ki a környék keresztény gyülekezeteinek vezetőivel. A Pesti Egyházmegye espereseként 1984-től 2003-ig két szakaszban munkálkodott. Közegyházi szerepet vállalt a Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti nagygyűlésén és az újraszerveződő Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium 1989-es indulásakor. Feleségének egyházi külügyi vezetői támogatásával máig eleven testvérgyülekezeti kapcsolatot épített a fasori közösség és a bajorországi Trostberg között.
Figyelmet fordított a fasori evangélikus templom szépítésére, háborús sérüléseinek helyreállítására. Szolgálatának időszaka alatt történt a díszítőfestés teljes körű megújítása (1973–1974), a szentély elpusztult ólomüveg ablakainak helyreállítása az elveszettnek hitt, de általa egy raktárban megtalált eredeti Róth Miksa-tervek alapján (1997–1999), a világháború alatt rekvirált nagyharang pótlása (1999) és a templom falátvágásos szigetelése (2002).
Feleségével, Nacsa Margittal, Matival 1962-ben kötöttek házasságot. Házasságukat Isten két gyermekkel, Lászlóval és Andreával áldotta meg; nyugdíjas éveiket bearanyozta öt unokájuk.
Életútját 2006-ban Pro Urbe Erzsébetváros díjjal, 2018-ban a Déli Evangélikus Egyházkerület Ordass Lajos-emlékplakettjével ismerték el.
Szirmai Zoltán temetése november 26-án, pénteken 14 órakor lesz a Farkasréti temető Makovecz-ravatalozójától szabadtéren. November 28-án, advent 1. vasárnapján 15 órakor a fasori evangélikus templomban emlékező istentiszteletet tartunk, melyhez a szomszédos gimnázium dísztermében szeretetvendégség kapcsolódik (az aktuális járványügyi helyzet figyelembevételével).
Emléke, szolgálata legyen áldott közöttünk!
