A családnak múltja van. Elődeink nyomdokain járunk. A június végi, július eleji piliscsabai hitmélyítő csendeshét évtizedekkel ezelőtt kezdődött az Úr áldott embereinek munkálkodása révén, és Isten kegyelméből a Béthel Evangélikus Missziói Otthonban idén is megvalósulhatott úgy, hogy a régiek közül egy drága lélek még segíti a mostani szolgáló csapatot.
A család többgenerációs közösség. A legfiatalabb – hét hónapos – résztvevők mellé kis időre egy négy hónapos is „beugrott”, miközben nyolcvannyolc éves volt a legidősebb. Amikor számba vettük az ismerkedéskor, ki hány éves, megállapítottuk: egyik korosztály sem hiányzik. Sokan átéltük a családtagjainkkal (nagyi unokával, szülők gyermekkel, anya gyermekkel és nagyival, nagyszülők unokákkal és dédivel, nagyi felnőtt gyerekeivel és pici unokáival) együtt töltekezés örömét is.
A nagycsaládi alkalom lehetőség a találkozásra olyan rokonokkal, akiket távol sodort az élet egymástól. Salgótarjántól Kecskemétig, Aszódtól Várpalotáig, Budapestről és a szomszéd utcából sokfelől érkeztünk. Mindig megható, amikor egymás nyakába borul a három néni, akik ilyenkor újra együtt lehetnek, és a szobában – mint hajdan gyerekkorukban – éjszakába nyúlóan beszélgethetnek.
A családtagok élethelyzete különböző, ezért a részvétel lehet teljes vagy részleges. Több mint hatvanan az egész héten ott voltak, de az a húsz ember is hálás volt, aki csak a hét egy részére tudott eljönni.
A család tekintettel van az életkori sajátosságokra. Vannak közös alkalmak, amikor apraja-nagyja együtt lehet, de kellenek a külön foglalkozások is. Szólt az ige az igehirdetés által a felnőtteknek és interaktív, játékos feldolgozás által a gyermekeknek, a csoportos beszélgetésben pedig a fiatalok külön körben oszthatták meg egymással gondolataikat.
A családban téma kell, hogy legyen a család, hiszen a dolgok nem működnek maguktól: beszélni kell arról, mit tegyünk, hogyan viselkedjünk, mire törekedjünk. A hét elején fejtörők által felelevenítettük a bibliai családokkal kapcsolatos ismereteinket, s megfogalmaztunk tanulságokat, melyeket aztán továbbgondoltunk az áhítatokon. Reggelente a családi élet alfájáról és ómegájáról szóltunk, különösen is bizonyos szerveink (fül, szív, száj, szem, láb) összefüggésében, az esti evangelizáció pedig – Jézus és a család címmel – nehéz kérdésekkel, kapcsolati problémákkal foglalkozott.
Két meghívott házaspár osztotta meg az egybegyűltekkel bizonyságtételét. Isten szeretetében erősítettek minket azok, akiknek könnyeiből – a rákkal küzdve – gyöngyöket formált az Úr, aki a legnagyobb szükségben kommunikál velünk a legegyértelműbben. S az Istenre hagyatkozás bátorságára buzdította a társkeresés, felnőttlét kihívásai előtt álló ifjakat és a megértő szeretetben erősítette az idősebbeket a fiatal lelkész házaspár, akik számára nem természetes, hogy három gyermek boldog szülei lehetnek.
A családban a gyerekek „szerepelnek” is. A csendeshét gyerkőcei is szolgáltak mindennap legalább egy énekkel, a morzsaszedéskor pedig műsort adtak. Csillogó szemmel nézték őket a felnőttek, de bizonyára gyönyörködött az Úristen is abban, ahogy az ő gyermekei vér szerinti és/vagy Lélek általi családjukkal együtt rá figyelnek, őt dicsérik, róla tesznek bizonyságot.
A család befogadó közösség kell, hogy legyen azok számára, akik idegenként érkeznek házasságkötés vagy egyéb ok miatt. Az a kárpátaljai kislány, aki anyukájával most a Béthelben él, közösségünkben is lelki otthonra lelt. Csillogó szemmel, mosolyogva fogadta tőlünk és sugározta ő maga is felénk a krisztusi szeretetet.
A családnak van jövője. Hitünk és reménységünk szerint Isten kegyelme megtart, éltet majd minket. Adjunk hálát a családtagjainkért, a lelki családunkért és a piliscsabai családos hétért is!
A szerző evangélikus lelkész, a csendeshét egyik szervezője
