A dunántúli evangélikusok jelentős patrónusára, II. Rákóczi Ferenc fejedelem ezredesére, az 1723. április 6-án eltemetett Telekesi Török Istvánra emlékeztek május 14-én a Győr-Moson-Sopron vármegyei Vadosfán. A jeles évforduló alkalmából a templomban kiállították restaurált temetési zászlaját, illetve a kriptából előkerült ruhadíszeket és koporsószegeket.
Az ünnepi istentiszteleten Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét. A liturgiában Fatalin Helga helyi lelkész mellett Joób Olivér nyugalmazott lelkész működött közre. A megemlékezésen részt vettek Telekesi Török szülőhelyének, Vasszécsenynek és egykori lakhelyének, Egyednek a képviselői, valamint a Rákóczi Szövetség tagjai. Számos olyan gyülekezetből – a teljesség igénye nélkül: Rábaszentandrástól Lovászpatonáig, Győrtől Sopronig, Szakonytól Pápáig, Vásárosfalutól Répcelakig – is jöttek vendégek, amelyeket Telekesi Török István egykor támogatott. A Kapuvári Hajdúk és Gartai Muskétások Hagyományőrsége pedig díszőrséget állt a gyászlobogó mellett.
Prédikációja kezdetén Szemerei János röviden ismertette Telekesi Török István életrajzát és a kort, amelyben élt, és fontos szerepet vállalt az evangélikus egyház megmaradásában, majd 1Pt 2,2 alapján arról beszélt, hogy Isten a hozzá hasonló embereken keresztül is gondját viselte népének, mert kegyelme akkor is tart, amikor minden reménytelennek tűnik. „Nem egyszerűen az emberre emlékezünk, hanem a gondviselő Istenre figyelünk” – fűzte hozzá a püspök.
A győri gyülekezeti kórus éneke után Harmati Béla László, az Evangélikus Országos Múzeum vezetője tartott előadást Telekesi Török István emlékezetéről és a korabeli temetkezési szokásokról. A jelenlévők megtekinthették a nyugati egyházkerület támogatásával és adományokból közel egymillió forintos költséggel helyreállított zászlót és a többi kiállított tárgyat, köztük korabeli kiadványokat.
Az istentiszteletet Mihályiban szeretetvendégség követte. Ez alkalommal Szalay Balázs, a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulatának elnöke, valamint Áldozó István főlevéltáros, a Győri Levéltár igazgatóhelyettese mondott beszédet.
A Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata a jubileumra megjelentette Payr Sándor egyháztörténész Telekesi Török Istvánról írt monográfiájának hasonmás kiadását.
Telekesi Török István, Vas és Sopron megye táblabírája, II. Rákóczi Ferenc kormánytanácsosa és huszár ezredese, a dunántúli evangélikusok „oszlopférfija”, a pesti vallásügyi bizottmány tagja 1666-ban született Vasszécsenyben. Árva gyermekként nőtt fel, miután szülei korán elhaltak. Tizenhét évesen beállt Thököly Imre csapatába, majd húszévesen részt vett Buda töröktől való visszafoglalásában.
1690-ben szerelmi házasságot kötött Komáromi István Győr megyei táblabírónak, a későbbi kuruc alispánnak a leányával, Katóval. Felesége református vallású volt, de mindketten elfogadták a másik hitgyakorlatát. Három gyermekük született, ám sajnos mindegyiket elveszítették.
Birtokaihoz tartoztak Egyed, Szent-András és Sobor helységek. Sopron és Vas vármegye táblabírája lett, illetve a vallási ügyek biztosa a Rábaközben.
Jövedelmeinek egy részét a protestáns egyházak támogatására fordította, több gyülekezetet patronált, segítette a lelkészek képzését. Támogatta az iskolákat, köztük a soproni líceumot. Több kiadvány külföldi nyomdákban való megjelentetését is finanszírozta.
1704-ben részt vállalt II. Rákóczi Ferenc nemzeti függetlenségért vívott harcában. Még egy külön huszárezredet is toborzott a Rábaközből és a Szigetközből, amely az ő nevét viselte. Fontos szerepe volt a szécsényi országgyűlésre (1705) indult követek között, mert kormánytanácsosi tisztet töltött be a fejedelem mellett.
A szabadságharc bukása után – az 1711-es szatmári békekötés értelmében – amnesztiát kapott, így feleségével ősi birtokukon élhettek tovább. 1721–1722-ben tagja volt a pesti vallásügyi bizottmánynak; a dunántúli protestánsok érdekeit képviselte.
Egyeden hunyt el 1722. december 26-án. Végakarata értelmében 1723. április 6-án a vadosfai artikuláris templomban helyezték nyugalomra.
1911-ben, a régi templom lebontásakor maradványait egy új kriptában helyezték el, amelyet befalaztak. Csupán annyit lehet tudni róla, hogy a sírbolt a ma álló templom oltárától számított harmadik oszloppárnál kezdődik, és az oltár irányában fekszik.
