November 26-án ülésezett a Magyarországi Evangélikus Egyház (MEE) Zsinata. Az ülésszak napirendjei között szerepelt az országos tisztségviselők beszámolóinak elfogadása. Alább dr. Fabiny Tamásnak, az MEE elnök-püspökének írásban benyújtott beszámolóját adjuk közre.
Tisztelt Zsinat,
Kedves Testvérek!
Negyvenedik évébe lépett lelkészi szolgálatom legnehezebb évéről kell jelentést adnom. 2020-ban ilyen új szavakat tanultunk: Covid, pandémia, nyájimmunitás, karantén. Magam gyakran használtam az „annus horribilis”, szörnyű esztendő kifejezést.
Az első időszak sokkja és jeges rémülete után a legtöbb ember megpróbált alkalmazkodni a körülményekhez. Maszkot viseltünk és kezet fertőtlenítettünk. Koncertre a Müpa parkolójába mentünk, és az üres nézőtér előtt játszó művészeket taps helyett dudaszóval köszöntöttük. Színházi előadásokat streamelve néztünk, öregjeinket pedig csak úgy látogattuk meg, hogy az üvegajtó két oldalán álltunk, és telefonon beszéltünk egymással. Fájt viszont, hogy haldokló szeretteinket nem tudtuk személyesen elkísérni.
Mit tudtunk az egyházban tenni? Itt is nagyon gyorsan kellett váltani. Már február elején ismertté vált a vuhani keresztények felhívása. Azt kérték, hogy imádkozzunk: legyen elég orvos, ápoló és gyógyszer a város kórházaiban. A hunani protestánsok pedig arról tájékoztattak, hogy a járvány időszakában házaknál jönnek össze, alkalmaikat pedig interneten közvetítik. Ekkor még nem gondoltunk arra, hogy jó ideig mi is csak online istentiszteleteket fogunk tartani.
A három egyházkerület püspökeként február 29-én bocsátottuk ki azt a pásztorlevelet, amelyben egyrészt a betegekért és orvosokért való imádkozásra hívtunk fel, másrészt gyakorlati útmutatásokat adtunk azzal kapcsolatban, hogy mit kell tenni az egyházi alkalmakon a fertőzés elkerülése érdekében. Két héttel később pedig azt kellett kérnünk, hogy bizonytalan ideig ne tartsanak személyes templomi istentiszteleteket. Magam is jól emlékszem arra, amint Vácegresen a záróáldást adtam. Bizony megremegett a hangom, és hirtelen új értelmet nyertek ezek a szavak: „Az Úr áldjon meg és őrizzen meg titeket.”
A püspöki tanács – komoly körültekintést követően és mindig a konszenzuskeresés jegyében – alkalomról alkalomra tanácsokat, kéréseket, felhívásokat fogalmazott meg. Ezeket a visszajelzések alapján a gyülekezetek általában szívesen fogadták.
Igen tanulságos volt átélni, hogy a korábbról már ismert szövegek hogyan nyernek új értelmet. Erős üzenetként adtuk tovább, amit Luther a nagy wittenbergi pestisjárvány idején írt: „Arra kérem az Istent, hogy könyörüljön rajtunk, és óvjon meg bennünket. Ezután füstölök, hogy a levegő tisztulását elősegítsem. Orvosságot osztok, és én is beveszem. Tartózkodom a fertőzött személyektől és helyektől, ha nincs ott rám szükség, így vigyázva a saját egészségemre, nehogy én mérgezzek és fertőzzek meg másokat, és így hanyagságból okozzam mások halálát.”
Húsvétkor arról prédikáltunk, hogy a feltámadott Jézus a zárt ajtón keresztül is be tudott menni tanítványaihoz, így ő a karanténba is belép. Az üres templom látványa pedig mind az üres sírra, mind az angyal szavára emlékeztetett: „Nincs itt, feltámadott, előttetek megy Galileába!” Ennek nyomán beszélhettünk arról is, hogy „Galilea” a templomon kívüli közösségeket jelenti, amelyeket a magunk otthonában kell megtalálnunk és kevésbé kenetteljes kifejezésekkel kell megszólítanunk. Egy prédikációmban Ferenc pápát idéztem, aki Jézusnak „az ajtó előtt állok, és zörgetek” mondatát úgy értelmezte, hogy a Mester az egyház ajtaja előtt áll – belül! –, és kopogtat: ő ki akar menni a templomból a „világba”. Idővel persze elemeznünk kellett, hogy mennyire tudtunk alkalmazkodni az új helyzethez, és hogy a hagyományos templomi közegen kívül hiteles volt-e a mondanivalónk. Teológiailag kellett reflektálnunk, egyebek mellett arra a kérdésre is választ adva, hogy ez az „annus horribilis” Isten büntetésének tudható-e be. Nem tartom jónak, ha mindent ennyire leegyszerűsítve próbálunk előadni és megmagyarázni. Tomaš Halík cseh vallásfilozófussal együtt vallom, hogy „katasztrófák idején felébrednek a rosszindulatú, bosszúszomjas Isten alvó ügynökei”; félelmet keltenek az emberekben, s azon vannak, hogy vallási tőkét kovácsoljanak a kialakult helyzetből. Vallom: nem olyan Istenben hiszünk, aki dühös rendezőként húzódik meg a világ színpada mögött, hanem olyanban, akitől kapunk ugyan próbatételeket, ám aki vigasztalását és áldását sem vonja meg tőlünk.
Mindezek nyomán arról tehetek most jelentést a tisztelt Zsinatnak, hogy egyházunk minden külső nehézség ellenére működött. A továbbiakban néhány pontban hadd foglaljam össze a legfontosabbakat.
Helytállás a járvány idején
Lelkészeink, gyülekezeteink és intézményeink túlnyomó többsége példamutatóan helytállt a járvány idején is. Ha nem lehetett templomi istentiszteletet tartani, akkor átvitték az alkalmakat a digitális térbe. Többnyire megtalálták a megfelelő személyi és szakmai segítséget. Most láttuk igazából, mennyire fontos volt az az evangélikus iskoláinkban a közelmúltban elkezdett digitális fejlesztés, amelynek segítségével most át lehetett állni a digitális oktatásra. A diakóniában dolgozóktól is óriási erőfeszítéseket kívánt ez a helyzet. Köszönet minden érintettnek – beleértve az országos irodában és az egyes osztályokban dolgozókat –, hogy szinte erőn felettit nyújtottak. Nagyon hasznosak voltak a gyülekezeti és missziói osztály által kiadott segítő anyagok és az általuk szervezett alkalmak. A jövőre nézve olyan értelemben is tanulságai lehetnek ennek a közel két évnek, hogy sok ülést költségtakarékosan, ám hatékonyan meg lehet tartani Zoomon és egyéb felületeken is. Természetesen a személyes találkozásoktól azért nem lehet, nem szabad eltekinteni.
Az úrvacsora éve
Jó döntést hozott a zsinat, hogy az úrvacsora évét meghosszabbította. Ez idő alatt több lehetőségünk volt a szentséggel kapcsolatos elvi és gyakorlati kérdések tisztázására, beleértve az ökumenikus relációkat, illetve az „úrvacsora gyerekekkel” forma kialakítását. Ezzel kapcsolatban a gyülekezetek türelmes tájékoztatására van szükség. Tervek szerint a 2023-as évet egyházunk a konfirmáció évének nyilvánítja.
Állami vonatkozású témák
A 2010. március 17-én aláírt megállapodás jegyében elindult a parókia- és óvodaprogram, illetve tervezhetővé és ütemezhetővé vált számos egyéb egyházi projekt. Igen jelentős az a támogatás, amelyben az Evangélikus Hittudományi Egyetem részesül. Külön csomagot képez a Luther Kórház, amelynek még mindig az előkészítési fázisában vagyunk. Köszönet illeti a projektintéző bizottságot, amely – Cserháti Péter főorvos testvérünk vezetésével – az előkészítést végzi. Ugyanígy elismerésre méltó az a munka, amely az Evangélikus Fejlesztési Irodában folyik. A nagy projektekről szólva itt kell még említést tennem arról a nagy beruházásról, amely a salgótarjáni gyülekezetben folyik, a Modern Városok Program keretében.
A kormányzattal kapcsolatos beszámoló kapcsán kell azt a jövedelempótló támogatást megemlítenem, amelyben immár nemcsak a kistelepülésen szolgáló lelkészek részesülnek. Keressük az elosztásnak azt az optimális formáját, amely összhangban áll a lelkészi életpályamodell rendszerével, ugyanakkor egyszerre méltányos és motiváló is.
Evangélikus Hittudományi Egyetem
Ezt a témát már csak azért is ide kell vennem, mert magam tizenöt év után korlátozott keretek között ugyan, de újra bekapcsolódtam az itt folyó oktatásba. Szeretném azt a szemléletet erősíteni, hogy a lelkészképzés mindig is prioritást kell, hogy élvezzen. Örülök annak, hogy immár beérik a másoddiplomásokkal kapcsolatos munka gyümölcse is. Gondolkoznunk kell továbbá olyan egyéb képzési formákon, amelyek keretében világiak is gyülekezeti, igehirdetői szolgálatot végezhetnek majd. Folytatni kell a megkezdett tantervreformot, és tovább kell erősíteni a hallgatók és az oktatók egyházkerületekkel való kapcsolatát. (Ennek jegyében örömmel számolok be arról, hogy a szokásos találkozók mellett 2021 nyarán néhány napos lelkigyakorlat keretében voltam együtt az egyházkerületemhez tartozó teológushallgatókkal.)
A lelkészi szolgálat megerősítése
A lelkészi életpályamodell egyre inkább beváltja a hozzáfűzött reményeket. Amit mindenképpen erősítenünk kell, az az úgynevezett jelzőrendszer kialakítása. Ezzel is összefügg az a javaslat, amely az Északi Egyházkerület elnöksége részéről fogalmazódott meg, és amelyet különböző fórumok számos alkalommal tárgyaltak: a hatalommal és a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos minden szempontból megfelelő protokoll elfogadása.
Külügyi kapcsolatok
A pandémia idején természetesen igen nagy mértékben csökkentek a külügyi kapcsolatok személyes alkalmai. Az egymással való kapcsolattartás digitális térben történt, és abból a szempontból különösen is jelentősek voltak, hogy egymást kölcsönösen tájékoztattuk a járvány alakulásáról és egyházaink ilyen körülmények közötti működéséről. A Lutheránus Világszövetség különösen is jelentős liturgiai és teológiai háttéranyagot biztosított, egyebek mellett az úrvacsora és a pandémia összefüggésében.
2021-ben sikerült számos korábban tervezett személyes találkozót megszervezni. Ezek közül a következőket emelem ki: vendégül láthattuk a bajor evangélikus egyház küldöttségét Michael Martin egyházfőtanácsos vezetésével, amikor számos, egyházaink aktualitását érintő kérdést teljes nyíltsággal meg tudtunk tárgyalni. Bajor testvéreinket nagyon foglalkoztatja a mi állammal kötött szerződésünk, mi pedig tájékozódtunk arról, hogy ők milyen gyakorlatot követnek különböző szociáletikai kérdésekben. Jeleztük nekik, hogy mi továbbra is egyértelműen valljuk: a házasság egy férfi és egy nő szövetsége, így nem tudjuk elfogadni a homoszexuális párok egyházi megáldását, sem a saját nemükhez vonzódók lelkésszé szentelését.
Ugyancsak fogadhattuk a szlovák egyház három püspökét, valamint a felvidéken szolgáló magyar testvéreinket, és a találkozón természetesen részt vettek a magyarországi szlovákok küldöttei is. Három fontos kérdést tisztáztunk:
- a tornaaljai missziói központ működéséét, amelyet a magyar állam biztosít a Magyarországi Evangélikus Egyháznak;
- az anyanyelven szolgáló lelkészek kölcsönös biztosításáét;
- a reciprocitás jegyében egy szlovákiai magyar nyelvű lelkigondozói szolgálat létrehozásának szükségességéét.
2021 őszén Csehországban sor került arra az egyházvezetői találkozásra is, amelyet a V4-es országok (kiegészítve Szlovéniával és Ausztriával) szerveztek.
Igen jelentős esemény volt Tapio Luoma finn érsek és küldöttsége nálunk tett látogatása. Itt is új erőre kaptak a bilaterális kapcsolatok, valamint tisztázni lehetett számos olyan gyakorlati kérdést, amely a világi sajtóban gyakran eltorzítva jelenik meg.
E külügyi tájékoztató végén említem meg, hogy a Luthernáus Világszövetségben egy talán utolsó megbízásomként elnöke lehetek a következő, 2023-ban Krakkóba tervezett nagygyűlés előkészítő bizottságának. A legtöbb ülést Zoomon tartottuk. Meglepetésként ért a Martin-Luther-Bund vezetésének felkérése, hogy a leköszönő Carsten Rentzing elnök, korábbi szász püspök helyére engem kívánnak jelölni e, a kissebségi evangélikus egyházakat támogató patinás szervezet elnökéül. A wittenbergi közgyűlésen meg is választottak erre a javarészt protokolláris tisztségre. Munkámat azzal a szándékkal végzem, hogy egyházamat és a régió egyházait segítsem, és hozzájáruljak a Kelet- és Nyugat-Európa között újólag megmutatkozó számos feszültség oldásához. Az említett Rentzing püspököt is e szándék jegyében hívtuk meg egyházunk részéről még 2020 tavaszán: Üllői úti előadása (amelynek korreferense Balog Zoltán későbbi püspök volt) és gyülekezeti szolgálata nagyon jól betöltötte ezt a célt.
Ökumenikus kapcsolatok
Kiemelkedő volt 2021 tavaszán az a pannonhalmi ökumenikus konferencia, amelyet az egyház és a világ tárgykörében rendeztünk, egyebek mellett Kurt Koch bíboros részvételével, akit egyházunk elnöksége és a pannonhalmi bencés közösség közösen hívott Magyarországra. Egyháztörténeti jelentőségűnek látom azt a kiadványt, amelyet ebből az alkalomból mutatott be a Luther Kiadó és a Vigilia Kiadó: Úton az egység felé címmel hatszáz oldalon keresztül olvashatók a római katolikus és az evangélikus egyház elmúlt évtizedeinek teológiai párbeszédét rögzítő dokumentumok.
Ökumenikus szempontból is jelentős volt a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus, amelynek több alkalmán magam is részt vettem. Amíg az 1938-as hasonló rendezvény kifejezetten antiökumenikus és triumfalisztikus jegyeket mutatott, addig a mostani találkozóra a nyitottság és az együttműködés szándéka volt jellemző. Ennek jegyében vettünk részt egyházunk részéről is a Ferenc pápával való személyes találkozáson. Az érdekesség kedvéért jegyzem meg, hogy néhány héttel később, ezúttal Rómában találkozhattam a pápával: roma szakkollégisták küldöttségével vettem részt egy konferencián, majd az audiencián. (Érdemes tudatosítani, hogy már tíz éve nagyon jól és hatékonyan működik a Keresztény Roma Szakkollégiumi Hálózat.)
A korábbi években rendszeresen megszervezett ökumenikus püspöki találkozók az elmúlt két évben sajnos elmaradtak, örömmel adok viszont hírt arról, hogy a görögkatolikus egyház három püspökével, a Hierarchák Tanácsával egyházunk püspöki tanácsa az Üllői úti székházban találkozott.
Jól szolgálta az ökumenikus kapcsolatok színesítését a püspöki titkárok és munkatársak 2021 júliusi háromnapos konferenciája A Hegy címmel; a 2023-ra tervezett folytatás házigazdája mi leszünk.
Sajtóváltozások
A Luther Kiadóhoz kapcsolódóan számos személyi változás történt. Mészáros Tamás igazgatótanácsi elnöksége hozzájárul a nyugodt munkához és az áttekinthető rendszer kialakításához. A számos személyi változás közül azt emelem ki, hogy a nyugdíjba ment Nagy Lászlót (kinek harmincéves szolgálatáért ezúton is köszönetet mondunk) kiemelt szerkesztőként Bolla Zsuzsanna váltja a Magyar Televízió vallási műsorainál. Bolla Zsuzsától pedig a honlap szerkesztését Vitális Judit vette át. Zászkaliczky Anna Eszter kommunikációs referens szolgálatba állása nagymértékben professzionizálta az egyház nyilvános működését.
Egyházunk arculatának megújítására kézikönyv készül, ennek megjelenése és alkalmazása igazán időszerű.
Népszámlálás
Magyarország Kormánya eredetileg 2021 tavaszán tartott volna népszámlálást, amelynek egyik kérdése a vallási hovatartozásra vonatkozik. Ezt végülis 2022 őszére halasztották, ami lehetővé teszi, hogy a már jól előkészített kampány átütemezésével még tudatosabban szólítsuk meg egyházunk népét és annak holdudvarát, azzal a kéréssel, hogy evangélikus identitását ki-ki nyilvánosan vállalja. A kommunikációs szakemberek segítsége csak akkor érvényesül igazán, ha minden lelkész és presbitérium magáévá teszi ezt az ügyet.
Zárszó
Jelentésem végén megköszönöm közvetlen munkatársaim és az illetékes testületek bizalmát és támogatását. Igen nehéz időszakban kellett a sorokat összezárni és felülről kapott bölcsességben bízva egyházunkat kormányozni. Továbbra is rendkívüli módon kell védenünk annak egységét.
Természetesen reméljük, hogy a járvánnyal kapcsolatos helyzet jobbra fordul. Bízunk abban, hogy az „annus horribilis” során átértékelődik az emberben, hogy mit tart igazán értékesnek. Reméljük, hogy minél többen rádöbbentek arra, hogy rendezni kell az emberi kapcsolataikat, amíg arra idő van. Visszatekintve hálát adunk Isten megtartó irgalmáért, előrenézve pedig azt kérjük, hogy hozza el az ő „kedves esztendejét” (Lk 4,19).
Budapest, 2021. 11. 11.
Fabiny Tamás
