A múltból kaptak és a jövő nemzedékeknek küldtek üzenetet a sámsonházi evangélikusok. Múlt vasárnap helyezték el templomuk oltár mögötti falának üregében azt a csomagot, amelyet a majdani híveknek szánnak.
Múlt év október 3-án kezdődött. Szombat volt. A templomot és kertjét rendező és takarító sámsonházi evangélikus hívek egyszer csak, szinte vezényszóra, megálltak a munkában. Az oltár köré gyűltek. A gondnokok pedig kalapáccsal, vésővel és porszívóval a kezükben – a népes nézőközönség feszült figyelmét magukon érezve – nekiláttak a munkának: az oltár mögötti fal bontásának. Ahogy ötven éve is őseik…
Tudták, hol kell vésniük, hiszen kék színnel szépen meg volt jelölve, és felirat is segített: „Emlék Iratok”. Harmincöt perc telt el, és a titokzatos nyílást lezáró kő szépen körülrajzolódott – de egyelőre maradt a helyén.
Másnapig kellett várni, hogy a két gondnok ünnepélyes keretek között kimozdítsa a követ, és napvilágot lásson az üreg tartalma, amelyet 1970-ben helyeztek el a templomszentelés centenáriumát ünneplő sámsonháziak: iratok, tállyai bor, érmék, ünnepi nyilatkozat kerültek elő a templomfal rejtekéből. Nagy volt az öröm és a meghatottság.
Mindezt egy hét múlva – október 11-én – püspök jelenlétében is szemügyre vehették a százötvenedik szentelési évfordulóra összegyűlt hívek. Még az ötvenéves bort is kinyitották és megkóstolták a templomban, a közgyűlést szimbolizáló asztal körül, koccintással.
Már csak egy feladat maradt hátra: a fal visszazárása – persze nem üresen, hanem a jövőnek szánt újabb emlékekkel megtöltve. Ezt az ünnepélyes és nem mindennapi eseményt május 16-án tették meg, ismét dr. Fabiny Tamás elnök-püspök jelenlétében és áldásával.
A jelen nemzedék igazán nem fukarkodott, hiszen bőséges olvasni-, látni- és kóstolnivalót készített össze a jövőbeni „falbontóknak”: digitális anyagokat (képek, videók, szkennelt jegyzőkönyvek, anyakönyvek formájában); 2020-ból származó bort, pálinkát, mézet, érméket, újságokat, egy maszkot, gyerekrajzokat, gyülekezeti tagok írásos üzeneteit… Mindazt, ami a jelenről/jelenből szól.
Mindezek várhatóan 2070-ben kerülnek újra napvilágra – ahogy majd a jövőbeli sámsonházi evangélikusok döntenek. Reménység szerint java részük ott volt ezen a szép vasárnapon, látta és érezte a felelősség súlyát. Mert amit a fal a szemük láttára elnyelt, az az övék. Nekik szól. Nekik és utódaiknak: gyermekeiknek, unokáiknak. Talán e sorok írója is ott lesz majdan, immáron kilencvenkét évesen. Isten tudja, ő már látja…
Vajon mit lát? Kell-e tudnunk? Kell-e kutatnunk…? Nem gondolom. Egyszerűen tenni kell a dolgunkat, hogy legyen jövő nemzedék, hogy legyen templom, megtelt templom nemcsak rideg, titkokat rejtő kövekből, hanem élő kövekből épült templom!
{showtime 7}
