Minden kezdet nehéz, újrakezdeni még nehezebb. Így tűnt, amikor – a két pandémiás évet kihagyva – elkezdtük szervezni a korábban már tradicionálissá vált országos evangélikus borfesztivált. Időegyeztetési gondok, programütközések, betegségek, sőt gyász is nehezítette az előkészítést. Ha nem lett volna járvány, akkor idén a tizenhatos sorszámot írtuk volna ki. Így azonban „csak a tizennegyedik” borfesztivált rendeztük meg május első teljes hétvégéjén Révfülöpön, az Ordass Lajos Evangélikus Oktatási Központban.
A jelentkezések is nehezen indultak, számos barátunk betegség miatt maradt el; és a nagy veszteségeink: ketten már soha nem jöhetnek közénk, hisz elmentek a minden halandók útján. Végül mégiscsak megtelt a ház, s az érkezésnél besorolásra leadott borminták száma is kilencvenhétre szaporodott.
Kezdődhetett a nagy találkozás: újra együtt vannak az egyházban elkötelezett, szőlőműveléssel vagy borászattal foglalkozó emberek, hogy két és fél napon át lelki, szakmai és közösségi programokon vegyenek részt. Reggel-este mindig áhítat, vasárnap istentisztelet. Ezek alkották a program lelki vonulatát. S ezekbe most különösen is beleszövődött a betegeinkért való kitartó imádság szála.
Péntek este és szombat délután szakmai programok zajlottak: kiváló szakemberek tartottak előadásokat a szőlő és a bor ismeretéről, a velük kapcsolatos feladatokról, kihívásokról. Font Sándor egyházkerületi felügyelő, országgyűlési képviselő szőlész-borász szakemberként szólalt meg. Dr. Brazsil József professor emeritus, aki a kezdetek óta kísérője és előadója ennek az évről évre megtartott rendezvénynek, most az emberi értékekről beszélt – szinte minden mondatával a Teremtőt dicsérve. Dr. Győrffyné dr. Jahnke Gizella tudományos tanácsadó – Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Szőlészeti és Borászati Intézet Badacsonyi Kutatóállomás – a szőlőfajták származásáról tartott kívülállók számára is izgalmas előadást. Filus János kiskőrősi szőlész-borász tanár a szőlőtermesztés magyar helyzetéről beszélt, igen sok aktuális kérdést felvetve.
S az itt töltött napokban a folyosón a fehér asztal mellett, az esti kostolókon folyt a baráti-testvéri-szakmai eszmecsere – természetesen mindig pohárral a kézben. Sokat tanultunk egymástól.
Az elmaradhatatlan országos borversenyt is megtartottuk. Dr. Kállay Miklós nyugalmazott borászprofesszor igen mély tartalmú szavakkal beszélt a bor élettani hatásáról és szakralitásáról, arról az isteni ajándékról, amely feladat és öröm egyszerre. A versenyen a kilencvenhét bormintából számos bronz, ezüst és arany oklevél született, de három „nagyarany” kiosztására is sor került. Kettőt a Babarczi Borászat borai (merlot és „Marianum”), egyet pedig Lucza János kiskőrösi borász „Aletta” nevet viselő bora kapott.
A hazafelé vezető úton többen meglátogatták a betegeinket, s ez is annak az erősen összetartozó testvéri közösségnek a jele, amely évek alatt kialakult, megszilárdult, és példaértékű minden más, egyházi vagy világi közösség számára. Áldással indultunk hazafelé, tudva a lutheri gondolatot: a hivatásunk – adott esetben a mezőgazdaság e területe – istentiszteletté válhat, ha tudással, szeretettel s közben másokért is dolgozva végezzük.
Ha Isten engedi, és élünk, jövőre folytatjuk: 2023. április 21-től 23-ig. Addig meg marad az imádság világhálója, a sok baráti látogatás, a szakmai tanácskérő-tanácsadó telefonok és az örömteli találkozások a szakma más fórumain. Összetartozunk, mondták, mert a hitünk, a szakmánk és a közösségünk összetart minket.
