A keresztény ember számára minden ünnep megemlékezés, amikor az emlékező emberi lélek is megelevenedik. Az ilyen alkalmak arra is figyelmeztetnek, hogy Istenünk állandóan jelen van az életünkben, hol elnéző szeretettel, hol igazságosztó, formáló erővel, de mindig segítő támaszt kínálva. Erre emlékeztek szeptember 18-án is, amikor a nyíregyházi Emmaus Evangélikus Szeretetotthon 28 éves és a templom 16 éves fennállásáért adtak hálát.
Az alkalom dr. Korányi András egyháztörténész, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese rövid áhítatával kezdődött. Prédikációjában Haggeus próféta könyvéből idézte azt a részt (Hag 1,6–9), amelyben a Seregek Ura elmarasztalja a próféta által a fogságból visszatért népet, mert csak a saját kényelmükről gondoskodnak, és elhanyagolják az Úr háza, a lerombolt templom újjáépítését. A tágabb családunk, a gyülekezeti közösség otthonát is nekünk kell felépítenünk – mutatott rá az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára –, éppúgy, mint a saját családunkét, és mindkettőt úgy, hogy Isten otthon legyen az életünkben. Különös, hogy a teremtő Isten, aki otthon van az általa teremtett világban, ki van szorítva sokak életéből, ahogyan azt már Jézus Krisztusnak is meg kellett tapasztalnia: „…a saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.” (Jn 1,11) Haggeus próféta népén megkönyörült az Úr, amikor az elkezdte a templom építését, elnyerte áldását, és hitt az újjáépítésben. Ez a hit az alapja az építkezésnek: hogy Isten van benne, és segít, így épülhetett fel az Emmaus szeretetotthon is – foglalta össze Korányi András.
Az áhítatot követően az előadó August Hermann Francke német evangélikus lelkész (1633–1727) tevékenységét mutatta be arra példaként, milyen nagy dolgokat tud véghezvinni Isten a szolgálattevőin keresztül. Francke a Szász-Anhalt tartománybeli Halle városa mellett egy kis faluban (ma Halle elővárosa) vállalt lelkészi állást, ahol árvaházat alapított és iskolát tartott fenn adományokból, és ezeket támogató vállalkozásokat nyitott: patikát, gyógynövény-feldolgozó műhelyt, könyvnyomdát és -kiadót. Mély elkötelezettséget érzett Isten szándéka iránt, és megtapasztalhatta segítőerejét.
A délutáni ünnepségen Bozorády András, a Nyíregyházi Emmaus Evangélikus Egyházközség lelkésze köszöntötte a Felvidékről érkezett vendégeket: Lóczy Tibort, a felvidéki evangélikus misszió vezetőjét és a négytagú sajógömöri evangélikus énekkart, akik többször is szolgáltak már gyülekezetünkben. Lóczy Tibor az előadott énekek közötti szünetekben saját megtéréséről beszélt, valamint a sajógömöri gyülekezet történetéből osztott meg részleteket a hallgatósággal. Arról is hosszan szólt, hogy mindig velünk van a feltámadt Jézus: irányít, erősít, áthatol a tudományon és az ürességen, és ahol befogadják, ott élet támad, mert ő új életet tud teremteni. Jézus Krisztust kell életünk középpontjába állítani, onnan tudja szétsugározni fényét. Lóczy Tibor emlékeztetett: Jézus Krisztus békessége uralkodjék a szívünkben, és legyünk háládatosak. Ő elküldte a tanítványokat, hogy hirdessék a megtérést és a bűnbocsánatot, ugyanígy mi is mondjuk el másoknak, hogy akinek békessége van, annak mindene megvan.
* * *
A szerző a Nyíregyházi Emmaus Evangélikus Egyházközség tagja.
