Augusztus 22-én, a Szentháromság ünnepe utáni 12. vasárnapon 10.04-től istentiszteletet közvetít a Kossuth rádió az iharosberényi evangélikus templomból. Igét hirdet Pfeifer Ottó lelkész. Alább a gyülekezet bemutatkozását olvashatják. (A szerk.)
Korai időkre nyúlik vissza a Somogy megye Csurgói járásában fekvő falu evangélikus gyülekezetének története. A közösségről az első írásos feljegyzést Telekesi Benedek lelkészsége idejéből találjuk, aki 1601–1609 között volt berényi lelkész, és – amint Mesterházy Sándornak A somogyi ágostai hitvallású evangélikus keresztyén egyházmegye története című munkájában (1932) olvashatjuk – „az ágostai hitvalláshoz szilárdan ragaszkodott”. 1661-ben Berényt már az anyagyülekezetek között tartották számon.
Az új kezdet idején (feltehetőleg 1681 után) az evangélikus hívek „néhai Nagy Ferenc uram házába jártak prédikációra és könyörgésekre”. Ezután hamarosan fából építettek templomot, de ez sajnos hamar roskadozóvá vált, így le kellett bontani. Új templomuk 1720-ban készült el. A reformáció ellenségei azonban nem akarták engedni a vallásgyakorlatot, és el akarták venni a templomot, de a hívek bátran ki-álltak templomukért és hitükért, ennek is köszönhető, hogy Somogy vármegyében Iharosberény – Surd mellett – artikuláris helyet „megillető” státusú település lett.
Szabaddá vált tehát a vallásgyakorlat a településen; a környék evangélikussága itt gyűlt össze istentiszteletre. Az anyakönyvek is, éppen ezért, már 1750-től rendelkezésre állnak.
Mária Terézia uralkodása alatt, 1775-ben épült fel a harmadik templom, az 1781-es türelmi rendelet után pedig még inkább gyarapodott a gyülekezet. Így történhetett, hogy ezt a fából készült templomot kinőtték, ezért 1827-ben megépült a jelenlegi (negyedik) templom. 1838-ban a gyülekezet két harangot öntetett Pécsett, 1854-ben pedig megvette a harmadik harangot is. A ma is használatban lévő orgona 1884-ben készült.
Az első világháború második felében került a gyülekezet élére Káldy József, a későbbi püspöknek, Káldy Zoltánnak az édesapja. Szolgálatának idején a gyülekezet sok férfi tagját besorozták, és a közösség létszáma nagyon megcsappant, 1933-ban összesen ezerháromszázkilencvenöt tagot számlált az egyházközség, minden filiával és fiókegyházzal együtt.
1934-ben a gyülekezet felújította évszázados templomát. A második világháború sem kímélte a berényieket; 1944 májusában egy német–magyar katonai bizottság elvitte a középső harangot. 1945 húsvétján orosz katonák garázdálkodtak a templomban, a németek pedig alá is aknázták. Azonban Isten kegyelmének csodálatos működése által a német tiszt, aki meg volt bízva az akcióval, elmagyarázta a lelkésznek, hogyan hatástalanítsa a robbanószerkezetet, miután ők elmentek. Így maradhatott meg templom, amelyet legutóbb 1999-ben újítottak fel. A gyülekezet ma is élő és aktív hitéletet él.
* * *
A cikk eredetileg az Evangélikus Élet magazin 2021. augusztus 8–15-i, 86. évfolyam 21–32. számában jelent meg.
Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.
