Erdélytől az Egyesült Államokig, Muravidéktől Svédországig a szélrózsa minden irányából érkeztek – vagy voltak jelen online – a Magyar Evangélikus Tanácskozó Testület november 23–24-i tanácskozásának résztvevői. A járványhelyzet miatt két és fél év után ülhettek újra össze, hogy beszámoljanak egymásnak evangélikus közösségeik életéről, tevékenységük eredményeiről, illetve az előttük álló kihívásokról. Az ülést az eredeti tervektől eltérően nem a szlovéniai Muraszombatban, hanem Budapesten tartották.
A koronavírus-járvány miatt a szokásosnál is több félelem tapasztalható az emberek között, ezért is van most különösen nagy jelentősége a jézusi szónak: „Ne félj!” – mutatott rá az ülés előtti áhítatában Fabiny Tamás, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke. Jézus arra irányítja a figyelmet, hogy „ne féljetek a hitvallástól, ne féljetek a terhek hordozásától, ne féljetek a szolgálat vállalásától”.
A püspök országokon átívelő, határokat ledöntő kalákához hasonlította a Magyar Evangélikus Tanácskozó Testületet (METT), amely a keretét adja az egymásnak való segítségnyújtásnak, fizikai vagy szellemi építkezésnek, a jó gondolatok meggyökereztetésének. Mint fogalmazott, nagy előny, hogy „nem egy budapesti központon keresztül érintkezünk egymással, hanem közvetlenül is hálózatban vagyunk, és a világban jelen lévő romboló erőkkel szemben mi az építkezést valljuk”.
A diaszpórában és a történelmi Magyarországon
Ennek az építkezésnek a jegyében is vezette fel az elmúlt években végzett munkáról szóló beszámolóját Cselovszkyné Tarr Klára. A Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodája Ökumenikus és Külügyi Osztályának vezetője elmondta, hogy az erre kijelölt állami támogatás jóvoltából 2019–2021-ben számos projekt valósulhatott meg a határon túl, a diaszpórában.
Tölgyesi Ágnes, az ökumenikus és külügyi osztály diaszpórareferense arról beszélt, hogy e három évnek az első időszaka a Nyugat- és Észak-Európában, illetve Észak-Amerikában élő evangélikusság támogatásának jegyében telt, majd a Miniszterelnökséggel egyeztetve lehetőség nyílt bővíteni a támogatásban részesíthetők körét, be lehetett vonni a történelmi Magyarország területeit, Felvidéket, Muravidéket és Erdélyt. Mint rámutatott, 2021 fókuszába kifejezetten Felvidék kerülhetett, azon belül is kiemelten a tornaljai missziói központ épületegyüttesének a kialakítása.
Tölgyesi Ágnes említést tett a nemzetpolitikai államtitkárság által indított Kőrösi Csoma Sándor program ösztöndíjasainak felkarolásáról is: így lelkészek és teológushallgatók juthattak el a diaszpóra gyülekezeteibe, például Svédországba, Németországba és Észak-Amerikába. Hozzátette: fontos feladat az iratmentés és a digitalizáció is, amely a hosszú távú jellegét, értékmentő jelentőségét tekintve kiemelt programja a diaszpóramunkának.
Megújulás, fejlesztés Tornaljától Brassóig
A felvidéki projekttel kapcsolatban Cselovszkyné Tarr Klára arra hívta fel a figyelmet, hogy a szükséges egyházi struktúra hiányában a tornaljai Evangélikus Missziói Központ a magyar állam közreműködésével valósul meg a gömöri régióban, ahol a legtöbb magyar evangélikus él a Felvidéken. A Külgazdasági és Külügyminisztérium és a pozsonyi magyar nagykövetség egy kúriaépületet, valamint egy panziót vásárolt itt, utóbbi már működik is szálláshelyként, nyáron már gyermekprogramokat tartottak. A felújításra váró kúriaépület a tervek szerint egyházi események, missziói alkalmak, táborok, csendesnapok és konferenciák színtere lesz majd.
Mindennek szíve-lelke Lóczy Tibor gyülekezeti vezető munkatárs, támogatója Nagy Olivér lelkész. A fő kihívás itt az – utalt rá a lelkipásztor –, hogy tartalommal lehessen megtölteni a missziói központ életét, ne csak egy szálláshely legyen. Beszámolójában az evangélikus közösségeiket érintő nehézségekről szólva fontosnak tartotta megjegyezni, hogy miközben a magyar szolgálatnak van létjogosultsága a gömöri vidéken, azt a szlovákiai egyházstruktúra jelentősen megnehezíti.
Szeverényi János, egyházunk országos missziói lelkésze elmondta: szívén viseli a felvidéki szolgálatot, s bár a járvány miatt a személyes találkozók akadoztak, de online sikerült többször egyeztetni a magyarországi püspökök bevonásával is. Egyúttal kifejezte reményét, hogy a lelkészhiányra sikerül megoldást találni.
Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke a kolozsvári evangélikus templomnak és a püspöki palotának a magyar kormány, illetve az Európai Unió támogatásával zajlott megújulását, a Házsongárdi temetőben épülő temetőkápolnát és urnatemetőt, illetve a Brassóban létesülő új gyülekezeti központot emelte ki. Részletesen beszámolt az erdélyi evangélikus oktatási intézmények fejlesztéseiről, valamint a diakóniai tevékenység megerősítéséről is.
Az ülésre Szlovéniából érkezett Andrejek-Györfi Judit lelkész beszámolójából fejlődő, aktív muravidéki evangélikus közösség képe bontakozott ki, Wagner Szilárd, az ausztriai magyar evangélikusok lelkésze pedig többek között arról beszélt, hogy a járvány alatt nagyobb hangsúly került a gyülekezeti újságra, illetve az online felületek fejlesztésére.
A fennállásának nyolcvanadik évfordulóját ünneplő Amerikai Magyar Evangélikus Konferencia munkáját Tamásy Éva lelkésznő mutatta be. Hozzá hasonlóan ugyancsak online módon tartotta meg beszámolóját a Németországi Magyar Ajkú Protestáns Gyülekezetek Szövetségének tevékenységéről Gémes Pál Stuttgartban szolgáló lelkész, a szövetség alelnöke.
A lelkészi szolgálatban Molnár-Veress Pált váltó Pőcze István 2018-ban kapcsolódott be a svédországi magyar gyülekezeteket átfogó Svédországi Magyar Protestáns Egyházi Közösség életébe a Kőrösi Csoma Sándor program egyházi alprogramjaként meghirdetett ösztöndíj keretében; ő személyesen vett részt a testület tanácskozásán.
Nemzetpolitikai ügy is
Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke a hazai és külföldi politikai, közéleti szereplők, szakértők részvételével idén szeptemberben megrendezett negyedik budapesti demográfiai csúcsról számolt be, többek között azt kiemelve, hogy a meghívott külföldi vendégek, de a magyarok közül is sokan rácsodálkoztak, hogy egy ilyen konferencián egyházi vezetők is részt vesznek, és ismertetik gondolataikat.
Pirityiné Szabó Judit, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikáért Felelős Államtitkárságának főosztályvezetője örömét fejezte ki, amiért a Magyar Evangélikus Tanácskozó Testület ülésén nemzetpolitikai témák is felmerülnek, majd áttekintést adott az államtitkárságnak a Miniszterelnökség keretében végzett munkájáról, programjairól, a diaszpórában élő magyar közösségekben támogatott fejlesztésekről. Mint elmondta, folyamatosan kapcsolatban vannak a külhoni magyarság szervezeteivel, azokon belül is a magyar egyházak, gyülekezetek képviselőivel.
Korányi András, az Evangélikus Hittudományi Egyetem professzora, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspökhelyettese 100 + 1 – Trianon után hogyan tovább? A magyarság és a magyar evangélikusság helyzete kelet és nyugat határán címmel tartott előadást.
Szemerei János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke az elhangzottakat összegezve arról beszélt, hogy mindenütt kemény küzdelem zajlik a járvány okozta problémák megoldása érdekében, s a beszámolókból kiderül, „mennyire lényeges a közös nyelv, a magyar nyelv használata, a közös hit megélése, a közösség ápolása, és hogy mennyire fontos, hogy tudjunk egymásról, hogy egymás szeretete által is megéljük az összetartozást”.
