Hálaadó istentiszteletet és ünnepi megemlékezést tartott május 29-én az orosházi Székács József Evangélikus Óvoda, Általános Iskola és Gimnázium. Ezen a szombaton a jubileumi tanév rendezvényeit egy méltó megemlékezéssel egybekötött istentisztelet követte, amelyen Kondor Péter, a Déli Evangélikus Egyházkerület püspöke szolgált igehirdetéssel.
ApCsel 4,13–22 alapján tartott prédikációjában Kondor Péter párhuzamot vont Péter apostol és a tanítványok példája, valamint az orosházi evangélikus oktatás megalapítói és az eltelt huszonöt évben az iskola ügyén munkálkodók tettei között. Pünkösd után az írástudatlan és iskolázatlan tanítványok Szentlélekkel megtelve véghez tudták vinni mindazt, amire Jézus elhívta őket. Az evangélikus oktatás újraindítói sem lettek volna képesek küzdelmeikre, ha nem érezték volna a Szentlélek erejét. Mindazok a pedagógusok, lelkészek és hitoktatók, akik az elmúlt negyedszázadban az orosházi evangélikus oktatásban munkájukat végezték, a rájuk bízott gyermekeket nevelték és oktatták, válaszoltak azok kérdéseire, és volt bátorságuk kérdéseket feltenni, a Szentlélekkel eltelve eszközzé váltak Isten kezében, ezért az ünnepi visszatekintés hiteles bizonyságtevői lehetnek. A kezdeti álmokat, terveket követő sikeres harcok révén az ünnepi megemlékezésben méltán beszélhetünk eredményekről.
„Mindenért hálát adjatok!” – kezdte ünnepi beszédét Nagy Róbert intézményvezető, köszönetet mondva elsőként az iskola tanítványaiban megmutatkozó tehetségért. A székácsos tanulók zenei és képzőművészeti tálentumaiból adott ízelítőt a rövid ünnepi műsor és a Kölcsey-pályázatra érkezett alkotásokból rögtönzött kiállítás a templom bejáratánál.
Nagy Róbert hálával említette a korábbi intézményvezetőket, Jantos Istvánnét és Fehér Borbálát, a jelenlegi vezetőtársakat, az egykori és a jelenlegi pedagógusokat és minden munkatársat, köztük a nyugdíjasokat és azokat is, akiktől itt, a földi létben már el kellett búcsúzni. Köszönetet mondott a szülőkért és a családokért is, akik megtisztelték az intézményt azzal, hogy gyermeküket ide íratták be óvodába, iskolába, és azért a több ezer tanulóért, akik eddig ennek az iskolának a diákjai voltak.
Az elmúlt huszonöt évben történtek felidézése Jantos Istvánné köszöntőjével kezdődött, az alapító igazgató üzenetét pedig Szőke-Kilián Szilvia igazgatóhelyettes tolmácsolta. Az ünnepség résztvevői számára Évike néniként ismert nyugdíjas pedagógus az 1996-os újraindulásról tartott élménybeszámolót.
Joggal említhetünk újraindulást, hiszen az orosházi evangélikus oktatás nem csak huszonöt éves múltra tekint vissza, hanem egyidős a településsel. A zombai alapítók vezetője, Dénes Sándor „tudós és jámbor iskolamester” már a letelepedés évében, 1744-ben megszervezte a gyermekek iskolázását. Az akkor elvetett mag folyamatos növekedésnek indult, amely azonban megakadt az egyházi iskolák államosításával, 1992-ben viszont rögtön két egyházi tagozatos osztállyal indult újra. Az óvodai hittanfoglalkozások szervezése készítette elő az evangélikus óvoda, majd egy évvel később az iskola önálló intézményként való működését.
A kilencvenes évek leggyakoribb kérdése a „hogyan? ” volt – ezt már Révész Józsefné, Böbe néni visszaemlékezéséből hallhattuk. A Hajnal óvoda egykori vezetője az evangélikus óvodai nevelés kezdeteinek élményeiről is szólt az ünneplő közösség előtt. A személyes emlékekkel érkezők között Lázár Zsolt, a Nyugat-békési Evangélikus Egyházmegye esperese is hálatelt szívvel mondott köszönetet azokért a teológusokért és lelkészekért, akiket az orosházi intézmény indított útjukra.
A visszaemlékezések időrendjében a 2009-es évet idézte Gáncs Péter nyugalmazott püspöknek, az orosházi iskola tiszteletbeli keresztapjának üdvözlő írása. Az intézmény attól az évtől viseli Székács József nevét, pedagógiai munkájában gondozva az egykori püspök örökségét.
Nagy Róbert az intézmény és a fenntartó Orosházi Evangélikus Egyházközség közötti konstruktív és szeretetteljes együttműködésért is köszönetet mondott minden korábban és most itt szolgáló lelkésznek, felügyelőnek, presbiternek és a gyülekezet valamennyi tagjának. Az iskola és önmaga személyes életére nézve is különösen meghatározóként említette és az erőben, kitartásban, szeretetben közösen vállalt küldetésért Isten iránti hálával köszönte meg néhai Pintér János esperes, Győri Gábor esperes korábbi orosházi, valamint Ördög Endre jelenlegi igazgató lelkész szolgálatát.
Győri Gábor köszöntőjében Kondor Péter prédikációjának egyik képére utalva kiemelte, hogy a vitorláshajó meg sem mozdul, ha nem fúj a Lélek szele. Ugyanakkor az ünnepre egybegyűltek figyelmébe ajánlotta, hogy azért vitorlára is szükség van. Ahogy Weöres Sándor híresen rövid beszédéből tudhatjuk: az égből lelóg egy fehér cérnaszál. Ebből az Istentől kapott cérnaszálból kell vásznat szőni, s ez a vitorlavászon akár egy óvoda, iskola is lehet.
Ördög Endre, az intézményfenntartó Orosházi Evangélikus Egyházközség igazgató lelkésze beszédében elmondta, hogy az itt töltött évtizedben megtapasztalta, hogy ez a feladat a nehézségei ellenére is inkább az öröm és az előremutató lehetőségek forrása, ezért minden gyülekezetnek ajánlana egy iskolát. Az orosházi óvodának, iskolának pedig még sokszor huszonöt évet kívánt. Egyúttal azt is bejelentette, hogy az egyházközség és az intézmény megalapította a Dénes Sándor-díjat az orosházi evangélikus oktatásért végzett áldozatos munka elismerésére.
Nagy Róbert zárószavaiban kiemelte, hogy jó az evangélikus nevelés-oktatás országos közösségébe tartozni. Hálás köszönetet mondott a Magyarországi Evangélikus Egyház sokrétű támogatásáért és mindazért, ami az intézménynek az elmúlt huszonöt évében küzdelmekben és eredményekben a bizonyságtétele: hogy „az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja” (1Kor 3,7).
