Hetvenötödik életévében elhunyt Bálint József, az Észak-Pest Megyei Evangélikus Egyházmegye korábbi felügyelője, a Péceli Alapfokú Művészeti Iskola nyugalmazott igazgatója. Bálint József évtizedekig vezette a nagytarcsai és a péceli evangélikus gyülekezetek énekkarait. Alább Gáncs Péter nyugalmazott püspök emlékező sorait olvashatják.
Bálint József Nyíregyházán született, ahol már a szülői házban magába szívta az ének, a zene és mindenekelőtt és -fölött az Úristen szeretetét. Ez határozta meg tanulmányait és egész életét, munkásságát.
1965-ben érettségizett a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakiskola és Gimnáziumban, majd 1968-ban tanári diplomát szerzett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zene- és énektanárképző szakának debreceni tagozatán. 1966-tól az újfehértói Állami Zeneiskolában tanított, 1969-től igazgató volt. 1974-től tanulmányi vezető lett a debreceni főiskolán, 1977-től a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Művelődési Központ munkatársa, megyei zenei főelőadó, a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar szólamvezetője, a Nyíregyházi Fúvósötös vezetője. 1978-ban diplomát szerzett a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem bölcsészkarán.
A fóti kántorképzőben ismerte meg Nagy Gyöngyit, akit 1980. augusztus 30-án vezetett a péceli templom oltárához. Házasságukat Isten három gyermekkel áldotta meg. Ágnes, Ádám és Nóra viszik tovább a drága szülői örökséget: az ének, a zene és Isten szeretetét.
1980-tól 1990-ig a Budapest XVII. kerületi Bartók Béla Állami Zeneiskola tanára, tanszékvezetője volt. 1984-ben A kategóriás szimfonikus zenekari vezetői engedélyt szerzett. Közel harminc éven át vezette a nagytarcsai és a péceli gyülekezetek énekkarait. Óriási pedagógiai érzékkel, türelmes szeretettel és odaadó hittel csodát tett a zeneileg alig képzett, de lelkes kórustagokkal. Igen komoly műveket, például Bach-kantátákat szólaltattak meg. Az általa vezetett énekkarok sok-sok hazai vendégszolgálat mellett eljutottak erdélyi, vajdasági, felvidéki, sőt még német, finn és svéd gyülekezetekbe is!
1990-től 1999-ig a péceli zeneiskola alapító igazgatója volt, 2000 és 2008 között pedig a városi fúvószenekar vezetője. 2008. augusztusában Pécel Város Díszpolgára címet kapott, de ezt betegsége miatt már nem tudta átvenni. 2008. júliusa ugyanis végleges fordulatot hozott életében. Egy hirtelen szívmegállást követő hosszú újraélesztés nyomán tizennégy esztendőn át, egészen haláláig passzív életvitelre kényszerült. Mindezt szelíd békességgel élte meg. Hűséges hitvese az utolsó szívdobbanásig áldozatos szeretettel ápolta. Egyre gyorsabban romló állapotában Isten hazahívó kegyelme hozott megváltást február 18-án.
Bálint József gyakran idézte Debussy híres mondatát. „A zene ott kezdődik, ahol a szó hatalma véget ér.” De az igazi ajándék, amikor az ének és a zene Isten gyógyító szavát, igéjét hirdeti. Ez történt azon az utolsó péntek délutánon is, amikor Bach 106. kantátájának az a hangfelvétele szólalt meg betegágya mellett, amelyet még ő vezényelt. Az énekbe-zenébe foglalt prédikáció sorai valódi vigasztalást és reménységet adtak és adnak a halál közelében: „Isten ideje a legalkalmasabb idő… Hív az Isten… / Benne élünk, mozgunk és vagyunk, ameddig akarja. / Benne halunk meg, amikor Ő akarja.” A kantáta végén megszóló korál hitvalló szövege pedig már az örök élet nyitányát hirdeti: „Már megyek békén, örömmel, / Hív az Isten. / Őrá nagy bízva nézhet fel / Csendes szívem. / Az Úr megígérte rég, / Nem halál vár, csak álom.” (EÉ 500,1)
Ezért tekinthetünk 2022. február 18-ra úgy, mint Bálint József mennyei születésnapjára. Amikor február 25-én a péceli temetőben búcsúztunk tőle, a ravatalozónál újra megszólalt a korál: „Már megyek békén, örömmel, hív az Isten…”
