Dr. Karner Ágoston nyugalmazott rákosszentmihályi evangélikus lelkész, a Magyarországi Evangélikus Egyház volt országos főtitkára május 26án, életének 92. évében megtért Teremtőjéhez. Végső búcsút június 18-án, pénteken a cinkotai temetőben vettek tőle. Alább Szabó Lajos evangélikus lelkész róla írt sorait olvashatják. (A szerk.)
Az „egészséges nyugdíjas lelkész” alkotóműhelyének levegőjét éreztem meg pillanatok alatt abban a kellemes otthonban, ahol életének utolsó huszonegy évét élte dr. Karner Ágoston a feleségével. Ez év szeptember 2-án lettek volna hatvanöt éves házasok, ha nem következik be a földi életet lezáró pillanat május 26-án. Szép ünnep lehetett volna! De május 14-én a kilencvenkettedik születésnapi tortával még fotó készült, amelyet a felesége beteljesedést és megelégedést sugárzó arccal, a gyászhoz is illő büszkeséggel mutatott meg. „Bizony szép és hosszú élete volt!” Egészséges volt, és nem panaszkodott feleslegesen. Könnyűséget, egyszerűséget vagy kényelmet nem jelentett a hosszú élet: küzdelem, tusakodás, nyugtalanság és bizonytalanság, nehéz idők és kilátástalanság is jutott bőven ezekbe az évtizedekbe.
Szemben velem a fotel, ahol olvasgatott a késő esti órákig. A falon mindenütt képek és emlékek. Az egyszerű és kedves tárgyak valamit megtestesítenek a hosszú életútból, és nemcsak a személyes élethez, hanem a felvállalt küldetéshez, az egyházi szolgálathoz is kötődnek. Ez egy igazi lelkészi dolgozószoba „mindhalálig”. A töprengés és az elmélkedés szigete, ahol felfedezhettem a sok-sok írást, levelezést és újságcikket, mindent páratlan rendezettségben. A felcímkézett dossziék precízsége a rendezettség és a frissen tartás bizonyítéka.
Karner Ágoston napjának is mindig rendje volt. A közös étkezéseknek is liturgiája, a kávézásnak is fix időpontja. A séta a lakóház körüli parkban mindennapos program, amíg a pandémia be nem szűkítette a lehetőségeket. Ha már ki nem is lehetett menni, bent a nyugalom, a szép rend és a meghittség mindenképpen megmaradt.
A sok-sok rendezett kazetta a lelkész egyik kedves időtöltésére, a zenehallgatásra emlékeztet. A kazetták felvett igehirdetéseket is rejtenek; a szintén hatalmas anyag bizonysága annak, hogy milyen fontos szerepe volt Karner Ágoston életében a prédikálásnak és persze az újságírásnak is, ahogy azt a rengeteg Evangélikus Élet-cikk is igazolja. Újságíró-iskolát is végzett. Sokat írt, szép stílusban. Örömmel fogadta el a Magyar Újságírók Országos Szövetségének Vastoll kitüntetését, a hatvanéves jubileum elismerését éppen a pandémia ideje alatt.
Karner Ágoston 1929. május 14-én született Kiskunhalason, Karner Ágoston és Kovács Gizella gyermekeként. A felmenők közt lévita tanítói és tisztviselői szálat találunk; jellemző a családban a festészet, a művészetek és az olvasás szeretete. Sopronban kezdte teológiai tanulmányait, és Budapesten fejezte be 1955-ben. Lelkésszé D. Dezséry László püspök szentelte a rákosszentmihályi templomban 1955. február 6-án.
Soltvadkert, Rákospalota, Budafok, Siklós, Zugló lettek a fő segédlelkészi helyszínek ötévnyi idő alatt. Majd lelkészi szolgálatának nagyon szeretett fő helyszíne, Rákosszentmihály következett (1960–2001). Itt találkozott a gyülekezet ifjúságának egyik tagjával, az akkor tizenhat éves Szemerei Zoltánnal, majd életre szóló barátság és több évtizedes munkakapcsolat alakult ki közöttük. A munkaszeretetnek, az egyház és a gyülekezetek iránti hűségnek és a munkatársak megbecsülésének hármas fonalát nem könnyű évek alatt tanította Karner Ágoston Szemerei Zoltánnak. Később ebben a szellemben igyekeztek helytállni a közegyházi szolgálatvégzés erősen megpróbáló éveiben.
Huszonhárom évig (1967–1990 között) volt Karner Ágoston egyházunk országos főtitkára. 1974-ben teológiai doktori fokozatot szerzett az Evangélikus Teológiai Akadémián A Magyarországi Evangélikus Egyház népességváltozásának vizsgálata 1523–1973 című disszertációval.
Főtitkárként rendkívül fontosnak tartotta az adott korszak lehetőségei és keretei között a gyülekezetek támogatását és a lelkészek életkörülményeinek javítását. Fontos megbízatásának tekintette a németországi evangélikus egyházzal való kapcsolat újbóli kiépítését és ápolását. A diakónia, a Martin-Luther-Bund és a Gustav-Adolf-Werk területén rendkívül aktívan és lelkesen végezte munkáját.
Sokat utazott, és sok vendéget hívott Magyarországra, hogy minél több szálon és minél eredményesebben teljesedjenek ki ezek a munkaágak. Intézmények és gyülekezetek egyaránt részesültek ennek a fáradozásnak az áldásaiban. Többek között a gyenesdiási Kapernaum így kapott lehetőséget arra, hogy az újraindítható országos ifjúsági konferenciák otthona lehessen. De az Evangélikus Teológiai Akadémia zuglói kampuszának kijelölésében, megtervezésében és a kezdeti nehéz lépésekben is támogatónk volt főtitkárként.
Házasságot 1956-ban kötött Koltai Ibolyával. Két lányuk született, Anikó és Andrea. Mindketten pedagóguspályán munkálkodnak nagy odaadással és szeretettel az evangélikus egyház intézményében. Édesapaként Karner Ágoston nagyon kötődött a családhoz. Büszkeséggel tekintett feleségének és gyermekeinek értékes és sikeres pedagógiai szolgálatára. Nem véletlenül van a család kezében egy kézirat Mit takar a papi palást? címmel a családi életről, lelkészi hivatásról, de legfőképpen Isten megmentő, megtartó és vigasztaló szeretetéről szóló vallomásként. Ez is a meghitt dolgozószoba ajándéka.
