Életének 75. évében elhunyt Fónyad Pál István evangélikus lelkész. Alább dr. Lackner Pál nyugalmazott tábori püspök róla írt sorait olvashatják.
Fónyad Pál István 1947. február 9-én született Nagykanizsán. Édesapja Fónyad Pál István akkor iharosberényi evangélikus lelkész volt, édesanyja Németh Márta. Két tetvére volt. 1951 karácsonyán került a család Nagykanizsára. Az általános iskolai és gimnáziumi éveit is ebben a városban töltötte, a Batthyány Lajos Gimnáziumban érettségizett. Budapesten, az Evangélikus Teológiai Akadémián kezdte meg teológiai tanulmányait. 1968-ban a diktatórikus politikai rendszer elől Ausztriába szökött. Az Ausztriai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház és a Lutheránus Világszövetség támogatásával Bécsben, majd Németor-szágban, Erlangenben tanulhatott tovább. Rövid ideig a Martin-Luther-Bund teológusotthonának tanulmányi vezetőjeként dolgozott.
Badenben segédlelkészkedett, 1976-ban Oskar Sakrausky püspök szentelte lelkésszé. Bécs VII. kerületében volt gyülekezeti lelkész, majd az egyetlen evangélikus ausztriai magyar település, Őrisziget (Siget in der Wart) helyettes lelkésze lett. Innen a főváros szomszédságában fekvő Perchtoldsdorf közösségébe vezetett az útja; előbb, 1987-től adminisztrátorként, majd a következő esztendőtől parókusként lett a gyülekezet pásztora. Ökumenikus nyitottságával a városban nagy tekintélyt szerzett. Innen vonult nyugalomba 2012-ben, de továbbra is a gyülekezet aktív tagja maradt. Nyugdíjasként helyettes lelkészi szolgálatot vállalt az Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezetben, ennek során rendszeresen tartott alkalmakat Bécsben és Grazban.
A kilencvenes évek közepén vált ismét élővé kapcsolata a Martin-Luther-Bunddal. Először az alsó-ausztriai kerület felelőse, majd az osztrák egyesület alelnöke, végül elnöke lett. Két választási cikluson át az erlangeni székhelyű szövetség elnökségi tagja volt. A tudományos és teológia konferenciák előkészítésében szerzett érdemeket. Az utolsó, általa előkészített alkalmat a járvány miatt kétszer halasztották el eddig…
Fónyad Pál az édesapjától örökölte az egyháztörténeti és családtörténeti érdeklődését. A reformáció korának volt kutatója; kutatásainak középpontjában Sylvester János, illetve a regionális hitvallások álltak. Ugyanakkor a volt Osztrák–Magyar Monarchia területén élő egyházak sorsát is alaposan ismerte. A rendszerváltás után hosszabb időn keresztül oktatott Budapesten, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen is.
Sokat foglalkozott családjának múltjával, a Sárváron, Barcson, Hrastovacban (Horvátország) történtekkel. Több ilyen jellegű kiadvány is kötődik nevéhez.
2003-ban a Kolozsvári Protestáns Teológiai intézet tiszteletbeli doktori címmel tüntette ki.
Gyors lefolyású betegség vetett véget szolgálatának és életének szeptember 17-én. Halála előtt még átvehette a Járosi Andor-díjat.
Végakaratának megfelelően a perchtoldsdorfi temetőben vettek tőle búcsút október 1-jén délután 2 órakor; hamvait végső nyughelyére a nagyatádi temetőben lévő családi sírba helyezik el október 16-án 14 órakor.
Emléke legyen áldott!
