Életének 92. évében elhunyt Trajtler Gábor evangélikus lelkész, egyházzenész és orgonaművész. Búcsúztatóját ma (március 4-én, pénteken 15 órakor) tartják a Deák téri evangélikus templomban, ahol öt évtizeden át hűségesen szolgált. Alább Finta Gergely orgonaművésznek, a Deák téri evangélikus templom orgonistájának, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi docensének róla írt nekrológját olvashatják.
Trajtler Gábor lelkész, orgonaművész, egyházzenész távozásával egy rendkívül gazdag pálya zárult le. Hálával gondolunk lelkészi, egyházzenészi, énekeskönyv-szerkesztői, orgonaművészi és -tervezői, valamint pedagógusi tevékenységére.
Trajtker Gábor (Budapest, 1929. május 12. – Budapest, 2022. február 1.) a zene szeretetét a szülői házból hozta, és a szülői háttérnek köszönhetők az első meghatározó kapcsolatai kiváló zenészekkel, például Szelényi Istvánnal is, aki zongorára, majd a szakközépiskolában zeneszerzésre tanította. Az orgonához való életre szóló elköteleződésében fontos szerepet játszott Peskó Zoltán fasori kántori és tanári tevékenysége. Tőle kapta első orgonaóráit, és ő bízta meg az első orgonás kántori szolgálattal 1945 márciusában. Nővéreinek a megélt hite és többek mellett Pásztor Pál fasori segédlelkész bizonyságtétele nyomán indult a Krisztus-hit útján, majd a teológiai tanulmányok felé. Többször hálával emlegette meghatározó teológiai professzorait, Wiczián Dezsőt, Sólyom Jenőt, Deák Jánost és Budaker Oszkárt, a teológusotthon nagy hatású igazgatóját. Jánossy Lajos gyakorlati professzor munkatársaként részt vett a liturgikus istentiszteletek soproni bevezetésében. Karner Károly újszövetség-előadásainak maradandó emléket állít Jézus „Én vagyok…” mondásainak énekbe foglalt változata Dóka Zoltán szövegével és Trajtler Gábor dallamával (EÉ 401).
Máig szeretettel gondolnak rá a cinkotai evangélikus gyülekezetben, ahol tanulmányai befejeztével hat éven keresztül szolgált segédlelkészként. A vasárnapi igehirdetések mellett az énekkar, az ifjúsági csoport és a bibliaórák vezetése volt a feladata. Ezekben az években végezte el a Zeneakadémia orgona tanszakát. Felülről kapott hivatástudat és mély belső elköteleződés vezette őt a kitüntetéses orgonaművész-diplomáig. Ma talán fel sem tudjuk fogni, mennyi és milyen kihívást, buktatót jelentett az ötvenes években lelkészként tanulni a Zeneakadémián. Visszaemlékezéseiből kiderül, milyen erőt adott ezekben a megpróbáltatásokban felesége, Koppányi Ágnes odaadó szeretete és professzora, Gergely Ferenc szelíd, de határozott szakmai és emberi támogatása.
Zeneakadémiai tanulmányai befejezésének évében Zalánfy Aladár halálával megürült a Deák téri orgonapad. Ekkor, 1959-ben kezdte friss diplomával itteni orgonistaszolgálatát, amelyet öt évtizeden keresztül végzett példamutató hűséggel és szakmai igényességgel. 1976-ig lelkészként is tevékenykedett szeretett templomában. Rendkívüli alapossággal készítette elő igehirdetéseit – legtöbbször a 9 órakor kezdődő istentiszteleteken prédikált – és bibliaórai bevezető előadásait. Nem múlhatott el olyan hétközi alkalom, amely ne énekléssel vagy énektanítással kezdődött volna. Ugyanezzel a gondossággal készült egy-egy prelúdiumra, korálelőjátékra vagy épp a Lutheránia Ének- és Zenekar kíséretére. Weltler Jenő, majd Kamp Salamon munkatársaként alázatosan vállalta a kórussal kapcsolatos háttérmunkákat is (plakátok, szóróanyagok készítését, utazások szervezését), de tevékenységének fókusza és gyökere mindvégig az istentiszteleti orgonazene volt.
Vezetésével jelentősen gazdagodott a Deák téri zenei élet. 1985-ben indította el a Deák téri orgonazenés áhítatok sorozatát, amely azóta a főváros kulturális életének fontos részévé vált. A harangjáték megépültével, a kétezres évek eleje óta koráljaink a templomfalakon kívül is messze hangzón szólalhatnak meg.
1976-ban kapott országos egyházzenei igazgatói megbízást, ekkor fejezte be aktív lelkészi szolgálatát. Megbízatásával megsokasodtak feladatai a kántorképzés szakmai vezetésével, a teológián folyó zenei munkával és egyházunk orgonaállományának kataszterbe vételével és gondozásával kapcsolatban. Zeneigazgatói munkájának részeként indult el ma használatos énekeskönyvünk szerkesztése is. Ennek a munkának nemcsak kezdeményezője, de mindvégig motorja is volt. A szerteágazó feladatkörök nála nem szétszórtságot eredményeztek, hanem sokkal inkább egymást erősítették, hiszen az énekeskönyv új és megújított tételeit kántorképző tanfolyamokon, teológiai énekórákon és istentiszteleteken volt mód kipróbálni és végleges formába önteni. Akkori tanítványai örömmel és lelkesen vettünk részt ebben a műhelymunkában. Az így született énekeskönyv és a ritmikus éneklés megismertetése megelevenítette a gyülekezetek éneklését. Trajtler Gábor többször emlegette, milyen öröm volt számára az országos találkozókon, ünnepélyeken kísérni a többféle háttérből érkező gyülekezeti tagok egységes, lendületes énekét. Az énekeskönyv jelentősége ökumenikus szempontból is kiemelkedő. Ezt a nemrég megjelent új Református énekeskönyv is alátámasztja.
Énekeskönyvünk mellett szerkesztői munkáját dicséri az Evangélikus korálkönyv és a Koráliskola második kötete, és részt vett a karénekeskönyvek és a Lelkészi liturgikus könyv szerkesztésében is. Gyűjteményekben megjelent és kéziratban elérhető korálelőjátékai, intonációi gazdagítják az istentiszteleti orgonás repertoárt, és kompozíciós, improvizációs mintát adnak az utódok számára. Kodály kilenc epigrammájából készített orgonaátirata egyaránt része az orgonaoktatásnak és a koncertrepertoárnak.
Oktatói, vezetői munkája máig meghatározó jelentőségű a fóti kántorképzőben (Evangélikus Kántorképző Intézet) és teológiánkon. Októbertől áprilisig szombatjait szánta a kántorképző téli tanfolyamain folyó orgonatanításra. Az intézet igazgatójaként vezető szerepet vállalt a kántorképzés megújításában és tananyagának kidolgozásában. 1967-ben vette át Sulyok Imrétől az énektanítást a teológiai akadémián. Az időközben egyetemi rangot kapott intézményben, az Evangélikus Hittudományi Egyetemen irányítása alatt jelentősen bővült az egyházzenei munka és munkatársi közösség. Neki köszönhetően alakult meg az önálló egyházzenei tanszék.
Tanítványainak lelkesítően tudott beszélni a zenei szolgálattal járó áldozatvállalás szépségéről, de az egyházvezetés felé folyamatosan és következetesen képviselte azt az álláspontot, hogy a színvonalas egyházzenének nincs távlata hathatós anyagi támogatás nélkül.
Egyházunkban végzett munkája mellett széles körben ismert és megbecsült orgonaművészi és orgonatervezői tevékenysége. Koncertjein leggyakrabban Bach zenéjét és a koráljainkhoz kötődő repertoárt adta elő, de folyamatosan törekedett a kortárs kompozíciók bemutatására is, legyen szó a pályatársak, Szokolay Sándor, Sulyok Imre vagy Gárdonyi Zoltán zenéjének külföldi megismertetéséről vagy épp a külföldi tanulmányútján megismert új irányzatok hazai bemutatásáról. Közönségét újra és újra meglepte egészen más stílusú műsorokkal is. Egy emlékezetes zeneakadémiai koncertet adott például francia szerzők műveiből az ugyancsak nemrég elhunyt Prőhle Henrik fuvolaművésszel közösen.
Negyvenöt orgona tervezésénél közreműködött szakértőként, olykor kollégákkal együtt. Egyénileg diszponált hangszerei közül kiemelkedik a Deák téri templom 1971-ben felszentelt orgonája, amely máig a német barokk mintákat felelevenítő orgonareform-mozgalom legnagyobb és legjelentősebb hazai képviselője. A teológia 1984-ben készült orgonája az igényes anyaghasználat szempontjából jelent fordulópontot a magyarországi orgonaépítészetben, a zalaegerszegi egykori zsinagóga hangszere pedig hazánk egyik kiemelkedő jelentőségű, magyar cég által épített hangversenytermi orgonája. Orgonaismeret témakörben írt jegyzete az Evangélikus Hittudományi Egyetem mellett a Zeneakadémián és annak hangszerészképző iskolájában is tananyag. Orgonaszakértői tevékenységét doktori értekezés is tárgyalja.
Sokoldalú tevékenységét jellemzi az a legjobb értelemben vett européer attitűd, amellyel folyamatosan követte szakterületeinek mértékadó külföldi folyamatait, legyen szó orgonaépítészetről, ritmikus éneklésről vagy kortárs zeneszerzésről. Meghatározó tagja volt az Európai Protestáns Egyházzenészek Konferenciájának (European Conference for Protestant Church Music). Egykori közreműködése nélkül talán nem is készülhetnénk ennek a nemzetközi munkacsoportnak az idén szeptemberben Budapestre tervezett konferenciájára.
Amilyen nyitottan fordult szakterületeinek külföldi eredményei felé, olyan nyitott volt a testvérfelekezetek kollégái irányában is. Az énekeskönyv-szerkesztés vagy az orgonatervezés kapcsán egymást támogató légkörben munkálkodott együtt többek között Tardy Lászlóval, Máté Jánossal, Sepsy Károllyal és Beharka Pállal. A Magyar Egyházzenei Társaság alelnöki tisztségét is betöltötte.
Szerteágazó munkájának köszönhetően utódlásáról csak többes számban beszélhetünk. Ahogyan ő mondta, révészszerepet kapott: az elődeitől itt hagyott örökséget meg kellett őrizni és tovább kellett adni. Ma úgy látjuk, hogy nemcsak megőrizte, de talán korábban elképzelhetetlen módon gazdagította is ezt az örökséget, és ezáltal bizony igen magasra tette számunkra a mércét.
Tevékenységét Károli Gáspár-, Kölcsey Ferenc- és Ordass Lajos-díjjal, illetve a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével ismerték el.
Isten iránti hálaadással állunk meg e gazdag életút földi lezárultánál, és az ő szeretetébe ajánljuk Trajtler Gábort, családját és szellemi-lelki örökségét.
