Egy szempontból biztosan különleges jelentőségű a 2021. év Karl Jánosné Csepregi Erzsébet, Adámi László és Győri Gábor számára: mindhárman idén mentek nyugdíjba az aktív gyülekezeti lelkészi szolgálatból. Arra kértük őket, ünnepi lapszámunkban idézzék fel, miként élték meg szolgálatuk utolsó éveit, mennyiben hatott rájuk a tudat, hogy közeledik a nyugdíjba menetel pillanata. Arra is kíváncsiak voltunk, milyen kihívást jelentett számukra a koronavírus-járvány, hogyan tudtak „technikailag” és lelkileg alkalmazkodni ehhez a speciális helyzethez. Nem utolsósorban pedig az adventi-karácsonyi készülődésekről és szolgálatokról kérdeztük őket. Ezúttal Győri Gábor gondolatait olvashatják.
Utolsó szolgálati helyem – Pestszentlőrinc – a Liszt Ferenc nemzetközi repülőtér szomszédságában található. Hadd éljek hát a repülésből vett hasonlattal. Azt mondják, a repülésnél a legveszélyesebb mozzanat a leszállás. Ennek analógiájára mondhatnánk, hogy a nyugdíjba vonulás hasonlóan kockázatos manőver, és ez a lelkészi hivatásra is érvényes. Úgy letenni a gépet a földre, vagyis a gyülekezetet az utód kezébe, hogy a landolás ne okozzon megrázkódtatást, pláne katasztrófát – nos, ez megterheli az ember lelkét.
Esetemben a nyugdíjba vonulás hosszabb folyamat volt. Már akkor elkezdődött, amikor a hatvanötödik évemet betöltve – a gyülekezettel és a püspökkel egyeztetve – kértem a törvényben meghatározott kétéves hosszabbítást. Ekkor döbbentem rá, hogy már kigyulladtak a leszállópálya fényei, vége a négy évtizedes szárnyalásnak. A búcsúzás most is, mint előző gyülekezeteimtől (Iharosberény, 1979–1987; Orosháza, 1987–1998), érzelmileg megviselt, de a szolgálatban megtapasztalt Isten-áldás, a gyülekezetektől kapott szeretet sokkal inkább a hála húrjait pendítette meg bennem, mintsem a nosztalgiáét. Megnyugvást jelentett az is, hogy utódom, Korányi András kvázi „másodpilótaként” már hosszú évek óta együtt szolgált velem a gyülekezetben.
* * *
A járvány valódi súlyát gyülekezeti közösségünk is lépésről lépésre érzékelte. Először azt gondoltuk, hogy hamar túl leszünk rajta, és az online időszakot guggolva is kibírjuk. A második hullám idején megértettük, hogy sokkal komolyabb a helyzet, és ha szeretnénk egyben tartani a gyülekezetet, akkor megfelelő technikai eszközök bevetésével sokkal gondosabban megtervezett alkalmakkal kell kilépnünk az online térbe. Ezzel párhuzamosan napi áhítatokat közöltünk internetes és nyomtatott formában, vigasztalást, reményt nyújtva a gyülekezetnek.
A járvány hullámvölgyeiben elemi erővel tört fel a vágy a heteken át nélkülözött úrvacsorai közösség megélésére. Lehangoló a megfogyatkozott, maszkot viselő gyülekezet képe, a rövidített liturgia és a visszafogott éneklés az istentiszteleteken. Ám a többnyire negatív hatások mellett van pozitív hozadéka is a járványnak; jobban odafigyelünk egymásra, fegyelmezettebben veszünk részt az alkalmakon. A járvány sajátos hozadéka, hogy a 2020-ban elhalasztott konfirmáció után 2021-ben kiemelkedően nagy létszámú, huszonnégy fős konfirmanduscsapat jött össze.
Az adventi–karácsonyi időszak éppen az évente ismétlődő, szívmelengető hagyományaival vonzza a gyülekezet apraját-nagyját. Míg sokakat elkápráztat a plázakarácsonyok vibrálása, mások régi korok gyertyafényes hangulatát keresik a templomokban. A lelkészt és munkatársait éppen ez állítja a legnagyobb dilemma elé: hogyan tudjuk átadni a karácsonyi evangéliumot a szekularizált, de retró hangulatra vágyó nagy ünnepi templomozóknak?
Isten „módszere” az volt, hogy odavezette a betlehemi Gyermekhez az egyszerű pásztorokat és a kor intellektuális alakjait, egy családdá formálva őket. Családdá formálni legkülönbözőbb embereket, bevonva őket az evangéliumi történetbe – ezt mi is minden évben újra feladatként kaptuk abban az adott gyülekezeti közösségben és világi környezetben, amelyben élünk.
Erre törekszünk, amikor az adventi vasárnapokon a Sztehlo-intézmény diákjait és pedagógusait kérjük fel a Johann Wicherntől vett minta alapján készült adventi kocsikerék gyertyáinak meggyújtására. Ugyanez a szándék vezetett minket akkor is, amikor az adventi kalendárium igéit naponta közzétettük a honlapon, de megjelenítettük fényújság formájában a templom utcai homlokzatán is. Templomunkban, a saját zenés alkalmak mellett, „külsős” kórusok, zenekarok is tarthatnak karácsonyi koncertet. Örömmel tapasztaljuk, hogy a világi zenés alkalmakon is az Isten családjává formálja a sokféle háttérből érkező hallgatókat a zenében, versben megszólaló evangélium.
Visszaemlékezve hálával mondhatom: Isten karácsonyi ajándéka, az Ige sokféle megszólalása által, minden évben új és új meglepetést jelentett a számomra.
