Fő tartalom átugrása

2022. február 4. 13:40

Kérdések és válaszok az országos felügyelői interjú kapcsán

Garádi Péter és Prőhle Gergely levélváltása

Újra és újra értelmet adni annak, hogy „lélekkel, ismerettel” címmel közölt interjút Prőhle Gergellyel, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelőjével 2022. január 24-én az Evangélikus.hu. A cikk nyomán olvasói levelet kapott szerkesztőségünk Garádi Pétertől, aki a dokumentumot egyúttal Prőhle Gergelynek is megküldte. Időközben a megszólított viszonválasza is megérkezett. Alább először Garádi Péter levelének elejét közöljük, majd Prőhle Gergely viszonválaszának bevezető gondolatait, végül a mindkét levélben olvasható állításokra adott reagálásokat tételesen.

Garadi Peter es Prohle Gergely

[Garádi Péter levelét az alábbi címmel és az interjú egy részletének idézésével kezdi ]
TÖPRENGÉSEK
Prőhle Gergely országos felügyelő interjúja kapcsán
Részlet Prőhle Gergely országos felügyelő Újra és újra értelmet adni annak, hogy „lélekkel, ismerettel” c. interjújából:
Nem kétséges, hogy a felelős keresztyén magatartás a választáson való részvétel. Az utóbbi időben nyilvánvalóvá vált, hogy a politikai kommunikációban felerősödött a nemi szerepekkel, a gyerekeink védelmével kapcsolatos hang. Fontosnak tartom leszögezni, hogy egyházunk püspökei mint a tanítás őrei eddig is teljes egységben mondták ki minden kompromisszum nélküli biblikus alapon azt, ami e témában kimondandó. Az is egyértelmű, hogy oktatási intézményeinkben sem hangzott el semmi, ami gyerekeink nemi identitását bármilyen formában befolyásolni akarná.
Mindezek ellenére látjuk, hogy – elsősorban a nyugat-európai tapasztalatok nyomán és nyilván az ez ügyben felerősödött közéleti diskurzus hatására – egyházunkban lelkészek és gyülekezeti tagok egy csoportja a múlt év novemberében megfogalmazott egy felhívást, amit azóta más felekezetűek is aláírtak. Természetesen oda kell figyelni erre, hiszen ha akár csak néhány száz testvérünk ilyen veszélyt érez, és ebben az egyházvezetés segítségét kéri – még ha ezt nem is előzetesen, testvéri szóval, hanem rögtön a nagy nyilvánosság előtt teszi is –, kötelességünk ezzel foglalkozni. Ebben is egységes álláspontot képviselnek püspökeink és az országos presbitérium tagjai is. Ez az egység a mai közéleti megosztottság láttán óriási eredmény, azt is mondhatnám, hogy isteni adomány. Ezért döntött úgy az országos presbitérium, hogy az Északi Egyházkerület közgyűlésének egyhangúlag elfogadott dokumentumát alapul véve demokratikusan megválasztott egyházkormányzati fórumainkon, az Evangélikus Hittudományi Egyetem és az evangélikus teológiai, társadalomerkölcsi gondolkodás legjobbjainak bevonásával beszélgetéssorozatot kezdeményez.
Természetesen ennek mindenki részese lehet, aki a közkeletű publicisztikai érvrendszeren és színvonalon túl az egyházi gondolkodás számára hasznos, tanulságos állásponttal áll elő. A személyes álláspontom az, hogy minden olyan kezdeményezésért hálásak lehetünk, ami a hívő ember és a modernitás, a korszellem közötti kapcsolat rendezésében segít, ami a teremtés rendjébe való durva beavatkozásokat következetesen gátolja, mindezt úgy, hogy a felebaráti szeretet parancsát sosem veszíti szem elől.
Forrás: https://www.evangelikus.hu/hireink/interju/ujra-es-ujra-ertelmet-adni-annak-hogy-lelekkel-ismerettel

[Prőhle Gergely levelének eleje]
Kedves Péter,
ismerve egyházi aktivitásodat és évtizedes elkötelezettségedet a hitvalló kereszténység ügye iránt, természetesen nem kétlem, hogy minden leírt sorod most is ezt a nemes célt szolgálja. Ha jól gondolom – soraidból is ez derül ki – én vagyok az első egyházi vezető, aki nyilvánosan reagál a novemberi állásfoglalásra, még ha csak egy rövid interjú-válasz keretében is. Tudom, hogy Péter püspökkel volt egy megbeszélésetek, erről ő beszámolt a püspöktársaknak és néhány felügyelőnek. Az általam elmondottak lényege, hogy az egyház meglévő és többé-kevésbé jól működő testületeiben, végső soron a zsinat fórumán elindul egy diskurzus arról, amit Ti fontosnak tartotok tematizálni, és amiről többnyire a közbeszéd is – a tudatos politikai kommunikáció következtében – szól. Erre az adekvát válasz amúgy benne van az írásodban: „Várjuk a meghívást”. Örülök a dialógus-készségnek, ez a lényeg!
Azt írod, hogy nem a külvilágnak, hanem az egyház népének és az egyházvezetésnek szól felhívásotok. Ezt készséggel elhiszem, ugyanakkor országos felügyelőként az is a feladatom, hogy az egyházon belüli eszmecsere, a különböző törekvések érvényesülését bizonyos intézményi, törvényes keretek között igyekszem tartani. A tanítás tisztaságáért nem én vagyok a felelős – ezért is tartom fontosnak püspökeink egységes álláspontját az alapvető teológiai kérdésekben. Örülök annak, ha elindul egy egyházon belüli eszmecsere azokon a fórumokon, amelyek évszázadok óta részei az egyház intézményes működésének. Az én véleményem szerint ott van az ilyen diskurzusok helye, nem másutt. Tehát nem aláírásgyűjtések és ilyen-olyan akciók keretében. Néhány kitételtől eltekintve, ahol a személyes álláspontomról beszéltem, csupán ezt közöltem az interjúban. Ehhez képest Te számomra meglepő vehemenciával szeded ízekre a mondataimat, ami persze szíved joga – magam is jó néhány közéleti polémiában edződtem. Csak kérlek, ne nevezd mindezt töprengésnek, amikor ez – egyébként a legnemesebb protestáns hagyományok jegyében – legalábbis disputáció – még ha a nyilvánvalóan polemikus mondatokat valóban töprengés előzte is meg. Hangsúlyozom: nem engem kell meggyőzz, az én álláspontom a nevezett interjún kívül az általatok exponált kérdésben eddig sem volt, és a jövőben sem lesz mérvadó, ugyanakkor az egyházunk jövőjével, belső rendjével kapcsolatos aggodalmam miatt fontosnak tartom felhívni a figyelmet azokra a veszélyekre, amelyeket egy ilyen polémia magában hordoz. Ezért reagálok az egyes mondataimhoz fűzött megjegyzéseidre.

*

[Részlet az eredeti interjúból]
Prőhle: Fontosnak tartom leszögezni, hogy egyházunk püspökei mint a tanítás őrei eddig is teljes egységben mondták ki minden kompromisszum nélküli biblikus alapon azt, ami e témában kimondandó.

[Garádi Péter reagálása – kiemelések tőle]
Egyházunk püspökei annyit mondtak, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház nem esket egynemű párokat, illetve ezek együttélést nem áldja meg, valamint nem szentel lelkésszé homoszexuálist.
Az LMBTQ és gender témában ez édes kevés, ennél sokkal többet kellene kimondani a tanítás őreinek. Az egész problémahalmaz sokkal összetettebben éri az egyházat és annak tagjait, amit a püspökök fenti mondata egyáltalán nem fed le, illetve nem tár fel.
Földünket a Nap káros sugaraitól ózonréteg védi. Az egyház „ózonrétege” sérült, megritkult, ezért a világból érkező káros ideológiai, etikai „sugarak” sérülékennyé tették az egyházat, melyben e „sugarak” hatására káros folyamatok és a „lelki genetika” torzulásai indultak el. Ezt nem elég egy mondattal elintézni.

[Prőhle Gergely viszonválasza]
Püspökeink többször is megismételt álláspontjának nem feladata egy „problémahalmaz lefedése vagy feltárása”. A tanítás őreinek állásfoglalása világos iránymutatást ad mind a magánéleti, mind a szolgálati viszonyt illető gondolkodásban. Való igaz, hogy újabb és újabb lendülettel és ravaszabbnál ravaszabb kommunikációs csatornákon bukkan fel az istentelenség, de nem gondolom, hogy ezekre újabb és újabb püspöki megnyilatkozásokkal kellene reagálni. Vajon a „Ne paráználkodjál!” egyértelmű parancsa a paráznaság évezredek óta újabb és újabb megnyilatkozási formái esetében kiegészítésre szorult volna? Nem hiszem. A „lelki genetika torzulásai” szókapcsolattal nem tudok mit kezdeni – vajon ki és milyen alapon állapítja meg a „genetikai torzulást”? Az „egyház ózonrétege” – ha van ilyen -  pedig legalábbis a felvilágosodás – sőt, némely katolikus testvérünk szerint már a reformáció - kezdete óta sérül. Az ózonréteg megerősítése – gondolj csak a wittenbergi városi templom Cranach képére – a Krisztusra mutatás által erősíthető meg, amit pedig reménység szerint nem csak a püspökeink, hanem mi mindnyájan teszünk.

*

[Részlet az eredeti interjúból]
Prőhle: Az is egyértelmű, hogy oktatási intézményeinkben sem hangzott el semmi, ami gyerekeink nemi identitását bármilyen formában befolyásolni akarná.

[Garádi Péter reagálása – kiemelések tőle]
Lehet, hogy az evangélikus általános- és középiskolákban „nem hangzott el semmi, ami gyerekeink nemi identitását bármilyen formában befolyásolni akarná”, de azért ebben nem vagyok biztos. Ugyanis a rejtett, vagy kevésbé rejtett érzékenyítés is befolyásolás. Továbbá a gyerekek, fiatalok, nem csak iskolában, hanem az egyház más rendezvényein is találkozhatnak ebben a témában érzékenyítéssel, mint ahogy történt ilyen már Szélrózsa találkozón, és gyülekezeti táborban, teológus hallgató részéről. Nem beszélve a világi közösségi média felületeiről, ahol evangélikus lelkészek, teológiai hallgatók, nem lelkész egyháztagok érzékenyítenek. Bizony olykor az evangélikus média is. Fiataljaink a világi médián túl az egyházban is sok szinten és formában találkozhatnak a korszellem ezen megengedő, nem biblikus megnyilvánulásaival, ritkán direktben, gyakrabban érzékenyítés formájában. Elég csak a teljes igazság felének elmondása, pl. Jézus Krisztussal kapcsolatban, vagy „a bűnöst Isten szereti” mondat be nem fejezése.

[Prőhle Gergely viszonválasza]
Ha nem vagy biztos benne, hogy iskoláinkban nem hangzott-e el bármi, ami a gyerekeinknek árt, akkor mondj konkrét eseteket! Ez nem az a helyzet, amikor ilyen ködös sejtetésekkel élni lehet. Való igaz, hogy a gyerekeink nagyon sok rossz hatásnak vannak kitéve, és aki közülük esetleg nem hallott volna még a nemátalakító műtétekről – az én kisebbik fiam például biztosan nem – , akkor ők akár az ezirányú politikai megnyilvánulásokból, akár a Ti nyilatkozatotokból „végre” tudomást szerezhettek erről. Tudtommal Péter püspök is beszélt nektek arról, hogy – bármennyire is érthető és jogos a Bennetek is megszólaló aggodalom – biztosan nem ez az a hangütés, ami a fiatal generáció számára vonzóvá tesz egy egyházi megszólalást. Azt gondolom, hogy inkább azon kellene ugyanilyen, ha nem nagyobb vehemenciával elgondolkozni, hogy vajon mit tehetünk együtt azért, hogy a gyerekeink, unokáink ne/ne legyenek fogékonyak ilyen propagandára. Ha megnézed a statisztikáinkat, láthatod, hogy a konfirmandusok száma a 12 évvel korábbi keresztelésekhez képest is alacsonyabb. (Csak egy példa: 2008-ban 2646 gyereket kereszteltünk, 2020-ban 1221 fiatalt konfirmáltunk. Hová tűnt 1221 lélek? Vajon foglalkoztunk eleget velük, családjaikkal?) Láthatod, hogy az ifi-csoportok sem ugyanolyanok, mint akár csak néhány évtizede. Ugye nem gondolod, hogy ennek is a gender-agitáció az oka? Rengeteg teendőnk van az iskoláinkban, de ennek fókusza megint csak sokkal inkább az élő Krisztus bemutatása, és derűs, hittel teli közösségek létrehozása kell legyen, semmint erkölcsi dörgedelmek megfogalmazása.

*

[Részlet az eredeti interjúból]
Prőhle: Mindezek ellenére látjuk, hogy – elsősorban a nyugat-európai tapasztalatok nyomán és nyilván az ez ügyben felerősödött közéleti diskurzus hatására – egyházunkban lelkészek és gyülekezeti tagok egy csoportja a múlt év novemberében megfogalmazott egy felhívást, amit azóta más felekezetűek is aláírtak.

[Garádi Péter reagálása – kiemelések tőle]
A nyugat-európai tapasztalatokat ki kell egészíteni észak-európaiakkal, észak-amerikaiakkal, ausztráliaiakkal és főleg azzal, hogy ezeken a földrajzi területeken az evangélikus egyházak élen járnak a nem biblikus tanítások befogadásában és a biblikus tanítások kiszorításában.
Prőhle felügyelő megállapításának első fele igaz annyiban, hogy egyházunk lelkészeinek és gyülekezetei tagjainak egy csoportja a nyugat-európai tapasztalatok hatására (is) készítette el és tette közzé állásfoglalását. A mondat második fele téves, mert a felerősödött közéleti diskurzusnak, pláne a júliusban meghozott „Gyermekvédelmi törvénynek” (ezt szó szerint nem említette Prőhle felügyelő, de szavaiból kihallik) nem volt köze az állásfoglaláshoz, mert a November Állásfoglalás egy jóval korábban megindult folyamat végeredménye volt.
Más felekezetűek aláírását pedig úgy kell értelmezni, hogy
1) ami az evangélikusok egy csoportjának fáj, az nekünk is fáj, hiszen a láthatatlan/lelki egyháznak együtt vagyunk tagjai: És így ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved valamennyi, ha dicsőségben részesül az egyik tag, vele együtt örül valamennyi.(1Kor 12,26) ;
2) ami ma az evangélikusokat egyházuk tekintetében nyomasztja, holnap talán a mi egyházunkban is megjelenik.

[Prőhle Gergely viszonválasza]
Hogy miben járnak élen a mi nyugat- (és igen, persze észak-) európai egyházaink és miben nem, arról a világi sajtó is széles körben, de sajnos nagyon egyoldalúan tájékoztat. Igen, vannak hajmeresztő jelenségek, ugyanakkor Te is tudhatod a számos testvérgyülekezeti tapasztalat alapján, hogy e „katasztrófa sújtotta” országokban is vannak virágzó, hithű evangélikus közösségek. Örülök, hogy a más felekezetűeknek is fáj az, ami nekünk, végül is nekünk is fájhat az a sok szörnyűség, amit mostanában például a katolikus egyházban feltárnak, vagy éppen eltusolnak. Ennek fényében persze az is kérdés, hogy vajon melyik egyház miben is jár az élen. Mitagadás, elég nemtelen verseny ez, de 1 Kor 12, 26 alapján persze azt is gondolhatnánk, hogy ezekben az ügyekben is meg kellene szólalnunk. Remélem, hogy a pedofília nem fog megjelenni nálunk, ugyanakkor ami az északi evangélikusokat nyomasztja, az nálunk nem jelent meg. És remélem nem is fog. És ha esetleg megjelenik, akkor persze nem csak nyilatkozatot kell írni, hanem érvényes törvényeink alapján cselekedni is kell.

*

[Részlet az eredeti interjúból]
Prőhle: Természetesen oda kell figyelni erre, hiszen ha akár csak néhány száz testvérünk ilyen veszélyt érez, és ebben az egyházvezetés segítségét kéri – még ha ezt nem is előzetesen, testvéri szóval, hanem rögtön a nagy nyilvánosság előtt teszi is –, kötelességünk ezzel foglalkozni.

[Garádi Péter reagálása – kiemelések tőle]
Volt már több testvéri szó. Gondoljunk az Evangélikus Missziói Központ néhány évvel ezelőtti megnyilatkozására, vagy a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye határozatára. Az egyház vezetése részéről az elsőre semmi reflexió nem volt, a másodikat pedig egyház-jogi útra terelte. Amikor pedig laikus szólal meg, annak a szava még azt sem érdemli meg, hogy akár csak magánban az egyházvezetéstől valaki mondjon valamit. Ez történt 2020-ban a „Személyes hitvallás szorongató időben” című írással, mely az evangelikus.hu-n jelent meg és a főszerkesztő azzal kommentálta, hogy ”nem egyezik az egyház vezetésének álláspontjával”. Miután egy-két kérdező az egyház vezetőinek álláspontjára kérdezett rá, a megjegyzés „törlődött” a felületről. 2019-ben az Evangélikus Életben megjelent egyik érzékenyítő cikkre a válasz nevetséges indokokkal nem jelenhetett meg (pontosan egyező leütésszámú lehet a válasz, a válaszban az egyes szám első személyű igealakok számának meg kell egyezni az eredeti cikkben lévőkkel stb. - szólt az elutasítás).
Sajnos egyértelmű, hogy az egyház vezetésének ingerküszöbét bármilyen figyelemfelhívás csak akkor éri el, ha az ilyen megnyilatkozás a nyilvánosság előtt történik. Ha „házon belül” marad, akkor vagy elhallgatják, vagy jogi útra terelik. Azt mentésükre hozom, hogy nem tudhatnak mindenről, pl. a sajtó elutasításairól, arról, hogy az egyházi média inkább elfedez, eltakar, mint feltár.
Ha egy még nem nagykorú fiatal 2020. január 27.-n (kitalált időpont a példa kedvéért) elköltözik szüleitől, akkor a szülők nem értik miért, hiszen ők mindent megadtak gyereküknek. Mi nem jó neki itthon? Hát nem 27.-n reggel telt be a pohár, csak ők voltak érzéketlenek arra a sok elejtett szóval és metakommunikációval kifejezett segítségkérésre. Nos az egyházban is ez a probléma.

[Prőhle Gergely viszonválasza]
Én nem tudok arról, hogy püspökeink, mint a tanítás őrei, kaptak volna olyan nem nyilvános megkeresést, ami a teológiai, valláserkölcsi álláspontjuk megváltoztatására, vagy akárcsak bármiféle ezzel kapcsolatos diskurzusra szólította volna fel őket. Ha jól tudom, a Hajdú-Szabolcsi Egyházmegye képviselői nemrég megszavazták az Északi Egyházkerület közös állásfoglalását, súlyos ellentétet tehát ott nem látok. Nem tudom, hogy Te laikusként elküldted-e személyes hitvallásodat bárkinek is, mielőtt az evangélikus portálon megjelent volna, én biztosan így jártam volna el, ha valóban kíváncsi vagyok bármely egyházvezetőnk, teológusunk álláspontjára, és nem a nyilvános megszólalás lett volna a valódi cél – amúgy minden tiszteletet megérdemlő személyes meggyőződésed érvényesítésére. Ugyanakkor úgy emlékszem, hogy Reuss András professzor érdemben reagált az írásra. A családos hasonlatot nem tudom hova tenni: ki nem nagykorú? Tudtommal a nyilatkozat aláírói mind egyházunk konfirmált, teljes jogú tagjai. Hol van itt a kiskorúság? Számos alkalom lett volna eddig is arra, hogy az aláírók, álláspontjukat programmá emelve, különböző egyházi testületekben, lelkészi munkaközösségekben megnyilvánuljanak – adott esetben elnyerve a szavazásra jogosultak többségének támogatását. Esperes-, sőt püspökválasztáson is lehetett volna egy határozott, „az ózonréteget erősítő” programmal jelentkezni. Miért nem tette ezt meg senki? Nem elejteni kell a szavakat, hanem leírni, kimondani. És nem partizán akciók, aláírásgyűjtések és furcsa kutatások keretében, hanem egyházunk évszázadok óta jól működő, demokratikusan megválasztott testületeiben, lelkészi munkaközösségeiben.

*

[Részlet az eredeti interjúból]
Prőhle: Ezért döntött úgy az országos presbitérium, hogy az Északi Egyházkerület közgyűlésének egyhangúlag elfogadott dokumentumát alapul véve demokratikusan megválasztott egyházkormányzati fórumainkon, az Evangélikus Hittudományi Egyetem és az evangélikus teológiai, társadalomerkölcsi gondolkodás legjobbjainak bevonásával beszélgetéssorozatot kezdeményez.

[Garádi Péter reagálása – kiemelések tőle]
Prőhle interjú megjelenése óta kétszeresen is új helyzet állt elő.
1) Tizennégy felekezet által aláírt decemberi Nyilatkozatra ellennyilatkozat készült, mely LMBTQ és gender témákban szembe megy 14 felekezet álláspontjával. Bennünket evangélikusokat érintő érdekessége és különlegessége az ellennyilatkozatnak, hogy aláírói közül az evangélikusok számarányukban meghaladnak minden más felekezetűt, kiemelten lelkészek és teológiai tanárok tekintetében. Kérdés, hogy a Prőhle interjúban említett „Evangélikus Hittudományi Egyetem és az evangélikus teológiai, társadalomerkölcsi gondolkodás” az egyházvezetés álláspontjával szemben ellennyilatkozó teológiai tanárokkal miként lehetséges?
Megjegyzés: mintha az ellennyilatkozatot aláíró evangélikus lelkészekkel, teológiai tanárokkal szemben nagy lenne a hallgatás ...

[Prőhle Gergely viszonválasza]
Nem értem: most az a baj, hogy ellennyilatkozat született, vagy hogy az ellennyilatkozat szerzői kapcsán nagy a hallgatás. Ha az utóbbi, akkor legalább világossá válik, hogy püspökeink nem csak a Ti nyilatkozatotokat nem kommentálják. Minél tovább megy a nyilatkozatosdi, annál inkább jól teszik a püspökök, ha ezekhez kapcsolódva nem szólalnak meg. És ebből is látszik, hogy mennyi kárt lehet okozni azzal, hogy nem a testületeinkben zajlanak ezek a viták. Ott ugyanis mindenkinek, a püspököknek is felelőssége, szavazati joga van, tehát ott nekik is állást kell foglalniuk. A decemberi nyilatkozat kapcsán persze halkan felmerül bennem a kérdés, hogy a házasság mint szentség említése miképpen jelenik meg egy, a lutheránus tanításban oly jártas testvérem horizontján, mint amilyen Te is vagy.

*

[Garádi Péter reagálása – kiemelések tőle]
2) Päivi Räsänen volt finn belügyminiszter asszony és Juhana Pohjola püspök elleni per és az arról szóló magyarországi tudósítások és elhallgatások szintén új helyzetet teremtettek. A per első napján a vád részéről olyan megállapítások hangzottak el, amelyek minden keresztyén felekezetet és keresztyén embert érintenek az egész világon.
A hazai sajtóban (pl. Hetek, vasarnap.hu) megjelent tudósítás megdöbbentő dolgokat tár fel a vádhatóság hozzáállásával kapcsolatban:
a) Az ügyész szerint az ügy, nem a teológiáról vagy a bibliaértelmezéséről szól. A vádak nem arra vonatkoznak, hogy Räsänen a Bibliát idézi, sem nem arra, hogy Bibliát szabadon, tetszése szerint értelmezi. Mindenkit megillet a vallás és a meggyőződés szabadsága. Mindenki azt hihet és gondolhat, amit akar. De mindezek kifejezésének vannak határai az ügyész szerint.
Hát erről van szó, gondolhatsz amit akarsz Istenről, Bibliáról, de nem mondhatod ki. Vagyis némuljon el a hitvalló igehirdetés, bizonyságtétel és misszió. Ezt akarják!
b) Az ügyész szerint nem ártatlan dolog azt állítani, hogy a homoszexualitás bűn. Ellenkezőleg, súlyosabb bűnnek ítélni mint bűncselekményt elkövetni. Véleménye szerint a cselekedet elítélése azt jelenti, hogy elítéljük a személyt. A homoszexuális cselekmények elítélése a homoszexuális személy identitásának megtörését jelenti. Az ebédszünetben Päivi Räsänen újságírók kérdéseire válaszol az emberi lény és tettei értéke közötti különbségtételről. "Isten szereti a bűnöst, de a bűnt nem. Ez alapvető fontosságú a kereszténységben" – jelentette ki.
 A Biblia alapján kikristályosodott teológiai elvet minden áron ki akarják irtani. Azt, hogy Isten a bűnt gyűlöli, de a bűnöst szereti. Mégpedig halálosan szereti, hiszen ebbe halt bele Krisztus. Vagyis végső soron a megváltást és annak szükségességét tagadják, ami a keresztyénség lényege és ezzel Krisztust tagadják!
c) Soha korábban egy finn bíróságnak sem kellett eldöntenie, hogy a Biblia idézése bűncselekmény-e vagy sem. Valójában ez nem csak Finnországra, hanem egész Európára hatással lesz. Testvérek, készülnünk kell az üldöztetésre. "Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak" (Jn 15-ből)
d) Päivi Räsänen tweetjével nem a Pride mozgalomnak üzent, hanem az Evangélikus-Lutheránus Egyház vezetésének, amely támogatta a Pride eseményeket.
November Állásfoglalásban és egész "mozgalmunkban" ezt képviseljük. Nem az LMBTQ, gender stb képviselőinek, hanem egyházunknak üzenünk.

[Prőhle Gergely viszonválasza]
Amit a finn vádhatóság művel, az valóban számos ponton keresztényellenes és abszurd – a bíróság ítéletét majd meglátjuk. A finn állami vádhatóságról beszélünk tehát, nem az ottani evangélikus egyház álláspontjáról. A közelmúltban itt járt a finn érsek, részletesen elmondta, hogy mi az egész eset kontextusa. Azt is világossá tette, hogy nem hagyják majd, hogy a Szentírásra való hivatkozás elítélhető legyen. Egy távoli ország ügyészének furcsa vádjai nyomán állítod azt, hogy készülnünk kell az üldöztetésre? Éppen az a baj, hogy jó dolgunkban ellankadt a missziói hevület, ami közel sem egyenlő a gender-ideológia elleni küzdelemmel. Amikor egyre-másra kapjuk meg az újabb és újabb intézményeket, amikor napi 15 ezer gyerek megy át az evangélikus oktatás intézményrendszerén, akkor valóban az üldöztetést kell vizionálni? Nem inkább magunkban kellene keresni a hibát? Nem azt kellene megkérdezni, hogy vajon miért fordítottan arányos az átvett intézmények száma, a kormányzati támogatás mértékének alakulása a gyülekezeteink lélekszámának alakulásával? Vagy ezért is a gender ideológia lenne a felelős?

[Garádi Péter reagálása – kiemelés tőle]
A kétszeresen is új helyzet ellenére fontos a beszélgetéssorozat, melyet sajtónyilvánosan Prőhle felügyelő jelentett be. Várjuk a meghívást.

*

[Részlet az eredeti interjúból]
Prőhle: Természetesen ennek mindenki részese lehet, aki a közkeletű publicisztikai érvrendszeren és színvonalon túl az egyházi gondolkodás számára hasznos, tanulságos állásponttal áll elő.

[Garádi Péter reagálása]
Bár a részvételi kritérium ezen meghatározása szubjektív, de feltételezzük, hogy mindenki a „közkeletű publicisztikai érvrendszeren és színvonalon” ugyanaz érti.

*

[Részlet az eredeti interjúból]
Prőhle: A személyes álláspontom az, hogy minden olyan kezdeményezésért hálásak lehetünk, ami a hívő ember és a modernitás, a korszellem közötti kapcsolat rendezésében segít, ami a teremtés rendjébe való durva beavatkozásokat következetesen gátolja, mindezt úgy, hogy a felebaráti szeretet parancsát sosem veszíti szem elől.

[Garádi Péter reagálása]
Ennek a mondatnak, vagy legalábbis „gerincének” – ti.: „ami a hívő ember és a modernitás, a korszellem közötti kapcsolat rendezésében segít, ami a teremtés rendjébe való durva beavatkozásokat következetesen gátolja” – elemzése önmagában megér egy „misét”. Amennyiben pl. a modernitás azt jelenti, hogy nem évszázados Károli-féle bibliai nyelvet használunk, hanem mait, akkor ez rendben van. Ha a Szentírás értelmezésének kell modernnek lenni, akkor az már „gáz”. Jézus soha nem volt modern, akkor sem, ha kora emberei számára meghökkentőt is mondott, ráadásul közértehtően. Akkor is a „forráshoz” Isten eredeti szándékához, akaratához nyúlt vissza. Luther és a reformáció sem volt modern.
Egyébként pedig a hívő ember és a korszellem közötti kapcsolatot nem rendezni kell, hanem –, ha fenn áll ilyen, akkor – megszakítani. „Aki a korszellemmel köt házasságot, hamar özvegy marad” (Terray László)

[Prőhle Gergely viszonválasza]
Az, hogy ezt a mondatomat ennyire félremagyarázod, igazából megijeszt, és aggódom, hogy ilyen körülmények között a párbeszéd egyáltalán lehetséges-e. Ki beszél itt a szentírás modern értelmezéséről? Éppen azt mondom, hogy a modernitás és a korszellem számos olyan fejleménnyel járt és jár, ami megkísérti a hívő embert. Ezért a ma emberének, a hívő embernek különösen, újra és újra segítségre van szüksége, hogy tisztázza a viszonyát a modernitás és a korszellem fejleményeihez. Ezzel Te nem értesz egyet? Hiszen a felhívásotok is ebben a tisztázásban igyekszik segíteni – a maga sajátos módján. A korszellem és a hívő ember között sajnos nem tudod megszakítani a kapcsolatot, még ha házasságra nem is kell lépni vele. Emlékszel: „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból…”
Ami viszont a jövőbeni párbeszéddel kapcsolatban optimizmussal tölt el, az az, hogy Terray Laci bátyánk által gyakran hangoztatott Kierkegaard idézettel teljes összhangba kerültél az elnök-püspökkel.
https://www.valaszonline.hu/2021/12/24/fabiny-tamas-evangelikus-karacsony-interju/
Kedves Péter,
összefoglalva: egyetértünk abban, hogy a korszellem, a közbeszéd számos, a Szentírás betűjével és szellemével ellentétes tartalommal bombáz minket, manapság különös tekintettel a gender ideológiára.  Abban is egyetértünk, hogy meg kell erősítenünk keresztény közösségeinket ahhoz, hogy e kihívásokkal szemben ellenállóbbak legyünk. Te egy témára fókuszálsz, én pedig az „alaptevékenységünk” megerősítésében, az evangélium univerzális üzenetének hathatósabb érvényesítésében és a közösségépítésben látom a megoldást, így felvértezve magunkat, gyerekeinket a tévtanításokkal szemben. Valamint azt is elengedhetetlennek tartom, hogy álláspontjaink ne alternatív fórumokon, hanem az egyház testületeiben, munkaközösségeiben legyenek megvitatva. Kérlek, hogy válaszomat oszd meg ugyanazon testvéreinkkel, akiknek a Te írásodat megküldted, és akiket ez alkalomból is, Veled együtt szeretettel köszöntelek.
Prőhle Gergely

Ha érdeklik a Magyarországi Evangélikus Egyházzal kapcsolatos hírek, események, szívesen olvassa interjúinkat, riportjainkat, iratkozzon fel hírlevél-szolgáltatásunkra.