A „kihívás”-nál kevés visszataszítóbb, ellenszenvesebb szó van számomra. A „challenge” megfelelőjeként leuralja a magyar nyelvet – ebben az értelemben életemben egyetlenegyszer nem használtam… Nos, amikor közeledett az idei cigány imanap dátuma, és szervezőként meg kellett határoznom a témáját, tartalmát, kínomban már az Úrhoz fordultam ötletért – egy másodpercen belül ez a válasz jött: kihívás.
Szédültem, tiltakoztam, vitatkoztam, de mese nem volt, ha ezt kaptam, akkor ezt kaptuk. Ám szép lassan kezdett összeállni egy gazdag tartalom. Kihívás – valahonnan valahova, valamiből valamibe (sötétségből világosságba; halálból életbe; biztosból/biztosnak látszóból bizonytalanba; jóból/rosszból áldott állapotba és így tovább).
Kihívás párbajra, küzdelemre. Az egész külső és belső életünk küzdelem: Istennel, ördöggel, önmagunkkal – és győzelemre vagyunk hívva! Természetesen kikerülhetetlen volt a kihívás a feladat értelmében – Jézustól örök érvényű feladatként kapjuk minden ember tanítvánnyá tételét…
Az igei szolgálatokat Cseh Sándor cigánymissziós munkatárs, illetve evangélikus lelkészek – Laczki János, Malik Péter Károly és e sorok írója – tartották. Az igehirdetésekhez nagyon magukkal ragadó, nagyon hiteles, nagyon alázatos életpéldákkal kapcsolódtak bizonyságtételek: Nagy Pankáé, egyházunk idei Prónay-díjas önkéntes szolgálójáé és Bogdán István cigánymisszióban tevékenykedő testvérünké.
Három kis csoportban folyt komoly, az addig elhangzottakat részleteiben is kibontó beszélgetés: sok építő hozzászóló erősíthette egymás hitét.
Az imanap végén a közös ima és az útra bocsátó áldás előtt hosszú imatémasort gyűjtöttünk össze – azóta a listát sokan használják szerte az országban. Megrendítő volt a sok hozzászólás mind számában, mind tartalmában és megfogalmazásában arról, hogy ezen a napon ki mit kapott, miben gazdagodott, hazatérve mit szeretne másként tenni. Különleges intenzitással figyelve egymásra voltunk együtt, mint akik tudatában voltak, hogy minden másodperc ajándék – és ki tudja, mikor adódik újra ilyen lehetőség. Az alkalmat áron is meg akartuk venni (Ef 5,16).
Hadd szóljon az utolsó bekezdés a befogadó gyülekezetről. Hála illeti a Pestszentlőrinci Evangélikus Egyházközséget, mert november 13-án megnyitotta templomának, gyülekezeti házának és – elsősorban – szívének ajtaját, e spontán cigány magyar gyülekezetnek otthont adva, egy egészen különleges, mennyei előízű napnak.
Azzal a jó érzéssel köszöntünk el egymástól, hogy a kihívás különböző aspektusai nemcsak a résztvevőkben, de a gyülekezetben, sőt más közösségekben is sok gyümölcsöt teremhetnek.
